Az előadásban benne van minden, ami megtörténhet a felelőtlenségtől a félelemig
Népszabadság - M. Schmidt János
A színpadon három felnőtt és sok-sok fiatal. Csak pár évvel idősebbek a gyerekek, mint diákközönségük. Nem könnyű ez senkinek, se a gyereknek, se a felnőttnek. A „mi időnkben”, a nyolcvanas évek második felében sem volt egyszerű kamasznak lenni, de most meg pláne nem, amikor túl sok az információ, a félinformáció, a netről bármi pillanatok alatt kikereshető és gyorsan félre is érthető – segítség nélkül. A kérdés örök: hogyan kezeli az iskola, a saját közeg a szexuális felvilágosítást, a védekezést és a teherbe esést? Vannak-e olyan viszonyban bárkivel a családban, az iskolában, hogy ne csak egymás között vitassák meg a problémáikat. Mit tegyenek, ha prűd a tanár vagy a szülő tiltja őket a szerelmüktől? Aztán kinek a felelőssége, ha teherbe esik a lány? Hogyan közölhető a szülőkkel, és kinek a döntése, hogy megtartsák-e a gyereket? A jelenetekből álló előadás igyekszik a szülők szempontjait is felvillantani: milyen pokoli nehéz feldolgozniuk, ha állapotos lesz a gyerekük vagy babát vár a fiuk barátnője.
A 12 hét című előadásban benne van minden, ami megtörténhet, a tanácstalanságtól a rossz tanácsokig, a felelőtlenségtől a félelemig, a túlzott féltéstől a támogató családig.
A K. V. Társulat tagjai – Urbanovits Krisztina és Száger Zsuzsanna – kimondottan fontosnak tartották, hogy női rendezőt kérjenek fel. Szerintük Novák Eszter beleérző képessége és rendezői-pedagógusi tapasztalata nagyon sokkal hozzájárult a sikerhez. Naszlady Éva érettségi utáni drámatagozatos osztályával kéthetes workshop után, a gyerekek ötletei nyomán készültek el a produkcióval. (A harmadik felnőtt színész: Chován Gábor.) A hatalmasra duzzadt anyagból Létay Dóra, Barna Zsuzsa, Tóth Réka Ágnes és Novák írt keretet, amelyet a szereplők improvizációval töltöttek fel, töltenek fel a mai napig. Gyakorlatilag a Tavasz ébredése című darab mai verzióját hozták létre, hiszen Frank Wedekind műve már muzeális a mai fiataloknak.
Száger Zuzsanna és Urbanovits Krisztina azt mondja, hogy a négy budai osztály reakciói éppen olyanok voltak, amilyenre előzetesen számítottak. Itt-ott kuncogás, de alapvetően nagy figyelem. Egy kisebb faluban nyilván egészen más volna a helyzet, ott jóval több a tabu. Igaz, a fiúk a viszonylag liberálisabb, elfogadóbb közegben is „érdekesen” kezelik a megesett lány helyzetét. A felelősséget áthárítják, vagy egyszerűen lekurvázzák. A lányok viszont azt nem fontolják meg, hogy a gyerekvárás két ember története. – A nő rendelkezik ugyan a teste felett, a hatalom a kezében van, mégis a férfival együtt kell döntenie egy gyerek sorsáról – mondja Urbanovits.
A legtöbb középiskolás úgy gondolja, nekik már nem lehet újat mondani, mindent tudnak a szexről. Persze, bármennyire fölpörgött a világ, ha a kérdést jobban megkapirgálják, kiderül, lelkileg éretlenek még, és akad azért egy-két vakfolt. A beszélgetésekből kiderült, hogy bár jóval korábban kezdenek szexuális életet a mai tinik, akár 12 évesen, szüzességüket óvják a lányok, a terhességtől félnek, de az anális szexet gondolkodás nélkül bevállalják.
A K. V.-sok kérésre mennek az előadást feldolgozó órára az iskolákba. Direkt nem tantermi előadást készítettek. Kezdenek az iskolák elkényelmesedni, mesélik, így nehéz színházba szoktatni a gyerekeket. Jöjjenek csak el a Marczibányi Téri Művelődési Központba, aztán elmennek hozzájuk beszélgetni. Már, aki igényli a feldolgozó beszélgetést. Sőt, opcióként ajánlják: velük megy a Vöröskereszt kortárs felvilágosító munkatársa, Szentesi Diána. A 23 éves, piercinges lánytól aztán tényleg bármiről lehet kérdezni, már ha mernek kérdezni tőle. (A darabban is felbukkan Diána személye, ott a prűd igazgatónő fegyelmi vizsgálatot indít az ellen a tanárnő ellen, aki meghívta, mondván: nem foglalkozhatnak az iskolában „a lenyelni vagy kiköpni?” kérdéskörrel.) Beszélgetünk arról, a nyolcvanas évek elején fehér köpenyes szigorú matrónák főként a nemi betegségekkel riogatták a tiniket, ahelyett, hogy tanácsot adtak volna nekik.
Eddig egyetlen helyen hallottak arról, hogy egy 16 éves lány teherbe esett, de ezt sem a diákok mesélték. (Ha nem hozzák szóba, a színészek sem forszírozzák.) Kimaradt az osztályból, megszülte a babát, de szeretne majd visszamenni érettségizni.
Sokféle gyerekkel találkoztak az iskolákban. Van olyan, akit terrorban tartanak a szülei, már most látható, hogy pszichológusnál végzi. Akadt, akit annyira felkavart az előadás, hogy kiborult tőle. Kiderült róla, ilyen témáról náluk otthon nem lehet beszélni. Persze vannak olyan példák is, hogy 14 éves lány jóval idősebb fiúval jár, de megbeszélték, hagyják a szexet addig, amíg érett nem lesz rá.
A fiatalok általában nyitottak, de nehezen hisznek el jó pár történetet. Bármilyen meglepő, valós történet nyomán készült az a kollégiumi jelenet, amelyben a megesett lány nem merte bevallani a szüleinek a terhességet, inkább egy drogdílertől vásárolt, csodaszernek tartott ukrán tablettával akarta elhajtani a gyereket. Belehalt ebbe a döntésébe. Azt is nehezen hiszik el a budapesti diákok, hogy akad olyan aggódó anyuka, mint az előadásban. Valószínűleg a szülők sosem mesélnek nekik arról, mi játszódik le bennük, ha féltik őket. Ahogy azt is a világtól elrugaszkodottnak tartja diákközönség, hogy létezik olyan vaskalapos igazgató, aki fegyelmit ad, ha a felvilágosító órán nem csak arról beszélnek, hogyan kell szépen udvarolni.
Úgy látszik, remek iskolába járnak.
Infó: A cikk eredeti változata a 2014.02.04-i Népszabadságban olvasható.
| 
.jpeg)
.jpeg)
.jpeg)
.jpeg)
