„A legegyszerűbb eszközökkel bemutatni emberi sorsokat” // Urbanovits Krisztina, Terike & Irén
Két nő magát kormányhivatali alkalmazottnak kiadva póthajakat akart kicsalni büntetés fejében egy belvárosi fodrászszalon alkalmazottjától. Mindez 2016 augusztusában valóban megtörtént. A Száger Zsuzsa és Urbanovits Krisztina vezette K.V. Társulat újra kortárs szöveget visz színpadra. A Terike & Irén felolvasószínházi bemutatója október 25-én lesz a Trafóban.
Trafó blog: Miért a felolvasószínházi formát használjátok?
Urbanovits Krisztina: Mikor elkezdtük a K.V.-t, sok darabot mi mutattunk be így először Magyarországon. Ennek a műfajnak akkor van értelme, ha még soha nem hallott kortárs szövegekkel dolgozol. Ez egyfajta misszió is, bár ezt a szót nem kedvelem (nevet). Más társulatok is sokszor hívtak már felolvasószínházba szerepelni (például a PanoDráma – bn), közel áll hozzám ez az eltartott színházi műfaj. Szeretem, hogy játszunk, de mégsem. Ha egy szereplő sír, nem kell zokogni, elég, ha beolvasod: „most sír”.
Száger Zsuzsa, Urbanovits Kriszta - K.V. Társulat
TB: Hogyan jutottatok a Terike & Irén témájához?
UK: Ez egy épp most születő kortárs darab. Róbertet (Markó Róbert, a Terike & Irén író-rendezője – bn) mi kerestük fel, a történetet ő hozta. A szöveg velünk együttműködve készül. Beleszerettünk a témába. Ahogyan ez a két ötvenes-hatvanas éveiben járó hölgy – vagy néni? – elboldogul, az maga a mai Magyarország. Nekünk nőként különösen megható és fontos ez a történet.
TB: Mit értesz ez alatt?
UK: A női szempont szinte kötelezően adódik abból, hogy két nő vezeti a társulatot, de nem feminista vagy csak nőket foglalkoztató színház vagyunk. Tudom, hogy ma arrafelé halad a világ, az a PC (politikailag korrekt), ha nem különböztetünk meg női és férfi alkotókat. Szerintem viszont a színházban ez felesleges képmutatás. Van különbség aközött, ahogyan egy férfi vagy egy nő gondolkodik például a Terikéről is. Szerintem ez érték, tök jó szempont, amit használni kell.
TB: Mire gondolsz, amikor azt mondod, a Terikéről is másként gondolkodtatok?
UK: Hosszasan vitáztunk például az életkorokon, vagy azon, hova üljenek be a szereplők. A hajpótlás témájára is másként reagáltunk. Zsuzsa meg én fenékig elmerültünk a dologban. Kiderült, hogy van vagy húszféle póthaj-típus és beültetési módszer… ez a kutatás akkor is fontos, ha végül nem kerül a darabba belőle semmi.
TB: Igaz történeten alapszik a munkátok. Mikor először hallottál erről, hogyan hatott rád?
UK: Egyszerre röhögtem és sírtam, halál komolyan. Láttam magam, ahogy húsz év múlva NAV-ellenőrnek álcázva betörök egy fodrászatba póthajat csináltatni (nevet). Azt gondoltam, ez lehetnék én is. Sok lehetőség adódik humorral kezelni a helyzetet, de az egész nagyon szívszorító.
TB: Milyen közös munkátok volt még Róberttel?
UK: Korábban már a Gardéniában is együtt dolgoztunk, aminek ő volt a dramaturgja. Akkor Pelsőczy Réka volt a rendező. Először felolvasószínházat csináltunk abból a szövegből is, de annyira jól sikerült, hogy rendes előadás is született. A Terike & Irénnel is van ilyen tervünk. Most szeretnénk tesztjelleggel bemutatni a szöveget, és ha úgy érezzük, érdemes még időt és energiát belerakni, folytatjuk. Róbertnek egy rendezővizsgájában is szerepeltem, A sütemények királynőjében. Remek előadás volt, sikerrel ment. A Színműn a vizsgadarabok jó, ha kétszer lemennek, de ezt egész évadban játszottuk teltházzal.
TB: Sok más, szintén erős rendezővel dolgoztatok korábban: Novák Eszter, Rába Roland, Czukor Balázs, Gigor Attila, Göttinger Pál, Tengely Gábor, Romankovics Edit, Ördög Tamás. Van olyan emléked, amit kiemelnél?
UK: A legfrissebb az Ördög Tomival közös munkánk, Yasmina Reza Egy élet háromszor című darabja. Szintén kortárs. Nagyon szeretek Tomival dolgozni, eleve Dollár Papa rajongó vagyok. Ez az előadás mutatja igazából, mit gondolunk a színházról.
TB: Ezt hogyan tudnád összefoglalni?
UK: A lehető legegyszerűbb eszközökkel bemutatni emberi sorsokat. Nem annyira vonzódunk a nagy effektes, csinnadratta-bummos, teátrális dolgokhoz. Nézni imádom, de társulatként mi nem erre megyünk. Zsuzsa (Száger Zsuzsa, a K.V. Társulat másik alapítója – bn) rengeteget filmezett, én is szeretem a mozit. Ez a filmes, intimebb irány a miénk.
bn
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése