A Trafó Kortárs Művészetek Háza Beavató Programja immár hét éve működik nagy sikerrel. Az oktatási program 2003-ban indult Frenák Pál Gördeszkák című darabjával, így a beavató program kezdeti formáját lényegesen meghatározták a francia-magyar társulat Franciaországban szerzett tapasztalatai, ahol ún. "szenzibilizáció" címszóval számos táncos "beavató" rendezvénysorozat zajlik neves társulatok részvételével: órák, foglalkozások, előadásrészletek bemutatása köztereket és oktatási intézményekben. A Trafó programjában elsősorban budapesti és vidéki oktatási intézmények, pedagógusok és osztályaik, középiskolás korú fiatalokból álló csoportok, diákközösségek (14-20 éves korosztály) jelentkezésére számítanak.
A Trafóban a 2009/2010-es évadban eggyel magasabb szintre emelték a programot: "Kimozdulunk, megmozdítunk, lelkesítünk és beszélgetünk, házhoz megyünk és elmélyülünk - azaz a diákok illetve a pedagógusok saját, speciális igényeihez igazítjuk a programot, hogy az valódi élményt és ismereteket nyújtson a kortárs színház- és táncművészetről" - avat be Juhász Dóra abba, hogyan működik a gyakorlatban a beavatás. A Trafó Nagyterméhez, épületéhez kötött beavató előadásokon túl olyan rendszert alakítottak ki, amelyben több mozgásra van tér, ahol többlépcsős rendszerben, jobban bele lehet kóstolni egy-egy előadás világába, esetleg az alkotás folyamatába, ahol lehetőség nyílik némi elméleti és gyakorlati előkészítésre az adott előadás kapcsán.
Ez elsősorban a hazai koreográfusok, rendezők és táncosaik-színészeik együttműködésével valósul majd meg, akik vállalják, hogy egy-egy óra erejéig "kiköltöznek" középiskolák osztálytermeibe, tornatermeibe. Egy ilyen direkt, "testközeli" élmény és találkozás segít magasabb szintre emelni a beavató program egészét és így még közelebb kerülhetünk a kortárs művészettel talán épp először találkozó fiatal korosztályhoz. Azt is roppant fontos, hogy a diákok aztán eljussanak végül a Trafóba, ahol egészében is megtekinthetik az adott előadást, koreográfiát. A következő lépcsőfok egy színházi térben zajló csoportos foglalkozás az előadás előtt és/vagy után, a tetőpont pedig az, hogy este megnézik a teljes, közönség előtt zajló előadást is.
"Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen típusú vezetett és felépített találkozás nagy élmény a középiskolásoknak és társulatoknak, koreográfusoknak, táncosoknak egyaránt. Hiszen lehetőség nyílik egyfajta nyílt, kölcsönösen inspiráló, a visszajelzések sokfélesége okán a művészek számára is tanulságos eszmecserére egy rendkívül nyitott, fiatal ugyanakkor a kortárs tánc és színház területét (még) nem, vagy nem elmélyülten ismerő korosztállyal" - elemzi Juhász Dóra a hét éve zajló program tanulságait.
A külső helyszíni, iskolai, workshop-fázisban a résztvevő iskolák egy 45 perces drámaóra és/vagy egy testnevelésóra keretében az előadáshoz kapcsolódó foglalkozáson vesznek részt, ahol az alkotókkal és drámapedagógusokkal izgalmas feladatok, mozgásgyakorlatok, asszociációs játékok mentén "készülnek" fel az adott előadásra. A koreográfiai folyamat részeit könnyített formában a diákok speciális "tánc-óra" keretében akár végre is hajthatják. Jegyzetek, rajzok, táblázatok, mini jelenetek, kérdések és szempontok születnek - mindez természetesen válaszok, feladatok, témák formájában visszatér a Trafó-beli feldolgozó foglalkozáson is majd. Az órát a Trafó és a társulat által közösen választott-felkért drámapedagógus tartja, vezeti, koordinálja a helyszínen - a módszer is helyszínenként, iskolánként és előadásonként változik, így lehet tematikai kérdésekkel foglalkozó "beszélgetős" óra épp úgy, mint mozgásóra. A program második lépcsőfoka, a beavató folyamat tetőpontja a teljes, kész előadással való közvetlen találkozás illetve amennyiben mód van rá, az előadás napján, a Trafóban egy próbanézési lehetőség - azaz két kiváló alkalom arra, hogy a darabot a "természetesen élőhelyén" figyelhesse meg a csoport. Az előadás utáni, a színházi térben zajló feldolgozó foglalkozáson tökéletes lehetőség nyílik arra, hogy az iskolai "előkészítő órán" gyakoroltakat, megbeszélteket felfedezzék a gyerekek a darabon belül. Így reflektálhatnak arra, hogy milyennek képzelték a darabot, amíg csak beszéltek róla, hogy hogyan (mivé) állt össze bennük az előadás mozdulatról-mozdulatra, jelenetről-jelenetre. Itt érdemes részletesebben beszélni - szinte minden egyes beavató esemény alkalmával - arról, hogy mi lehet a díszlet, a fény, a színpadi elrendezés, a zene szerepe egy darabban, hogyan zajlik a befogadás folyamata. Itt szintén a társulat és dráma-, illetve táncpedagógusok segítenek a feldolgozó munkában.
