„Dr. Bernáth Gábor személyisége lüktetve sejlik fel a színpadi homályban. Ki ez az ember? Miféle démonok kísértik őt a múltból? Mit akarnak tőle e lidércek, akik folyamatosan ott lihegnek Gábor nyomában, fülébe sugdosnak álmatlan éjeken, és ráoltják a villanyt a mosdóban.
A K.V. Társulat három író közreműködésével készült darabja szélsőségeikben is jellegzetes karaktereken keresztül ábrázolja társadalmi neurózisainkat.”
(Juhász Kristóf)
Bánki Gergely – Juhász Kristóf – Alice Müller:
SZILÁNKOK AVAGY A PANYÍRRÖGÖK
versek, dalszövegek:
Juhász Kristófszereplők:
Domokos László, Kövesdi László, Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztinalátvány:
Kalmár Bencezene:
Simon Attilaasszisztens:
Rada Lillarendező:
Baksa ImreTámogatók: NKA Színházi Szakmai Kollégium, Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottsága , OKM, MU Színház, EJI
Médiatámogató: Fidelio
ELŐADÁSOK:
március 26. (premier), 27. 20.00 óra
április 21., 22., 23. 21.00 óra
A Sejtető Ármin Emlékmagazin riportja a SzilánkokrólMAJDNEM ANNYI AZ ÍRÓ, MINT A SZÍNÉSZ
… a K.V. Társulat legújabb produkciójában, a talányosan röhejes című Szilánkok, avagy a Panyírrögökben. A darab három író és négy színész közreműködésével készült. Ráadásul azt a belső információt kaptuk, hogy a darab megírásának munkálataiban valójában hatan (!) vettek részt. Ki látott már ilyet? Mikor a kultúrtörténetben eddig példátlan gesztus miértjéről kérdeztük az alkotókat, erősen megoszlottak nézeteik.
Urbanovits Kriszta színésznő: Van a társulatunknak egy ifjúsági programja, amit részletesen el lehet olvasni, illetve aláírni két példányban. Most az ifjúságot nem csak szó szerint, de képletesen is lehet érteni, vagy akár kell érteni: fiatal társulat, meg tavasz is van… ez a mi tavaszunk, itt belül, ez a munka. Azért ragaszkodtunk a Szilánkok címhez (Juhász komoly küzdelmet folytatott a társulatban azért, hogy a darab címe a Tükörorrú Bohóc Lappangó Árnyéka legyen – a szerk.), mert azok a jégszilánkok, amik megsebeztek minket, azok most itt keringenek körülöttünk, és mindannyian azt szeretnénk, hogy elolvadjanak a belőlünk áradó fényben! Jaj, de jól elbeszélgettünk itten…
Száger Zsuzsa színésznő: Mindig olyan kurva sokan vannak a színészek! Eszméletlen sokan vagyunk! Alig férünk el, főleg ezekben a rohadt kicsi alternatív öltözőkben! Azt mondtam: most az egyszer szorongjanak csak az írók, taszigálják ők egymást az asztalnál a hülye laptopjaikkal, én meg életemben egyszer végre férjek a jelmezeimmel normálisan el! Na! Ez ennyi.
Baksa Imre rendező: Nem érted? Várjál, megpróbálom elmondani! Figyelj ide: figyelsz? Figyelsz rám? Tudsz figyelni? Láttad azt a filmet, hogy a Másik Kerítés? Nem? Kár, mert abban pont volt egy ilyen helyzet, figyelj, nézd meg ezt a filmet! Nézd meg! Én abból rengeteget tanultam… rengeteget! Van ilyen állapot! Remélem, most nem vagyok indiszkrét, na mindegy. Van! Kész! Ezekbe bele kell menni! Nem annyira, hogy nagy bajunk legyen, csak hogy a bátroságnak megőrizzük azért a, hogy mondjam, provizórikus látszatát. Érted? Érted?
Alice Müller író: nekem nagyon fontos a család, mint élet, és mint művész. Mint művészi… Bild, und Symbol. Az írás nekem egy nagy család. És ebben a darabban is van egy család, ami leromlik, tönkremegy, de nem kell ez mindig így legyen! Nem kell, úgy értem, nem muszáj neki! Vagy de mert teszerinted igen?
Bánky Gergő író: Na, én arra gondoltam, hogy ha lenne mondjuk egy pék, az… hmm. Biztos láttál már péket, jó, nem, nem, igazad van, általában ritkán látjuk őket, de! Én figyeltem, hogy fogja meg a lapátot, a péklapátot, igazi tízujjas fogással fogja, mentünk egy csajjal a pékségbe, teljesen el voltunk ájulva attól, ahogy azt a lapátot fogta. Tehát az a legrosszabb amatőrizmus, ha nem fogjuk meg az összes ujjunkkal. Amit megfoghatunk. Hihetetlen, nem? Hihetetlen! Annyira jól meg tudjuk ezt fogalmazni! Igazából lehetnénk többen is.
Juhász Kristóf író: Engedd meg, hogy önmagamat idézzem:
„Goethe ágyékában Dante barlangjai
és Csáth Géza ondójában Boccaccio ujja
a mozgóképes spermium”
Mit mondhatnék még? Az eukarisztia nem befejezhető, viszont folytatólagos. Az a transzmutáció, amiben most kollektíven részünk van, fecskefarokként hasítja a nekünk szánt teret. Hol kisebb, hol nagyobb hasadások érhetők el így. Nem az a kérdés: hányan vagyunk e hasadásokban, hanem, elnézést József Attilától előre, is, szóval, a valódi kérdés, hogy: hasad-e tovább máma?
Sejtető Barna és Sejtető KláraFelfedezők a szabadság útján - Papp Tímea interjúja a Fidelion
Adott két kaposvári színházi gyökerű színésznő, akik hol közös, hol meg különvéleményt fogalmaznak meg. Száger Zsuzsa és Urbanovits Krisztina mindezt K.V. Társulatként teszik.
Ezt jelenti ugyanis a csapat neve. Arra, hogyan találták meg a rövidítést, különbözőképp emlékeznek. Kriszta verziója szerint a MU Színház tavaly elhunyt igazgatójának, Leszták Tibornak az első produkció, a Fürdőszoba kapcsán küldött kis dolgozat viselte ezt a dacos-kamaszos címet. Zsuzsa viszont azt állítja, hogy a kaposvári színházból kilépve, a Borostyán nevű helyre igyekezve - hogy a társulatról essék szó -, elhaladt egy gyerekcsapat mellett, és annak egyik tagja kiáltotta a szót. Kávéról tehát szó sincs. (Bár ha valakinek ez jut eszébe, hát azt is elfogadják helyes válasznak.)
Száger Zsuzsa és Urbanovits Krisztina - meg persze az alkotótársaik - külön- és közös véleményt igyekszik megfogalmazni a világgal és egymással kapcsolatban is. Tették ezt már Kaposváron is, mert a színház akkori igazgatója, Babarczy László engedte a repertoárba és a színházi üzemmenetbe kevésbé beleillő, szürreálisabb az „őrületeiket". De van, amit már csak szabadon, kompromisszumoktól mentesen szabad csinálni.
A Fürdőszoba a Tháliában megy, a Fellebbezés a MU Színházban - az állandó játszóhely hiányát nem gondként élik meg. A függetlenség számukra azt is jelenti, hogy bárhol, bármilyen térben, nem kizárólag színházban játszhatnak. Szokatlan hely, mondják, ihletet ad, új, más energiákat képes felszabadítani. Felbolydítják hát a színpadot,a nézőteret, egy workshop alkalmával bejátsszák a Nemzeti Színház minden konyháját, gardróbját és furcsa kiszögelléseit, ők avatják a MU kávézóját színházzá, csinálnak performanszot Zsuzsa lakásán - amit folytatni fognak -, dolgoznak A Káosz Katonáival - Juhász Kristóf, Kaszás Ágnes és Hegedűs Barbara alkotják a formációt -, akiknek a színháza kócos és fésületlen (mondja Kriszta), és punkra kócolják a K.V. frizuráját is. És ez még csak az út eleje.
