http://nol.hu/kultura/hagyok-eselyt-hogy-tortenjen-egy-csodanak-nevezheto-valami-1601143
NÉPSZABADSÁG - Borbély Zsuzsa interjúja
Kinek szól a
művészet? Hogyan lehet két leütött hangból szerelmet varázsolni? Kiszámított
perfekció vagy improvizáció? Urbanovits Krisztina színművész és Balázs János
zongoraművész más-más eszközökkel, elképzelésekkel, de ugyanúgy a csodát keresi
minden előadáson.
Magazin: A zongoraművészek is hozzánőnek a hangszerükhöz,
vagy ez nem szokás?
Balázs János: Nem tudunk hozzánőni egyetlen hangszerhez sem,
mert nekünk azon kell játszani, ami van a koncertteremben. Más művész viszi a
hangszerét, a zongoristának sajnos azon kell csodát tenni, amit éppen elé
raknak. Persze a nagy koncerttermekben hasonló hangszerek vannak, de még sincs
két egyforma zongora. Kigyakorolunk egy darabot a saját zongoránkon, a főpróbán
pedig szembesülünk vele, hogy az otthon kigyakorolt részt teljesen másképp kell
megvalósítani a koncerttermi zongorán, ami épp könnyebb vagy nehezebb járású,
csilingelőbb vagy tompább hangú.
Magazin: Mekkora teret kapnak a zenész érzelmei egy
zongorakoncerten?
Balázs János: A színészek szokták mondani, de ez igaz a
hangszeres művészekre is, hogy mi
minden előadáson otthagyjuk a lelkünket
a színpadon. Ha Liszt Dante-szonátáját játsszuk, akkor megjárjuk a poklot. A
Szerelmi álmoknál pedig tényleg szerelmesek vagyunk, akkor is, ha épp nem.
Urbanovits Krisztina: Tavaly voltam Ucsida Micuko japán
zongoraművész koncertjén. Miközben játszott, egyszerre volt kislány, öreg
boszorkány, a zenétől függően, de nem minden zenésznek ilyen kifejező az arca.
Létezik, hogy valaki zseniálisan játszik, de nem látszik érzelem az arcán?
Balázs János: Lehet: a zene a lényeg. Ha valaki zeneileg
meggyőz, akkor kezdem figyelni az arcát, nehogy a mimikája alapján ítéljem meg.
Van olyan, aki zeneileg annyira nem zseniális, viszont jól eladja a dolgot, de
olyan is akad, akin egy rezdülés sem látszik. Az őszinteség a legfontosabb.
Magazin: Színészként bele tudja engedni magát, a saját
érzelmeit egy szerepbe?
Urbanovits Krisztina: Mindenképpen a saját érzelmeiből
dolgozik az ember, de muszáj hideg aggyal játszani. Nem szeretem a kontroll
nélküli színészetet. Én hideg aggyal és szenvedélyes szívvel csinálom. Próbán
az a jó, ha ösztönös az ember, és mindent eldob, akár hülyeségeket is csinál.
De amikor az előadás van, minden pillanatomat szeretem tudatosan megélni.
Urbanovits Krisztina
Született: 1970. április 23-án, Budapesten.
Foglalkozása: színész. 1998-ban szerez művészettörténet
szakos diplomát az ELTE-n. 1995-től tizennégy évig a kaposvári Csiky Gergely
Színház színésze. 2000-ben a Pécsi Országos Színházi Találkozón a legjobb
pályakezdő színésznőnek választották. 2007-ben Száger Zsuzsával létrehozta a K.
V. Társulatot. Játszik a héten a Dollár Papa Gyermekei A Tágra zárt szemek
próbája című előadásában a Trafóban, szerepel a Duna TV Csak színház és más
semmi című sorozatában.
Balázs János: Nálam fordítva van. Egy művész úgy dolgozik,
hogy amíg érlelgeti a darabot, nagyon fegyelmezetten megnéz minden hangot,
elolvas minden utasítást, meghallgatja a nagykoncert-felvételeket. De amikor
kimegyek a színpadra, hagyok esélyt, hogy történjen egy csodának nevezhető
valami, ami csak ott és akkor létezik.
Magazin: Az improvizálás lehetőség a csodára, vagy inkább
egy veszélyes eszköz a művész kezében?
Balázs János: Ezt inkább azok a zenészek szeretik
kockáztatni, akik tudnak improvizálni, mert nagy a belesülésveszély. Szeretem
meghagyni a színpadon az improvizálás lehetőségét, de én egyedül játszom, nem
csapatban, mint te a színpadon. A közönség reakcióihoz igazodom. Ezért jobbak
talán a koncertfelvételek, mint a stúdióban készültek, mert nem olyan sterilek.
Érdekes, hogy pont fordítva gondolkodunk!
Urbanovits Krisztina: Nekem a kontroll adja a biztonságot. A
káosz és a nem lepontosított dolgok összezavarnak. Sok improvizatív előadásban
is játszunk Száger Zsuzsa kolléganőmmel, de ott is megvannak azok a belső
tartóoszlopok, amelyekre támaszkodom. Van egy független együttesünk, a K. V.
Társulat, amellyel évekig játszottuk a kamaszkori szexről és teherbe esésről
szóló 12 hét című előadást. A jelenetek belső szövege teljesen improvizatív volt,
de ha valaki nem mondta a végszót, azt hittem, megbolondulok.
Magazin: A függetlenek mintha a marketingben le lennének
maradva.
Urbanovits Krisztina: Egy kicsit nagyon. De az egész magyar
színházi élet. A Katona József Színháznak van egy nagyon jó kampánya: csak a
színészek portréi voltak a plakátokon és az, hogy mióta vannak a társulatban. A
többiek viszont nagyon bénák.
Balázs János: Nagyon drága az utcai plakátozás. Ha van is igény,
elő kell rá teremteni a pénzt. Ráadásul a színház állandóan van, reklámozni is
folyamatosan kéne. Budapesten szinte minden este meg lehet hallgatni egy
világsztárt. Nyolc-kilenc ezer ember ül esténként valamilyen előadáson.
Balázs János
Született: 1988. szeptember 19-én, Budapesten.
Foglalkozása: zongoraművész, a Snétberger Zenei Tehetség
Központ tanára. Hatéves kora óta zongorázik. Nyolcévesen nyerte első versenyét.
2011-ben Junior Prima díjjal tüntették ki, 2015-ben megkapta a Liszt
Ferenc-díjat. A Cziffra fesztivál művészeti vezetője.
Urbanovits Krisztina: Ebben benne van a próza is? A színház?
Balázs János: Igen. Ez nagyon magas szám. Aki nem veszi fel
a versenyt, lemarad. Ez nem rombolja le az igényességet, a Zeneakadémia és a
Művészetek Palotája például beszállt a versenybe.
Magazin: Van olyan elképzelés, hogy a klasszikus művészet
emelkedettebb annál, hogy reklámozzák.
Urbanovits Krisztina: Elitista dolog, hogy annyira jók
vagyunk, hogy úgyis bejön a néző.
Magazin: Volt B terv a karrierje kapcsán? Mit csinálna, ha
nem ezt csinálná?
Fotó: Földi Imre / Népszabadság
Balázs János: Mindig is zongorázni akartam. De
gyerekkoromban az Egy becsületbeli ügy című film miatt egy ideig ügyvéd akartam
lenni. Ám miután nyolcévesen nyertem egy zongoraversenyt, nem az volt a kérdés,
hogy zongoraművész leszek-e, hanem hogy hol játszom.
Magazin: Az ön esetében mi volt a helyzet?
Urbanovits Krisztina: Kislány koromban soha nem akartam
színész lenni. Zeneszerző szerettem volna lenni és karmester.
Balázs János: Női karmester!
Urbanovits Krisztina: Azon vívódtam, hogy világhírű
zeneszerző vagy világhírű karmester legyek, de gondoltam, együtt is lehetek a
kettő. Esetleg filozófus. A kötelező színházlátogatás után egyszer csak tudtam,
hogy nekem ez a dolgom.
Magazin: Innen már simán ment minden?
Urbanovits Krisztina: Nem vettek fel színművészetire, de a
szüleim ragaszkodtak hozzá, hogy végezzek egyetemet. Elmentem az ELTE-re
művészettörténet szakra, és már úgy szigorlatoztam, hogy addigra felvettek Kaposvárra
színésznek. Amikor bölcsészkarra mentem, akkor azt hittem, hogy a sors keze, és
a színészetet el kell engedni. Aztán az egyetem első hetében az egyetemi
színpadon találtam magam. Akkor tudtam, hogy nem tudok hova menekülni.
Balázs János: Ez a végzet!
Urbanovits Krisztina ajánlja
Könyv
Spiró György: Diavolina
Film
Alejandro Inárritu: Birdman
Kiállítás
El Kazovszkij a Nemzeti Galériában
Magazin: Egy zongorista magányos farkas a színészhez képest.
Balázs János: A szólóest nagy szabadság. Én állítom össze,
tematikus lehet, azt csinálok, amit akarok. És minden felelősség rajtam van.
Cziffra György azt mondta – amit paolai Szent Ferenc –, „El kell hinni, hogy
tudunk járni a vízen!” A lámpalázat Cziffra az önmagunkban kételkedésnek hívta.
A félelem más: megbénítja az előadást. Igazi lámpalázam gyerekkoromban volt
utoljára, de drukkom mindig lesz. Nem engedem meg magamnak, hogy féljek a
darabtól. Az, hogy érzelmileg mi fog történni, át fogom-e lépni a határt,
lesz-e valami megmagyarázhatatlan: ez a drukk.
Urbanovits Krisztina: Ez az, amit nem lehet tudni.
Balázs János: De ha benned van egy aggály, akkor nem tudod
magad őszintén átadni ennek az áramlásnak. Annyira biztosan kell tudni ezt a
szakmát, hogy a hibaszázalék lehetősége 0.
Urbanovits Krisztina: Nálunk se azon van az izgalom, hogy
tudom-e a szöveget, mert a premierre – jó esetben – mindenki tudja, de hogy
megtörténik-e az, aminek meg kell történni.
Balázs János: Sokan megkérdezik laikusok, hogy neked mindig
eszedbe jut az a hang, amelyiket éppen le kell ütni a zongorán? Mi azt a napi
6-8 órát azért gyakoroljuk, hogy ezt kiiktassuk. De nem az a lényeg! Itt van
egy szakadék, amit érezni lehet, megérteni nem. Amikor leütök két hangot, és
attól valaki érzi, hogy szerelmes, azt nem lehet megmagyarázni.
Balázs János ajánlja
Könyv
Cziffra György: Ágyúk és virágok
Film
Woody Allen: Éjfélkor Párizsban
Kiállítás
Csontváry
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése