Dermedési pont - Revizoronline

http://www.revizoronline.com/hu/cikk/4807/beszelgetes-szager-zsuzsannaval-es-urbanovits-krisztinaval/

NEM KIOLTJUK, MEGERŐSÍTJÜK EGYMÁST

Beszélgetés Száger Zsuzsannával és Urbanovits Krisztinával

2013.11.25.

A K. V. Társulat és a Füge Produkció a Thália színházban mutatja be Rába Roland és Zöldi Gergely Dermedési pont című előadását. A próbán beszélgettünk az előadás két szereplőjével, a társulat alapítóival, Száger Zsuzsannával és Urbanovits Krisztinával női dolgokról és a függetlenek lehetőségeiről. MARTON ÉVA INTERJÚJA.

Revizor: Új bemutatótoknak, a Dermedési pont című előadásnak a témája – három nő és egy konyha története - nem szokatlan tőletek. Mindig nagyon érzékeny, nagyon aktuális kérdéseket dolgoztok fel, mely sokszor kapcsolódik a nőséghez. Női sorsokat, történeteket visztek színre. Miért lett fontos számotokra?

Urbanovits Krisztina: A K. V. női társulat, Zsuzsával hoztuk létre, célkitűzésünk, hogy jelenjen meg a munkáinkban nőként hogyan látjuk a világot, hogyan gondolkodunk róla. Ez nem jelenti azt, hogy csak női szereplőkkel dolgozunk, de fontosnak tartjuk, hogy látásmódként jelenjen meg az előadásainkban. Ha ez kézjegyként ott van az előadásainkban, az fontos számunkra.

R: Az elmúlt években több társulat játszott női kérdéseket, problémákat felvető előadásokat. Az első ilyen témát feldolgozó előadás még évtizeddel ezelőtt A vagina monológok volt. Még mindig hiány a magyar színpadokon a téma?

Száger Zsuzsanna: Kezdetben nem volt tudatos, hogy női témákat dolgozzunk fel, hogy rólunk, nőkről szóljanak az előadásaink. De egyre inkább fontos lett, hogy nők életéről, gondjairól beszéljenek a bemutatóink. Arról, hogy milyen problémáink vannak, mi az izgalma a női létnek. Mitől más, ahogyan mi csinálunk belőle színházat, miben különbözik a mi rálátásunk erre. Mitől más női szemmel, érzékenységgel, női humorral és iróniával kibontani, feldolgozni ezeket a témákat.

UK: Az valóban nagyon fontos számunkra, hogy behúzzuk ezeket a női témákat. Nem mi vagyunk az elsők, akik hozzányúlunk a témához, de úgy gondolom, ezekről beszélni kell.

R: Számtalan módon születik meg nálatok egy előadás. Van, hogy felkértek valakit a szöveg megírására, van, hogy ti választotok kortárs szövegeket és dolgozzátok fel fiatal rendezők rendezésében. Mit adnak hozzá a gondolkodásotokhoz?

UK: Ezeket a témákat szerencsés olyan nyelvezetben és olyan módon feldolgozni, ahogy ezt a kortárs darabok teszik. Jó az is, hogy itt próbafolyamatokon keresztül születik meg az előadás. Az is izgalmas, amikor valaki klasszikusokat vesz elő, és napjainkból tesz fel kérdéseket, de most az érdekelt bennünket, hogy azokról a dolgokról, amelyek ebben a pillanatban történnek, ebben a pillanatban tudjunk szövegeket létrehozni. Előző bemutatónk, a Gardénia megírt kortárs darab volt (Elżbieta Chowaniec), amely szintén bennünket izgató problémákat dolgoz fel. 

R: Hogyan indul el a közös munka? Hogyan született meg a Dermedési pont Rába Rolanddal?

SzZs: Az ötlet, hogy csináljunk egy előadást három barátnőről, akik egy bérházban laknak, már korábban megszületett. Egyiküknek nincs munkája, ezért kitalálják, csináljanak közös főzőtanfolyamot. Úgy éreztem, Rolanddal kell létrehoznunk. Kriszta régről ismerte őt, de sose dolgoztunk még együtt. Rolandnak nagyon tetszett az alapötlet, de más irányban kezdett el gondolkozni. Rengeteg közös beszélgetést, improvizációt vett fel magnóra, ezekből írták meg Zöldi Gergellyel közösen a Dermedési pontot.

R: Belenyúltok, beleszóltok, ötleteltek ti is?

Urbanovits Krisztina, Száger Zsuzsanna

UK: Persze, sőt rengeteg vita van. Nagyon személyesek a szövegek, nagy részük a mi improvizációinkból született. Ez meg is nehezítette a darab megszületését, ugyanakkor nagyon jó és termékeny vitáink voltak. Az írói rész a fiúké, de folyamatosan hozzászóltunk, beletettük a mi gondolatainkat. És van, hogy felkérünk írókat. Ilyenkor az alapötletet mi hozzuk, és ahhoz keresünk szerzőt. De olyankor is közösen születik meg a mű. Ilyen volt a Juhász Kristóffal közös munka, ő írta aFellebbezést és a Kitin Klán a Kertbe megyelőadásaink szövegét. A Bagoly című darabot Tamási Zoltán írta nekünk. Elmondtuk az ötletünket, két nap múlva kész volt egy egészen más szöveg, de tetszett nekünk. Mindig kockázat, hogy mi születik az ötleteinkből. De a tehetséges emberek makacsok és öntörvényűek.

R: Mindketten a kaposvári Csiky Gergely Színház színészei voltatok. Amikor eljöttetek, létrehoztátok a társulatotokat. Kaposvár utolsó évei, a széthullás azt erősítették meg, hogy mást és máshogyan kell létrehozni? Vagy éppen ott kaptátok meg azokat a megerősítéseket, hogy azt a még nagyon jól működő színházat, aminek az utolsó éveiben ti is dolgoztatok, folytatni kell? Hiszen mindkét korszakát megélhettétek a színháznak.

SzZs: Egy öltözőben öltöztünk Krisztivel. Ez a női öltöző csodálatos világ. Senki nem lát bele. Alapélményem lett. Úgy éreztem, valami ehhez hasonlót kell létrehoznunk, megmutatnunk. Ez inspirálta az első darabunkat, a Fürdőszobát. Az is fontos volt, hogy ne csak ránk kiosztott szerepeket játszhassunk el, hanem együtt hozzuk létre az alkotást. Hogy olyanokkal gondolkodhassunk és dolgozhassunk együtt, akiket mi választunk. Lassan, fokozatosan váltunk le a kaposvári színházról.

UK: Amikor 1994-95-ben odakerültünk, már arról beszéltek a régiek, hogy a színház leszálló ágban van. De mi még szerencsére nagyon nagy előadásokban, fontos rendezők mellett játszhattunk. Én Kaposváron kaptam azt az inspirációt, hogy dolgozni kell! Ha van mondanivalód, azt meg kell valósítani és ebben senki nem gátolhat meg. Már Kaposváron rengeteg előadást készítettünk a stúdiószínpadon. Éjszakánként próbáltunk. Babarczy László mindig megnézte ezeket a próbákat és engedélyezte az előadásainkat. Kaposváron tanultam meg, hogy a semmiből is létre lehet hozni nagyszerű dolgokat, ha hisz benne az ember és nagyon akarja. Ez adta az inspirációt ahhoz, hogy Zsuzsával létrehozzuk a K.V. Társulatot, céget alapítsunk, együtt dolgozzunk. Lehet, hogy a létrehozás is női dolog.

R: Ez a lét sokkal kiszolgáltatottabb, mint egy állandó társulat tagjainak lenni. Mennyiben határozza meg ez a létezéseteket?

UK: Annál kiszolgáltatottabb létezés, mint „kőszínházi színészként” próbatábláról szembesülni azzal, hogy milyen előadásokban fog játszani, nem létezik számomra. A függetlenség nekem a szabadságot jelenti. Egzisztenciális problémák a kőszínházban is megvannak. Természetesen vannak nehézségek, hogy egy-egy előadás létrejöhessen, hogy a társulat fennmaradhasson. Folyamatosan pályázunk, küzdünk a létezésünkért.

R: Párban gondolkoztok, nagyon erős, ahogy együtt dolgoztok. A társulat neve, a „Külön Vélemény” mégis nagyon határozottan kettőtök saját szabadságát fogalmazza meg. 