A Trafó Beavató Programja több szempontból is különleges. Az egyik legfontosabb különlegesség és jellegzetesség - az a teljesen kézenfekvő tény - hogy a középiskolásokat itt kifejezetten a kortárs művészet speciális műfajú előadásaiba avatják be: sajátos formanyelvű fizikai színház, tánc és táncszínház egyaránt megtalálható a programban. Mivel gyakran egyszeri és sok szempontból egyedülálló műfaji hibridekről és formanyelvről van szó, minden egyes előadás kapcsán saját módszertant dolgozunk ki. Az eszközök tekintetében sokat merítenek a drámapedagógiai eszköztárból (játékok, feladatok, gyakorlatok), ám ez sokszor táncpedagógiai formákkal és a társulat saját módszertanával vegyül. Ezt gyúrják egy komplett foglalkozás-rendszerré egy-egy előadás kapcsán. Fontos, hogy mindez a szakértő drámapedagógusok és az alkotók szoros együttműködésében történik, így nem egy utólag "ráaggatott" értelmező foglalkozás kerül az előadás mellé, hanem a rendező/koreográfus aktívan rész vesz a művéről való beszéd és játék hogyanjának kigondolásában és megvalósításában.
A másik fontos dolog, hogy egy féléven át öt csoporttal dolgoznak végig: kint külön az iskolákban egyrészt, másrészt itt bent, előadás után a Trafó Nagytermében. Így egy félév alatt a gyerekek egyfajta "látleletet" kapnak a kortárs művészetről - a programot pedig úgy alakítjuk, hogy minden esetben egy ívet járjunk be közösen, hogy legyen egy világosan követhető valahonnan-valahová (például a drámairodalmi alapanyagból készülő színházi előadástól a táncig). Továbbá a különböző hátterű, korú és felkészültségű csoportok az Trafó-beli találkozásokon közösségként működnek: inspirálva és figyelve egymást, ami egy nagyszerű találkozás mindannyiuk számára.
Míg a hagyományos színházi beavató a színházcsinálás folyamatához próbálja közelebb hozni a közönségét, a K.V. Társulat az előadásaik által érintett témákat dolgozza fel színházi nevelési programjaikon. Ennek ötlete egy próbafolyamat alatt született meg. "2008-ban a Fellebbezés című ifjúsági előadásunk - ami eltűnt kamaszgyerekeik után nyomozó szülőkről és a gyerekekről szól - előkészítő munkálatai alatt jutott eszünkbe, hogy jó lenne felvenni a kapcsolatot a mi kamaszhőseinkkel azonos korú középiskolásokkal, a készülő jeleneteket megmutatni nekik, beszélgetni velük" - idézi fel a kezdetet Száger Zsuzsa és Urbanovits Krisztina. A Janikovszky Éva Általános Iskola és Gimnázium diákjaival kezdték a beszélgetést, akik sok hasznos dolgot mondtak, és sokat segítettek, majd pedig a drámaórákon a színészek és a diákok együtt dolgozták fel az előadás egyes jeleneteit, karaktereit.
Idáig, a Fellebbezés miatt, elsősorban tizenévesekkel, középiskolásokkal került kapcsolatba a K.V. Társulat, ebben az évadban azonban indul gyerekprogramjuk a Kitin Klán a Kertbe megy című új meseelőadásuk köré szerveződve, így a célközönség nagyban kitágul. Öt-tíz éveseket várnak a mese kapcsán, de folytatódik az ifjúsági program is. "A mi programunk, ami a Fellebbezésre épül, háromlépcsős. Először van egy előkészítő foglalkozás az iskolában, aztán jön maga az előadás. Eddig a MU Színházba hívtuk el a diákokat, ahol játszottuk, de idén már el tudjuk vinni az előadást a középiskolákba. A harmadik lépcső pedig a látottakat feldolgozó drámaóra" - magyarázzák a program felépülését. Az új előadás, az óvodákba, iskolákba is kimozdítható Kitin Klán... után is lesznek foglalkozások, ennek kapcsán is tartanak majd foglakozásokat, amelynek témája a környezetvédelem lesz.
