A kopott, barna göncök, az elhanyagolt külső, a törődött tekintet attól válik valódivá, hogy szinte nap mint nap találkozunk vele az utcán. Száger Médeiája mögött egy leélt, küzdelmes, nehéz élet van, egy elhagyott, magányos családanya kudarca, akinek önmagáról alkotott képe omlana össze, ha megbocsátana az őt elhagyó férfinak.
Czukor Balázs és a négy színész napjaink önmonitorozó, traumákat boncolgató társadalmát szabadítja rá Médeia történetére. Produkciójukban a tragédia főszereplője egy kitoloncolás előtt álló, takarítóként dolgozó középkorú családanya, aki közvetlenül válása után elmerészkedik egy pszichodráma-terápiára, ahol szinte korlátok nélkül megéli dühét, majd megkönnyebbülten távozva hagyja ott a kétségektől szenvedő nézőt a Trafó alagsorában. Óráknak tűnő másodpercek után tétován tapsolni kezdünk a sötétben.


Sarvady Mátyás fotói
A nézők egymást is látva ülik körbe a színházi teret, amely a pszichodráma-foglalkozás helyszíne. Az üléseken Médeia, két nőtársa és a terapeuta vesz részt. Középen téglalap alakú, világos szőnyeg jelzi számukra a játéktér határait. A terem két végében két kanapé egymással szemben, oldalt, egy kis asztalon rágcsálnivalók, illatgyertyák, füstölők és színes kis kávésbögrék között található a sikerorientált „szakember” által írt könyv néhány eladó példánya. Az előadás kevés díszlettel és kellékkel dolgozik, de ezeknek mind fontos szerepe van: finom jelzésekkel mutatják meg, hogyan épül komplett piac a traumafeldolgozásra, és felhívják a figyelmet arra is, hogy a segítségre szorulók bizony nem mindig kerülnek megfelelő kezekbe.
A február végén bemutatott előadást egy hónapig próbálta a kis társulat. Nem volt egyszerű dolguk, hiszen a Rakovszky-fordításon alapuló tragédiát teljesen lecsupaszították, és beágyazták egy hétköznapi nyelvhasználatot alkalmazó keretbe. A KV Társulat Médeia bosszújára a józan ész keretein belül keres magyarázatot, ami mindenképpen újszerű megközelítésnek tekinthető, miközben az előadás bizonyos szempontból a 2004-es Zsámbéki Gábor-féle bemutatóhoz nyúl vissza. Az akkori megrendelésre készült Rakovszky-szöveg színpadi igényekhez igazodó módosításai beépültek a Médeia recepciójába, így például most is három beemelt nőalak szemén keresztül látjuk Médeiát. Czukorék előadásában férfiak (Iászon, Kreon, Aigeusz) nincsenek jelen, így a női szereplők különböző reakciói árnyalják a dühöngő anya által elbeszélt és fikcióként átélt eseményeket. Mindeközben az előadás úgy vállalkozik a gyilkosságok hiteles lélektani magyarázatára, hogy Médeia kizárólag szimbolikusan bosszulja meg Iászon tetteit. S noha az új feleség és Kreon megölését részletesen kiterveli, a gyermekgyilkosságot lényegében csak az utolsó pillanatban dönti el. Fontos, hogy a pszichodráma-keret miatt konkrét emberölés nem történik, ugyanakkor az előadás a bosszúállás lélektani és társadalmi vonatkozásával egyaránt szembenéz.