SzZs: Mind a ketten nagyon erős egyéniségek vagyunk, tele vagyunk állandóan ötletekkel. Sokszor külön utakat járunk be a munka során. Ez az a nagyon külön vélemény, ami a munka végére mindig egy közös állítást hoz létre. És ez nagyon fontos! Nem kioltjuk, hanem megerősítjük egymást. Azt is szeretem, ahogy mint tigrisek tudunk együtt harcolni, küzdeni. 

R: Hány év munkája kellett ahhoz, hogy elismert társulat legyetek?

UK: Elismertek vagyunk?

R: Ismernek titeket, fesztiválokra jártok, van állandó közönségetek. Az első évekhez képest történt elmozdulás?

UK: Hat éve létezünk. Én, sajnos, nem érzem magunk elismerteknek. A rengeteg előadás a szívós munkáknak köszönhetően jön létre. Rengeteg az akarat bennünk, de minden új munkánál a nulláról kell kezdenünk.

SzZs: A legelső darabunk, a Fürdőszoba eufórikus volt. Mi írtuk és rendeztük, mi szedtük össze a díszletet és jelmezeket. Az volt az első olyan állítás, hogy létezünk. Mind a szakma, mind pedig a barátok megerősítettek bennünket abban, hogy jó és fontos, amit csinálunk. Hatalmas erőt adott. De hogy mit jelent, hogy ismert, elismert, nem tudom… nem ebben gondolkodom.  

UK: Én erősen depresszív alkat vagyok, sötéten látom a helyzetet. De teszek rá. Sokkal jobban motivál, hogy dolgozzam, mintsem, hogy mit gondolnak rólunk. Annál sokkal jobban szeretek dolgozni. Nem vagyok elégedett, de senki nem tud megakadályozni abban, hogy csináljam. Az előadások után a beszélgetéseken sokan ottmaradnak, kérdeznek, hozzászólnak. Úgy gondolom, ezzel célba ért, amiért csináljuk.

Urbanovits Krisztina a Gardénia című előadásban. Fotó: szinhaz.hu

R: Több, fiataloknak szóló előadásotok van. Ezzel jártok iskolákba. Ez is egy nyitási felület? Miért fontos számotokra az ő korosztályuk?

UK: Most készül a harmadik ifjúsági előadásunk, aTizenkét hét. Egy korábbi workshop munkából Novák Eszterrel együtt hoztuk létre. A darab a kamaszkori terhességről szól, ami iszonyatosan fontos téma. Évek óta járunk iskolákba színházi nevelési programunkkal. Egészen újfajta útja a színházcsinálásnak. Jó frissítést ad a különben sokszor elnehezült színházi formának.

R: Nekik játszani tükör is számotokra?

UK: Persze. Sokkal nyersebben és élesebben reagálnak előadás közben is. Rengeteg frissítést ad nekünk. A Fellebbezés előadásunkat játszottuk iskolákban is. Megerősödött, erősebbé vált az előadás abban a közegben. Nem véletlen, hogy éppen a függetlenek mennek el ebbe a nevelési irányba. Olyan vérfrissítést ad, ami nagyon inspiráló és visszahat a színházra. És közvetlen, azonnali a hatása. A független létben éppen az a gyönyörű, hogy lehetőség és szabadság van a kőszínházi léttől való elszakadásra minden tekintetben.

R: Mi változott Kaposvárhoz képest? Mi a ti szabadságotok?

UK: A most bemutatásra kerülő Dermedési pontban, ha úgy érezzük, akár teljes felvonást, mint ahogy meg is történt, megváltoztathatunk. A végét még most találjuk ki, mert az eddigi utak nem működtek. Nem csak a szabadság, a belső igény is nagyon erős. Nemcsak, hogy végigjárhatjuk, de végig kell járnunk! A működésünk ugyanolyan, mint bármelyik kőszínházé, de más a hozzáállásunk. Tudnunk kell, mi az a terület és téma, aminek a kockázatát megengedhetjük magunknak. Tudnunk kell, hogy nem ezer embernek játszunk, de ez nem rossz kompromisszum, hanem olyan szellemi kihívás, hogy annak a száz embernek szóljanak az előadásaink. Erre törekszünk.

Szerző: Marton Éva