Színházi világnap március 27-én - mi így ünnepeltük

Március 27-én feldolgozó foglalkozásokat tartottunk a Budapesti testnevelési Egyetem Diána utcai Gyakorló Iskolájában, a múlt heti 12 hetet néző 3 osztálynak. 7.-es 8.-os és 9-es gyerekek ejtettek minket ámulatba. Érettek, okosak, nagyon kíváncsiak és nagyon jókat kérdeznek.

És akik elkísértek:  Koltai Vivienn és Marofka Blanka

és Kuna Kata

Függésben - ajánló trailer

Elkészítettük legújabb videoajánlónkat a Függésben c. előadáshoz.

A trailert Tóth Artinnak köszönhetjük.

Élőben pedig a következő időpontokban látható:
Április 10        17h
Májusban pedig akadálymentesített előadások jelnyelvi tolmáccsal:
Május  20        19h
Május  22        17h

12 hét - március 2 és 16 a Marczin

Teltház, mint mindíg. és Kovács Bálint szavai:

" Szintén roppant fontos előadás a KV Társulat 12 hét című bemutatója, Novák Eszter és a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola diákjai workshopjának eredménye. Semmi finomkodás, semmi szépelgés: szemellenzős, prűd és a gyerekeket így vagy úgy, de végső soron megnyomorító felnőttek állnak szemben a szexualitás világában kétségbeesetten, elveszetten vagy épp lelkesen eligazodni próbáló kamaszokkal....Humor, tabuk nélküli kibeszélés, erős színészi...alakítások súlyos elegye ez a szűk két óra."

veszélyben a koton...

Támadnak a spermák  

Márciusi műsor

Márciusban 12 hét és Függésben a műsoron.
Március 2        12 hét               Marczi  11h
Március 9        Függésben       Kolibri  17h
Március 10      Függésben       Kolibri 17h
Március 16      12 hét               Marczi  11h

12 újra a Marczibányi téren

Visszatért az előadás az eredeti játszóhelyére. Február 20-án újra megszálltuk a Marczibányi teret.
Következő előadások: március 2 és 16.

És egy kis nosztalgia - a teljes csapat

K. V. Társulat februári műsor

A február ifjúsági előadásaink jegyében telik. És újdonság: 12 hét c. előadásunk ismét látható a Marczibányi téren!

Február 11     Függésben  17h       Kolibri Pince  az előadás után foglakozás
Február  20    12 hét          11h       Marczi
Február 23     Függésben   17h       Kolibri Pince  az előadás után foglalkozás

Nem akarunk okosabbak lenni egy kamasznál - 7 óra 7 beszélgetés Végvári Vikivel a Függésben-hez kapcsolódó foglalkozásokról

http://7ora7.hu/hirek/nem-akarunk-okosabbak-lenni-egy-kamasznal

„Nem akarunk okosabbak lenni egy kamasznál”

2015. január 27., 11:30

A Kolibri az a színház Magyarországon, ahol a kőszínházak közül a legrégebb óta foglalkoznak színházi neveléssel. A Függésben című előadásuk kapcsán beszélgettünk Végvári Viktóriával, aki a Kolibri színház-pedagógiai műhelyét vezeti, valamint Krausz Gáborral és Bárdi Gergővel, akik az előadásban szerepelnek, és a színházi nevelési munkában is részt vesznek.

► Az osztálytermi versmondástól a több lépcsős, komplex színház-pedagógiai programokig annyi mindent takar az a kifejezés, hogy színházi nevelés. Mit jelent ez nálatok, a Kolibriben?

Fotó: Szlovák Judit

Végvári Viktória

Végvári Viktória (V.V.): Mi alapvetően négy színház-pedagógiai műfajjal dolgozunk. Az egyik egy hagyományosabb, beszélgetős foglalkozás kisiskolások számára, olyan előadásokhoz, amelyeknek van irodalmi alapja. Ezeknek a fókusza az, hogy megmutassuk, hogyan lesz egy irodalmi anyagból színházi előadás, legyen az mesekönyv vagy gyerekregény. Ezzel valamiféle minimális színházi nyelvismeretet adunk a kicsiknek. A legnagyobb számmal nálunk az előadásokat követő drámafoglalkozás van jelen, ahol egy-egy osztály számára tartunk ilyen foglalkozásokat. És van egy, ez a Bunyósszív, amikor a foglalkozás megelőzi az előadást. A foglalkozásvezetők itt drámatanárok, és a színészek is aktívan részt vesznek a munkában. Olyan is van, amikor több osztály is megnézi az előadást, és mindegyikükkel itt helyben nem tudunk foglalkozni, vagy egy osztály nem tud itt maradni az előadás után, ilyenkor kimegy egy drámatanár az iskolába, és ott tartja meg a drámafoglalkozást. A negyedik műfajunk az osztályteremszínház, amihez nálunk szintén mindig van foglalkozás.

Amit még fontosnak tartunk, hogy megpróbálunk minél aktívabban foglalkozni a tanárokkal is. A friss bemutatóknál nyílt próbát tartunk, amire rendszeresen meghívunk pedagógusokat is, és utána beszélgetéseket szervezünk. Ezeken az alkotók mellett egy drámatanár is jelen van. Emellett feldolgozó anyagokat is készítünk az előadásokhoz. Mivel mi általában kortárs szövegekkel dolgozunk, és problémákra fókuszálunk az ifjúsági előadásainkban, így nem olyan jellegű anyagok ezek, amiket egy-egy klasszikus szöveghez fel lehet használni magyar órákon, hanem olyanok, amelyek azt mutatják meg, hogyan lehet ezeket a problémákat feldolgozni egy osztályfőnöki óra keretén belül. Emellett tanárműhelyeket szervezünk, ahol tíz óra alatt próbálunk egyfajta drámapedagógiai-módszertani kultúrát átadni a tanároknak egy előadáshoz kapcsolódva.

► A foglalkozások hatással vannak az előadásra?

Krausz Gábor (K.G.): A kettő oda-vissza hat. A visszajelzések, ha nem is okoznak szándékos változásokat, arra késztetnek, hogy elgondolkodjak a saját karakteremről. Persze igyekszünk inkább mi hatni ezeken a foglalkozásokon.

Bárdi Gergő (B.G.): A Bunyósszívnél például nagyon pontosan lehet érezni, hogy volt-e előtte drámafoglalkozás. Ott egy pukkancs kis hülyegyereket játszom, aki egy csendes öregembert olt folyamatosan. Akik nem voltak előtte foglakozáson, ezen általában nevetnek, akik voltak, azok viszont egyből elítélik a srácot, még akkor is, ha korban és gondolkodásban sokkal közelebb áll hozzájuk.

Fotó: Szlovák Judit

Bunyósszív - Németh Tibor, Bárdi Gergő

V.V.: Merthogy az előkészítő drámafoglalkozás éppen az öregségre való érzékenyítésről szól, arról, hogy mi mindenen megy át valaki az életében.

K.G.: Már csak azért is fontos visszajelzés a foglalkozás, mert abból, ahogyan az előadáson viselkednek a fiatalok, szerintem nem nagyon lehet következtetéseket levonni. Van, hogy a legnagyobb szájú srác – aki rágózva és a telefonján matatva beszéli végig az egész előadást – a legfinomabban elszórt félmondatra is emlékezik a drámafoglalkozáson.

V.V.: Vannak olyan rendezők, akiket érdekelnek ezek a visszajelzések, és olyan is volt már, aki a tőlünk kapott információk hatására – például a felújító próbákon – belenyúlt az előadásba.

► A Függésben című előadásotoknál hogyan viszonyult egymáshoz a rendezés és a pedagógiai szempontok?

V.V.: Czukor Balázzsal már dolgoztam együtt, így ismertük egymás gondolkodását, és az első ötleteléstől kezdve folyamatosan beszélgettünk egymással a darabról. Adott volt egy drámai szöveg, amitől az előadás végül hihetetlen módon eltért. Balázsnak már a legelején teljesen tiszta volt, hogy mit szeretne ezzel az előadással, amihez én nagyon is tudtam kapcsolódni.

K. G.: Szűcs Zoltánnak van egy Addictus című darabja, ebből indultunk ki. Ő hat évvel ezelőtt végigcsinált egy tizenkét lépcsős, terápiás elvonó programot, és ez inspirálta őt ennek a darabnak a megírására. Ami eredetileg egy elvonókúrán játszódik. Zoli ezt nagyon őszintén tudta megírni, viszont amikor elkezdtünk a szöveggel dolgozni, nem láttuk, hogyan lennénk képesek ezzel mi is ugyanilyen őszintén foglalkozni. Merthogy mindannyiunknak megvannak a magunk függései, ám úgy gondoltuk, hogy a darabbeli függések nem feltétlenül a mi függéseink, és nem is feltétlenül azoké, akiknek ezt játszani fogjuk. Kéthétnyi beszélgetés, ötletelés és improvizálás után végül arra jutottunk, hogy megkeressük a legkisebb közös többszöröst a függésben, ami akár mindenkire is igaz lehet. Úgy gondoltuk, hogy a nézőket is jobban beindítják azok a hétköznapi függőségek, amiket nap mint nap tapasztalhatnak.

Fotó: Szlovák Judit

Függésben - Krausz Gábor

V.V.: Ez volt az, amiben Czukor Balázzsal egyetértettünk: ha bármi érvényeset akarunk mondani a fiataloknak a függőségről, akkor nem érdemes a drogfogyasztásról beszélni, mert ezt direkt prevencióként egy valamire való, értelmes kamasz úgy leszórja magáról, ahogy azt kell. Mindketten nagyon fontosnak tartottuk, hogy legyen a dolognak humora, és hogy a függőség fogalmával foglalkozzunk, ami még a magunk számára is egy tisztázatlan kérdés. Márpedig egy színházi előadásban, pláne egy színházi nevelésiben, csak olyan kérdéssel érdemes foglalkozni, ami számomra is kérdés. A foglalkozásokon is ügyelünk arra, hogy még a tényeket se mondjuk el, amiket – most, hogy beleástuk magunkat ebbe a témába – mégiscsak tudunk. Ebben a helyzetben nem akarunk okosabbak lenni egy kamasznál.

► Mit szólnak az osztályokkal érkező tanárok ehhez a végkövetkeztetések és tanulságok nélküli kommunikációhoz?

B.G.: Ezeken a foglalkozásokon én szoktam képviselni a fiatalokat, és sokat vitatkozom olyan tanárokkal, akik meggyőződésük szerint tudják a tuti igazságot. Gyakran előfordul, hogy amikor beszélgetek a gyerekekkel, a tanár odajön és föléjük áll, és abban a pillanatban síri csend lesz. Ilyenkor szoktam udvariasan felajánlani a príma kávéautomatánkat, ahol iszonyat finom őrölt, olasz kávét lehet inni.

K.G.: Szerintem kétféle típusú tanár van: az, aki elhozza az osztályát, és átadja nekünk. Szerintem ez a jobbik eset. A másik az, amikor kész válasza van arra, amit mi kérdezünk, és próbálja a gyerekeket arra noszogatni, hogy azt feleljék, amit ő gondol. Ezt kevésbé szeretjük, mert a saját gondolataikra vagyunk kíváncsiak.

V.V.: Egyébként a tanárok számára felkínált szerep a megfigyelőé, ami nem mindig sikerül. Az a jobbik eset, amikor neki is van véleménye, és azt véleményként is mondja el – amivel azért mégis kicsit lenyomja a diákokat.

Végvári Viktória akcióban

Ezek nem zártkörű előadások, vagyis nem csak az a bizonyos osztály van jelen, aki aztán a foglalkozáson majd részt vesz. Miért csak egy osztállyal foglalkoztok?

