2014. január 12., vasárnap

Január 10 - Gardénia Hévízen

Január 10-én Hévízen járt a Gaedénia.


















2014. január 7., kedd

Dermedési pont - Zappe László kritikája Népszabadság Online

http://nol.hu/lap/hetvege/20131228-nem_mindegy_hol_boldogtalan_az_ember?ref=sso

Nem mindegy, hol boldogtalan 

az ember

A cím után lehetne kérdőjel is. Vagy elmaradhatna belőle a nem.

 Nehéz határozottan állítani, de tagadni is. A kivándorlással,

 a haza elhagyásával, új élet kezdésével,

 új személyiség kialakításával kapcsolatban bizonyára 

semmi sem mondható ki végleges, megfellebbezhetetlen igazságként.

Zappe László| NOL| 2013. december 29. |5 komment

nyomtat email plusz mínusz
Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra


Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!


Trafalgar | 2013. december 30. | 09:59:43

Moderálási alapelvek- komment törölve -

anticsóka | 2013. december 30. | 09:39:50

Trafalgar: Az eredeti gondolatával csak a saját irigy lúzerségéről állít ki bizonyítványt, ugye tudja?

Trafalgar | 2013. december 29. | 21:55:02

Moderálási alapelvek- komment törölve -

cukimuki | 2013. december 29. | 21:48:30

Trafalgar | 2013. december 29. | 20:16:59
Ez a cikk az idézőjel nélküli boldogtalanságról szól, nem a kényelemről.

Trafalgar | 2013. december 29. | 20:16:59

Moderálási alapelvek- komment törölve -
HIRDETÉS

A Katona József Színház Illaberek című előadása
Fotó: MTI - Szigetváry Zsolt

Legföljebb az, hogy ma ismét nagyon időszerű téma lett. Praktikusan nyilván véletlen, hogy egy héten belül két új színházi produkciót is bemutattak, amely az emigrációval foglalkozik. Magasabb szempontból persze aligha az, hiszen a téma a levegőben van. A Katona József Színház évek óta céltudatosan igyekszik nézői figyelmét a legizgalmasabb, legégetőbb társadalmi problémákra irányítani. A K. V. társulat pedig, amelyet 2007-ben két egykori kaposvári színésznő, Száger Zsuzsanna és Urbanovics Krisztina hozott létre, többnyire sajátosan női szemszögből, de ugyanerre törekszik.
Nem csoda, hogy a Katona új bemutatója, az Illaberek és a K. V. idei darabja, a Dermedési pont e témánál összefutott. Egyébként örök témánál. A Katona előadása elején Elek Ferencet különféle utcai járókelőkként többször megkérdezik, miről szeretne előadást nézni a színházban. És ő mindig azt válaszolja, hogy a kivándorlásról. Az önironikus játéknak azonban komoly alapja van, nemcsak az életben, de a színházban is. A színpadokon évezredek óta nyüzsögnek a ki- és bevándorlók.
A mitológia és Szophoklész drámái szerint a sorsa elől menekülő Oidipusz saját igazi hazájában jelentkezik bevándorlóként, de politikai menekült, amikor Kolónoszban Thészeusszal tárgyal athéni letelepedéséről. Fia, akinek temetése ügyében tragikus nézetkülönbség támad Antigoné és a király, Kreón között, elvesztett hazájára haddal törő politikai menekült, akár csak Shakespeare (és Brecht) sértett Coriolanusa. Az emberiségben csalódott Athéni Timon éppúgy erdőbe rejtőzik, mint Balassi Bálint Szép magyar komédiájának hősei, akik szerelmi bánatukat szeretnék idegenben feledni, s akiket mostanában a József Attila Színház beavató sorozatában láthatunk.
HIRDETÉS
Érzelmi menekülők a Szentivánéji álom erdőben csavargó szerelmesei, de Moliere A fösvénye végén felbukkanó Anselme úr is az, aki tengeri viharban elvesztett családja miatti bánatát szeretné teljes személyiségcserébe fojtani. Egyszerre politikai és bölcseleti menekülő A vihar Prosperója és az Ahogy tetszik száműzött hercege kíséretestül. Filozófiai emigráns Ibsen titokzatos Peer Gyntje, aki önmaga elől és önmagát keresve járja a világot, gyűjt és veszít vagyont, barátot, szerelmet. Politikai menekült a Bánk bán Melindája két bátyjával, gazdasági emigráns Biberach, a lézengő ritter, aki örökség híján kénytelen kóborolni a nagyvilágban.
A haza, pontosabban a szülőföld és az anyanyelv elhagyása nyilván mindig súlyos egyéni trauma lehetett. Társadalmi problémává azonban az utóbbi évszázadokban vált. A nemzetállamok kialakulása, megszilárdulása állampolgárrá tette az embert. A feudális, jobbágyi röghöz kötést a nyelvi-kulturális összetartozás érzelmi köteléke váltotta föl, amelyet persze olykor szögesdrótokkal és gépfegyverekkel is megtámogattak. A modern kapitalizmus számára viszont létkérdés a munkaerő szabad áramlása. A folyamatos verseny mindenkori alakulása szerint a munka nem feltétlenül ott van, ahol az ember.
Kénytelenek keresni egymást. Vándorol a tőke is, nem csak a munkás. Szaladgálnak egymás után. Ebből olykor világháborúk is támadnak. A színpadon a nagy történelmi mozgások áldozatai, a szükségszerűségek közepette tévelyegve szenvedő emberek jelennek meg. A téma legtöményebb színpadi megfogalmazásában Slawomir Mrozek Emigránsok-jában egy kelet-közép-európai politikai és gazdasági menekült tengődik együtt valahol a nyugati szabad világban. A darabot mostanában nem játsszák, politikai töltete kiégett: igazán izgalmas akkor volt, amikor még állt a vasfüggöny, és ilyesmiről csak az abszurdnak nevezett dráma általános-elvont nyelvezetén, formájában lehetett nálunk beszélni.
A modern, a XIX–XX. századi elvándorlóknak nyilván az volt a két alaptípusa. Színházban gyakrabban fordulnak elő a nyomor elől, az anyagi biztonság, a jólét, netán a meggazdagodás, a nagy karrier reményében menekülők. Arthur Miller olasz bevándorlók amerikai tragédiáját mutatta meg a Pillantás a hídról-ban. A bonyolult, lappangó feszültségeket a dél-olaszországi nyomor elől menekülő illegális bevándorlók érkezése robbantja ki. A hazai nyomorúság elől gyerekes ábrándokat kergetve menekül a román Gianina Carbunariu Mady-Babyjének a főszereplője, akit barátai prostituáltként dolgoztatnak, majd megölnek.
Nemrég Zalaegerszegen Kebab címmel játszották, korábban Temesváron egyszemélyes változatban, a színház buszában, menet közben adta elő remekül Borbély B. Emília, B. Fülöp Erzsébet rendezésében. Székely Csaba nagy sikerű Bányatrilógiájából sem maradhatott ki a nyomorból való kiútként az elvándorlás. A Bányavakság korrupt polgármesterének lánya igyekszik külföldre, bár nemcsak a nyomor, de a rendőrség elől is, a Bányavízben pedig a megrendült elméjű házvezetőnő képzeli halott lányát Amerikába. A lengyel Dorota Maslowska műve, amelyet néhány éve a Kamrában is bemutattak, a Két lengyelül beszélő szegény román pedig egészen bizarr módon játszik el az Európa-szerte kódorgó szerencsétlenek témájával.
A darabot Marosvásárhelyen Theodor Cristian Popescu rendezésében játszotta a magyar társulat, ahol egészen különös színt kapott a történet attól, hogy a végén a Maros Művészegyüttes táncosai teljes ünnepi díszben román népi táncot roptak, mintegy szembesítve két sztereotípiát, a nyomorult és az álnépies románképet. Kicsit hasonlón ahhoz, ahogy Székely Csaba Bányavirágának végén a magyar televíziónak nyilatkozik a darab hőse az idilli erdélyi életről. Pintér Béla évtizede nagy sikerű, más színházakban is – a kaposvári egyetemen és Pécsett Mohácsi János, Temesváron Szikszai Rémusz rendezésében – bemutatott Parasztoperájának drámai bonyodalmát az idegenből nagy vagyonnal hazatérő fiú okozza, akit – akár csak Camus Félre értésében – rokonai nem ismernek föl, agyonverik és kirabolják.
Urbán András tavaly bemutatott szabadkai Pass-port trilógiájában fontos jelenet a félelmei miatt szülőföldjéről anyaországába kívánkozó magyar vitája a félelem oktalanságát megfélemlítő agresszivitással bizonygató szerbbel. A Katona Illaberek című jelenetfüzérében a ki-be vándorlás sokféle esete sokféle műfajban jelenik meg. Előbb Budapesten, majd Londonban buszon rázkódó emberek vallomásai keretezik az előadást, az Amerikából hazatért filmes vezér történetét gyermekmeseként hallgathatjuk meg Rezes Judittól, filmbejátszásosan láthatunk valódi és áldokumentumot, dramatizált jelenetekben találkozhatunk nyilvánvalóan az életből vett történetekkel, sorsokkal.
A Magyarországról elvándoroltak mellett fölbukkannak idelátogatók és bevándoroltak is. A számos példa bizonyára nem meríti ki tudományos igénnyel a távozás fajtáit, okait, de igen széles skáláját mutatja be. A vezérelv azonban nem elméleti, tudományos arányokat kereső, hanem színházi, esztétikai. Az előadásban mintaszerűen élnek együtt a szabványosan köznapi és az extrém esetek. Nyilatkozik idelátogató svájci lány, mongol bevándorolt, megjelenik egy transzvesztita show-kban Magyarországon rendszeresen föllépő angol légi utaskísérő (Elek Ferenc), akinek háza van a Börzsönyben, és nagyon jól érzi magát itt. A családok szétesésére két példát láthatunk, természetesen ügyesen szétszabdalva és egyéb jelenetek közé ékelve.
A kétfelé emigráló munkás házaspár fogadott gyermekét veszíti el a kényszerű különélés következtében, miután a Londonba csábult férfi (Keresztes Tamás) egy emberkereskedő maffia karmai közül menekül Hollandiába, az asszony (Rezes Judit) meg Németországban ápol egy szekánt vénembert (Szacsvay László). Egy meleg értelmiségi pár pedig, miután bejegyzett élettársi kapcsolatukat félszegen megtartott díszes szertartáson ünnepelték meg, szétválik, mert a nőgyógyász (Rajkai Zoltán) nem bírja a hazai viszonyokat, az iskolaigazgató (Takátsy Péter) pedig minden abszurd körülmény ellenére sem képes munkájától elszakadni.
Olykor fantasztikusan, de talán nem is egészen valószerűtlenül halmozódnak, torlódnak egymásra a furcsa találkozások: magyar EU-képviselő (Elek Ferenc) politikusi frusztrációját egy dolgozni rendszeresen Hollandiába látogató cigány prostituált (Jordán Adél) próbálja enyhíteni, majd közte és a hollandiai szociális munkás között az angol tanszék egykori docense (Kiss Eszter) tolmácsol. A globalizálódó világban előadódható nemzetiségi súrlódások és ütközések is különös, sűrített helyzetekben bukkannak föl.
Auschwitzot megszenvedett zsidó öregasszony (Czakó Klára), aki gyűlöli a lengyeleket és a németeket, iPhone-on nézi a nagyvilágba szerteszaladt családtagok képeit, aztán Skype-on értekezik Hongkongban dolgozó fiával (Vajdai Vilmos), majd unokája (Pálos Hanna) bemutatja neki lengyel barátját (Tasnádi Bence), gyors távozásuk után pedig román szociális munkás érkezik hozzá (Pelsőczy Réka). A sztorikat mintegy összefoglaló csúcsjelenet az, amikor Amszterdamban, a kivándorolt nőgyógyász rendelőjében összefut az ott szobafestőként dolgozó munkás és a cigány prostituált.
A találkozás magyaros verekedésbe torkollik. Groteszk élettragédiák sok humorral és még több fájdalommal sorakoznak föl, Máté Gábor biztos ízlésű rendezését a Katona társulata kifogástalanul szolgálja. A K. V. új darabja, a Dermedési pont, Rába Roland és Zöldi Gergely szövege, viszont mintha csak véletlenszerűen kanyarodott volna erre. Három nő pepecsel élete sorsdöntő apróságaival, próbál segíteni egymáson és önmagán, mindaddig, amíg kettő elmenekül Londonba. A harmadik élete meg itthon megy tönkre. Darab és rendezés egyaránt kissé alulfogalmazott, nem igazán markáns.
A három remek színésznő – Urbanovics Krisztina, Száger Zsuzsanna és Bartsch Kata – aprólékos, alapos és érzékeny helyzet- és jellemfestése közben sokszor elsikkad a lényeg. Az azonban világos, hogy mindhármuk élete teljes csődbe fut, miközben mindhárman úgy hiszik és vallják, hogy célba érkeztek. Ketten odakint jómódban élnek, ha nem is boldogok, a harmadik itthon nyomorogva és megháborodva képzeli, hogy megtalálta élete értelmét. Mindegy vagy nem mindegy – ki tudja.
Infó: A cikk eredeti változata a 2013.12.28-i Népszabadságban olvasható.

Dermedési pont vélemény - Ványbácsiblog

http://vanyabacsi.blog.hu/2013/12/18/kimenni_elni

2013. december 18. 10:26julcsifrindt

Kimenni élni

Három nő, három sors, egy kérdés. Menni, vagy maradni?  Nagyon aktuális felvetés a Thália színházban látható Dermedési pont című előadás alkotóitól.
20131125 Dermedesi pont 03Fotó: Karip Timi
Képeinkért kattintson!
A K.V. Társulat három végletekig különböző nőalakot vázol fel előttünk bő egy órában. A színésznők improvizációja alapján készült előadás szélsőséges karakterekkel ugyan, de igyekszik mímelni a középkorú nők aktuális problémáit. A történet szempontjából rendkívül izgalmas, ám színészi bravúroktól mentes előadást láthatunk Rába Roland rendezésében.
Stefi (Urbanovits Krisztina) negyven körüli, egyedülálló nő. Szeretne megismerkedni valakivel, de nem tud, mert a barátnői, Berta (Bartsch Kata) és Klaudia (Száger Zsuzsanna) állandóan a nyakán lógnak. Az élete abból áll, hogy főz barátnőire, hallgatja sirámaikat, pasizós történeteiket, terelgeti, nevelgeti őket, mintha a gyerekei lennének. Az előadás első húsz percében három tinédzser korában megragadt nő életébe pillanthatunk bele, akik úgy élnek együtt, mint a gimi után közös albérletbe költözött egyetemisták.
Realisztikus díszletet építettek fel a Thália Stúdiószínházában, ügyelve a legapróbb részletekre is. A kávé illata betöltötte a nézőteret, a cselekmény bonyolódása közben megfőtt az ebéd, elkészült a desszert, hosszú csöndek szakították félbe az előadás menetét, mindez az életszerűség megteremtésének reményében. Számtalanszor azonban a valóság felmutatása helyett szimbólumokat alkalmaztak, lerombolva ezzel azt a valóságérzetet, amit már akkor elkezdtek építeni, mikor a néző belépett a színházterembe.
Stefi tett-vett a konyhában, miközben a televízióból felvételről beszélt magáról, és barátnőiről. A nézőtér döbbenten figyelte, mikor Stefi a síkképernyős LCD monitorról önmagára pillantott a színpadon. Rába Roland valószínűleg nem sejtette, hogy milyen erős hatást gyakorol a nézőre egy új médium bevonásával. Vártuk, hogy mikor fog újra felbukkanni ez az elem, de hiába.
20131125 Dermedesi pont 05Fotó: Karip Timi
Berta készül Londonba, a következő jelenetben ellenben Klaudia fogadja látogatóba érkező barátnőit londoni lakásában. Vacsorával várja a két nőt, látszólag minden rendben, de mikor már harmadjára érdeklődnek a férje után, körvonalazódik, hogy semmi sem az, aminek látszik. A modellmunkáról kiderül, hogy pornó, a férjről, hogy már nincs meg, a csodálatos Londonról pedig, hogy közel sem tökéletes. Sok külföldre vágyó félelme igazolódik be Klaudia sorsában. Miután elszakadt otthonától egy jobb élet reményében, az új környezetben szükségszerű csalódások, és bukások sorozata fogadta. Mindent előröl kellett kezdenie. Történetében nem az egyedüllét a hangsúlyos, a család és barátok nélküli élet, hanem a „nem idevalóság” érzése, amit egy idegen országban kénytelen megtapasztalni az ember. Stefi próbálja rábeszélni, hogy térjen velük haza, és ekkor hangzik el a mondat Klaudia szájából, amely talán minden külföldre távozó ember szájából elhangozhatna, aki a kezdeti nehézségek után mégis kint maradt. „Nem mehet haza, ahol mindenkit felemésztenek a sötét gondolatok. Ki kell jönni élni.” Londonban megvan minden lehetőség, ami az élethez kell. Csak meg kell találni. Ez inspirálja Bertát is arra, hogy Klaudiánál húzza meg magát, amíg nem talál munkát Londonban. Stefit is próbálják meggyőzni, ő azonban hajthatatlan. Magyarországon képzeli el a jövőjét.
Ezen a ponton kellett volna kibontakoznia az előadás drámaiságának, Stefi történetének. A gyermekeiként szeretett barátnői elmentek, kirepültek a fészkéből, egyedül maradt. Gyermekeit elveszítette, s ezt egy idegen ország hibájának tudta be. „Örökbe fogadta” tehát a nemzetet. Magyarországot.  A két barátnő hazalátogatásának alkalmával kiderül, Stefi nem dolgozik, felemészti a kosz és a bogarak, de ő mindezekkel nem foglalkozik, teljesen elhagyta magát. Kulcsjelenet Stefi pszichéjének megértése szempontjából, mégis folyamatosan összezavarják a nézőt Stefi félvállról vett válaszaival, nemtörődömségével. Mindezek inkább egy sértődött kamasz önérvényesítési kísérleteinek, nem egy gyermekeit, majd önmagát elvesztett, őrület határán egyensúlyozó nő megnyilvánulásainak tűnnek. Emiatt egyáltalán nem lett előkészítve a drámai végkifejlet.
Végig nagy probléma volt a színészi játékkal. Az előadás első harmadában a poénok egyáltalán nem ültek. Le lehetett olvasni a színészek arcáról, hogy hol kellene a közönségnek felnevetnie, de a nevetés helyett néma csönd ült a nézőtérre. Mindhárom színésznőnél, de leginkább Száger Zsuzsannánál lehetett megfigyelni, amint kínlódik a testével. Görcsösen, össze-vissza gesztikulált, mintha éppen most improvizálná a jelenetet. (Az előadás valóban improvizáció alapján készült, de ennek nem lett volna szabad tükröződnie a színpadon.)
20131125 Dermedesi pont 09Fotó: Karip Timi
A nagyszerűen építkező történet, és kibontott cselekmény miatt azonban érdemes megnézni ezt az előadást. Folyamatosan fejlődnek a karakterek, melyek nagyon különbözőek, és szélsőségesek. Mindhármuk személyisége és élete bejár egy ívet a történet során. Az előadás végére még a rossz színészi játékról is elfeledkeztem, olyan kíváncsi lettem a végkifejletre. Sajnos nem mutatták be Stefi őrületét, ezért a drámai vég kissé komikussá vált, és hatásvadászra sikerült a befejezés is. A józan eszét elvesztett nő meggyilkolja barátnőit, majd kettejük között ülve végigpásztáz a közönségen: „Hazahoztuk gyermekeinket. Többet már nem veszíthetünk el, ugye?” Majd a visszhangzó „ugye?” kérdések alatt lemegy a fény.
Hát, engem nem rázott ki a hideg.

thália rába roland dermedési pont



Indul az új év - 2014

Mi várható az új évben? 2014 januárban újra látható a Dermedési Pont c. friss bemutató, a Gardénia Hévízre látogat, de a Budapestiek sem maradnak le róla. És 12 hét a Marczin.
A januári műsor:

január 10                Gardénia                Hévíz 19h
január  15               Dermedési pont     Thália, Arizona Stúdio   19:30
január   29              Gardénia                Spinnoza  19:00
január   31              Dermedési pont      Thália, Arizona Stúdio   19:30  az előadás után Kritikus Óra

December 16 - 12 hét feldolgozó foglalkozás a Kodályban