Az Urbanovits Krisztina által alakított terapeuta tolakodóan divatos, citromsárga cipőben, trapéznadrágban, sárga műbőr dzsekiben irányítja a foglalkozást, amelyen három nő vesz részt. Spiegl Anna négy hónapos, folyton nassoló kismamát alakítva ellensúlyozza a tragikus karaktereket, Radnay Csilla egy elvált, férjét és gyermekét elhagyó nőt, azaz Médeia helyzetének fordítottját jeleníti meg. Száger Zsuzsanna Médeiát kelti életre szinte ijesztő hitelességgel. Szótlan, látszólag stabil lelkiállapotú nőt alakít, aki az előadás elején még csendben sírdogál, aztán fokozatosan hangosodva tör elő belőle a sértett, kiszámíthatatlan bosszúvágy. A kopott, barna göncök, az elhanyagolt külső, a törődött tekintet attól válik valódivá, hogy szinte nap mint nap találkozunk vele az utcán. Száger Médeiája mögött egy leélt, küzdelmes, nehéz élet van, egy elhagyott, magányos családanya kudarca, akinek önmagáról alkotott képe omlana össze, ha megbocsátana az őt elhagyó férfinak. Számára a továbblépés egyetlen módja a rituális pusztítás. Radnay Csilla válást kezdeményező nőként és a terápiában Iászon szerepét felvéve is ellenpontozza ezt a fájdalmat. A két nő közötti feszülő ellentét egyre jobban fokozódik, és kidomborítja a helyzet kétoldalú értelmezését: az egyik szerint Médeia beleőrült a sérelmén való rágódásba, a másik szerint Médeia éppen a terápia hatására gyógyul meg. Czukor Balázs rendezése ránk, nézőkre bízza ennek eldöntését.
A terapeuta újrajátszatja a traumatikus eseményeket, a Kreónnal, Iászonnal való dialógusokat, aztán a jeleneket Médeiával és a másik két nővel közösen elemzik – a néző számára sokszor humoros formában kapargatva a dolgok felszínét. Fokozatosan próbálja kibontani a nő sérüléseit, hogy segíthessen neki. Csakhogy pengeélen táncol, ugyanis nem tudni, segít vagy épp kárt okoz-e páciensének, aki annyira beleéli magát a fikcióba, hogy sokszor alig lehet leállítani.



Kreont, Iászont és a gyerekeket a nőtársak úgy igyekeznek megjeleníteni, hogy a sérült anya az általuk kínált nézőpontok hatására lehetőleg megbocsásson. Azonban a folyamat kontraproduktív marad, és Médeia egy idő után irányíthatatlan indulatokkal reagál a szituációkra. Míg a szituatív jelenetek során egyre radikálisabb lesz, addig az elemzések alatt egyre felszabadultabbá válik a viselkedése. Ezt a terapeuta javuló tendenciaként értékeli. Az előadás csúcsa, amikor a Spiegl Anna által játszott kismama elbábozza, mit érezhetnek Médeia kisfiai: aggódnak, a nagyobbik a kisebbet vádolja a válás miatt, és mérhetetlenül ragaszkodnak apjukhoz. Ekkor az anya kitépi a két gyereket a bábos kezéből, és  kendőjével megfojtja őket. A három szemtanú arcára kiül a döbbenet. A másik két páciens felháborodottan kiabálva elviharzik: számukra a nő megbolondult. Médeia – hiszen nem bántott senkit – szégyenkezés nélkül, zilált hajjal, lihegve, ugyanakkor megkönnyebbülve és megnyugodva készül a hazainduláshoz. Szedi a holmiját, de még telefonál egyet az őt otthon váró gyermekeinek. A terapeuta kétségbeesve néz utána, hiszen számára eldönthetetlen, hogy a gyilkosság csupán gondolatkísérlet volt, avagy megvalósításra szánt terv.
A társulat addig-addig csupaszította a Médeiát, míg végül majdnem mindent feláldozott a görög eredetiből. A koncepció sokat bízott a szűk térben egymás arcát kémlelő nézőkre, a színészi játékra, az érzékenyen kidolgozott jelenetekre, a drámaszöveg hétköznapi nyelvvel való összehangolására. Az előadás mégis felkínálja azt az olvasatot, amelyben a bosszú nem önvédelem, és nem is pusztító, hanem sajátos módon gyógyító hatással van a személyiségre.
Hol? Trafó
Mi? Euripidész: Médeia. Rakovszky Zsuzsa fordítása alapján
Szereplők: Radnya Csilla, Spiegl Anna, Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina.
Látvány: Szabados Luca.  Bábkészítő: Palya Gábor. Produkciós asszisztens: Cseh Adrienn. Rendező: Czukor Balázs
Külön köszönet Karsai Györgynek.