2011. augusztus 2., kedd

„Az én sztorijaimban semmi vicces nincsen” Juhász Kristóffal most készülő önálló estjéről Methsző Claudia beszélgetett



A fiatal magyar alternatív művészgeneráció egyik fenegyerekének számító Juhász Kristóf jövő hét csütörtökön, a szentendrei Eleven Kertben mutatja be legújabb, ezúttal stand up comedyként definiált önálló estjét. Az interjú a művész lakásán tartott zártkörű főpróba után készült.




Nyilván ne lőjünk le poénokat a bemutató előtt, de volt itt egy, kicsit ijesztő helyzet, ami után kiszóltál: ez biztos nem lesz benne… akkor ez most „benne volt”, vagy sem?

Nyugodtan elmondhatjuk, mert tényleg nem lesz benne, azt én teljesen civilből mondtam, de őszintén örülök, ha összezavartalak. Szóval próbáltam egy olyan pirotechnikai trükköt, hogy a testem néhány pontja kigyullad, de nem tudtam pirotechnikust hívni, csak telefonon kértem segítséget egy ismerős szakértőtől, és magam csináltam az egészet. Fisi-fusi munka lett, most beszéltem az emberemmel próba után, kiderült: azt csesztem el, hogy nagyon akartam már kezdeni és nem vártam meg, míg a higany-bróm keverék megszárad a bőrömön, rögtön rátettem az alkoholt. És a nedves higany az alkohollal csak fokozza a kémiai égést, ahelyett, hogy pár lobbanás után megfojtaná a lángot.

De nem lett komolyabb bajod?

Az orrszőreim kiégtek, meg a nadrágomnak is annyi, de nem nagy ügy, szerencse, hogy Eszti készült a poroltóval. Én nem is akartam biztosítást, azt mondtam: úgyis megoldom.Teljesen magától hozta el a poroltóját, hát nem egy tündér?


Annak ellenére, hogy mégse lesz pirotechnika csütörtökön, azért ez így se lesz egy „hagyományos” stand up…


Olyan értelemben, hogy lesznek benne teátrális eszközök, tényleg nem. Stand up és szinház keveréke lesz. De erről csak itthon kell ilyen kontextusban beszélni, mert pl. Finnországban nincs ilyen különbségtétel, meg sok helyen Svédországban sem, hogy a stand up: egy ember közérthető poénjai egymás után egy-másfél órában, kellékek, meg minden nélkül, totál eszköztelenül, a színház meg a színház. Helsinkiben láttam olyan stand upot, hogy nyílt színen közben csomószor átöltözött a hapsi. Ez a műsor része volt. És erre egy nagyon intellektuális játék volt fölépítve, mert különböző hangokon beszélt, de mindig inadekvát ruhát vett föl, férfihanghoz női ruhát, stb., de ezeket nagyon finoman árnyalta… és még a történelmi korokban is ugrált a ruhákkal, meg a beszédmodorral, szóval iszonyat háttérmunka volt a műsor mögött. Konkrétan volt egy középkori vásári komédiás karaktere. Ja, és állatokat is behozott: nyusztot, jávorszarvast… mert ez egy lapp volt, tudod, ő csak otthon kiakasztja a jávorszarvast a tartóból, föltolja a platóra, aztán már itt is vannak. És arra mondom, hogy intellektuális játék, hogy ebből a hülyeségből a vége felé összeállt, hogy a faszi a családja történetét meséli több generáción át. Lehetne persze azt mondani, hogy ez már a monodráma műfaja. De mégis stand upos volt a közönséggel való kommunikáció, meg az a tény, hogy végig imprózott, csak volt egy váz, meg annak volt egy logikája, de nem megtanult szövegek voltak, hanem ugyanúgy sztorik, meg poénok füzére, mint itt a Fábrynál.

De ennyire viszont nem lesz teátrális a tiéd, mint a lapp kollegádé.