A K.V. a felolvasások nagy barátja és elkötelezettje. Dolgoztak Gigor Attilával, a Kortárs Drámafesztiválon pedig a Göttinger Pál rendezte Caryl Churchill-darab, a Hetedik mennyország felolvasó-színházi változatával mutatkoztak be. S mi a vonzó nekik ebben a tiszavirág-életű műfajban, ami ha komolyan veszik, nem igényel sokkal kevesebb energiát, mint egy rendes előadásra szánt darab elemzése? „A szabadság. Az, hogy bár tényleg ugyanannyi előkészület kell hozzá, mint egy rendes előadáshoz, mert a szöveget, a viszonyokat elemezni kell, de nincs az a teher, amikor a további próbákon már példány nélkül kell dolgozni. Az, hogy épp a korlátok miatt szárnyalhat igazán szabadon a fantáziád."
A női rendező nem ismeretlen a magyar színházban. Az alternatív színtéren a társulatműködtető koreográfus-táncos nők sem ritkák. Az viszont, hogy színházcsináló csapatot verbuváljon két nő, nem túl megszokott, pláne nem úgy, hogy darabjaik, látásmódjuk nőiségét büszkén vállalják. (Ezért szeretik például Caryl Churchill darabjainak penge humorát, egyszerre abszurd és hihetetlen költői világát is.) Nyilván nem könnyű azt megtanulni, hogy a semmiből teremtsen az ember színházat, de ők még ezt a nem könnyű iskolát is élvezik. Mert mindketten színházban gondolkodnak: szövegírástól díszlettervezésen át az alkotó- és játszótársak kiválasztásáig. (Szerencsére a kőszínházi múlt sok színész ismeretségét hozza magával, és nem kell skatulyákban gondolkodniuk.) Bár most már azért színésznőként is szeretnének működni, így következő, Szilánkok, avagy a panyírrögök címre hallgató, márciusban bemutatásra kerülő produkciójukhoz, amit Baksa Imre rendez, már Bánki Gergő, Juhász Kristóf és Alice Müller szállítja a személyre szabott alapanyagot a közreműködők személyes hangvételű vallomásaiból.
Addig azonban még van egy Fellebbezés, amit szokatlan módon délutáni ifjúsági előadásban is játszanak. A darab alapötlete - eltűnt gyerekeket kereső szülők - Zsuzsáé, aki kezdettől a szülők szemszögéből akarta megmutatni a történetet. Azzal, hogyan szembesülnek a saját elmúlt fiatalságukkal, egykori lázadásaikkal, és hogyan viszonyulnak gyerekeik lázadásához. Hogyan működik egy boldog házasság vagy egy széthullóban levő párkapcsolat, milyen egy elvált anya reakciója. Hiszen a játszók maguk is szülők, s így jóval hitelesebb a kép. Aztán ha kimegy a néző a színházteremből, optimális esetben beszélgetésbe kezd a gyerekével vagy a szüleivel.
A K.V. Társulat számára 2010 a valódi társulattá formálódás éve. És szeretnének minél több helyre elmenni, a helyek közül pedig az iskolát tartják az egyik legfontosabbnak. Hogy kedvet adjanak a színházcsináláshoz. Hogy megmutassák nekik is, és természetesen a felnőtt nézőknek is, nem csak a bevett utakon érdemes járni.
A K.V. Társulat legközelebb február 5-én 15 órakor a MU Színházban látható, ahol a Fellebbezés című produkciót játsszák.