Jávorszarvas tuti nem lesz, átöltözés sem, de gondolkodtam állaton, csak nagyon körülményes, meg azért el kell mondani, hogy ez alapvetően nem egy high budget produkció… sőt, ha őszinte akarok lenni: leginkább no budget. Finnországban ezekre adnak pénzt, meg a jávorszarvas-populáció növelése ott egy nemzeti ügy, minden olyat támogatnak, ami ezzel kapcsolatos.


Tényleg ne lőjük le a csütörtöki bemutatót, inkább beszéljünk egy kicsit arról, hogyan kezdett el téged érdekelni a stand up műfaj egyáltalán. Annyit talán elmondhatunk, mert ez a hivatalos sajtóanyagban is benne van, hogy azért itt elég intim dolgok hangzanak el, elég komolyan kitárulkozol. És ezek az intim dolgok ezek sokszor meghökkentőek.


Aranyos vagy, hogy ilyen finoman fogalmazol… engem régóta foglalkoztat az intimitás kérdése, elmondható és elmondhatatlan közt feszülő igen keskeny, és esetileg változó határ. Ez pont egy olyan műfaj, a stand up, ami félelmetesen alkalmas ennek a körüljárására. Persze erre kevesen használják. A Magyarországon ismert stand up általában egy felszíni valami. Na most, aki még nem látta, amit csinálok, az ezt teljesen félreértheti. De nem, én nem egy ilyen elszállt, kizárólag intellektuális humort tolok, amit csak szótárral érthetsz meg. Nem. Én is prosztóskodom. Van káromkodás, szex, röpködnek az intim testrészek… Sőt, még közéleti személyiségéeket is savazok, hogy mondjak még egy „tradicionálisnak” számító vonást. De a hülyeségtenger alól búvópatakszerűen előbukkannak mondjuk a szexualitásnak bizonyos kultúrtörténeti aspektusai, de azok sem lábjegyzet-szerűen, hanem mint poén. Beszélve van például különböző ősi kultúrák szerelemistennőiről.

Lehetne egy ilyet csak úgy körülbelül konkretizálni? Szóval van a szex…

Van a szex, meg hát minden olyan dolog, ami egy fiúval megesik a felnőtté válás során, tipikus pubertáskori problémák, ilyen magömlés, olyan öngyilkosság, ilyen csaj, olyan csaj… és mondom, beúsznak ennek a dolognak az olyan, hogy most egy nagyon súlyos szót mondjak, primordiális és szakrális vonatkozásai, mint mondjuk a beavatás. Vagy annak a hiánya…

És ez összességében vicces?

Az én sztorijaimban alapvetően semmi vicces nincsen. Ezek szomorú történetek, amik általában valamilyen kudarcról szólnak. Ez nem jött össze, az nem jött össze. Szex, párkapcsolat, meló… Csak az ember észbe kap, hogy röhögve meséli ezeket. Miért? Hát hogy ne sírjon. Abszurd, groteszk, tragikomikus. Ezeket a hívószavakkal lehet jelölni ezt az állapotot. Amikor attól lesz vicces valami, hogy nagyon-nagyon sok. Ahogy Woody Allen mondta: olyan nevetséges, hogy még csak nem is mulatságos.

És akik szerepelnek ezekben… tudnak róla? Mit szólnak hozzá? Mert nem csak hízelgő sztorik kerülnek elő.

Enyhén szólva nem. Akik számomra most elérhetőek, azok tudnak róla. Több lányt fölhívtam, direkt emiatt, egy kellemes, nosztalgiázós beszélgetés lett belőle. Megkérdeztem, milyen álnéven szerepelnének szívesen, megmondták… szóval abszolút belementek a játékba. Értik a viccet.

Sok sikert kívánok a csütörtöki bemutatóhoz!






Stand up comedy – sit down tragedy
Juhász Kristóf estje

2011. augusztus 4. (csütörtök) 20.30

Eleven Kert
Szentendre, Dunakorzó 11./A