V.V.: Ennek szakmai okai vannak: egyetlen foglalkozás időtartama nem elég arra, hogy egymás számára ismeretlen nézőkből kiépítsünk egy közösséget, ami viszont a nyílt kommunikációhoz mindenképpen szükséges.

► Úgy tudom, hogy egészen az óvodás korig elmerészkedtek ebben az évadban.

V.V.: Való igaz, hogy a Kolibri Fészekben áprilisban lesz egy bemutatónk (A mackó, akit Vasárnapnak hívtak) óvodások számára, amihez drámafoglalkozás is kapcsolódik. A Kolibri színház-pedagógiai műhelye most először szembesül azzal a feladattal, hogy óvodásoknak készítsen drámafoglalkozást. Ennek a belső, szakmai fejlődéstörténeti háttere az, hogy körülbelül tíz évvel ezelőtt kezdtünk el drámafoglalkozásokat készíteni előadásokhoz, és ezek a foglalkozások akkor szinte kizárólag a kiskamaszokat, kamaszokat érintette. Akkoriban rajtunk kívül még csak a színházi nevelési társulatok foglalkoztak ezzel, és mindenki furcsán nézett ránk. Most ez trend lett, egyre többen csinálják, hála istennek, főleg, ha jól csinálják. Akkor, fiatal drámatanárokként még jól állt nekünk az idősebb testvér vagy a haver szerepe a foglalkozásokon, mostanra azonban a kamaszoknak bácsik és nénik lettünk. Így hát meg kell küzdenünk a belső szorongásainkkal, azzal, hogy nekünk is problémát jelent, hogyan szóljunk egy tizenhat éves fiatalhoz. Most lesz egy kis fellélegzés, hiszen a kisgyerekeknél ez nem probléma: nekik már huszonöt évesen is nénik és bácsik voltunk.

► Hogyan kerül bele nálatok a színész ebbe a munkába?

V.V.: Az igazgatóval és az adott rendezővel egyeztetve én kérem fel a színészeket erre, és nyilván nem kérek fel olyat, akiről tudom, hogy hideglelése van a dologtól. Valahogy úgy alakult, hogy minden tudatos építgetés nélkül, mostanra lett egy erős csapat, akik tudnak és szeretnek is velünk dolgozni. Idén tartottunk egy nyílt drámatréninget az egész társulat számára, ahová a szervezésből ugyanúgy jöhetett bárki, mint a rendezőasszisztens, az ügyelő vagy a világosító. Talán ezért is van, de úgy látom, hogy amíg eddig többen is inkább értetlenkedtek a drámafoglalkozásokkal kapcsolatban, és inkább csak az volt a reakció, hogy miért kell bennmaradni miattuk, most már mindenki tudja és belátja, hogy miért fontos ez a dolog. És ebben szerintem kivételes társulat vagyunk.

Török Ákos

Címkék

7 óra 7 Tanár úr kérem - kritika a Függésben c. előadásról

http://7ora7.hu/programok/fuggesben/nezopont

NÉZŐPONT

Szűcs Zoltán: Függésben (Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház)

8.00/1

• 1
• 2
• 3
• 4
• 5
• 6
• 7
• 8
• 9
• 10

Tanár úr, kérem

Van egy jelenet az előadásban, amikor azt a helyzetet játsszák el nekünk, hogy szakmásított lebeszélők érkeznek egy osztályterembe, ahol mi vagyunk az osztály. Az előadók teátrális gesztusokkal két egykori iskolatárs képzeletbeli életútját illusztrálják: a függésben lecsúszott és az életet választó, sikeresen kivitelezett jövő képei váltogatják egymást, amit óvópedagógusi attitűddel megfogalmazott kommentárok karikíroznak telibe. Tipikus szitu, és nevetünk is rajta, ahogy kell, ám amit itt kicsiben kinevetünk, az részben az egész előadásra is igaz. Bármennyire is tanár bácsisan hangzik, egyetlen színházi darab (akár felnőtt, akár ifjúsági, akár gyermek) sem kerülheti meg azt a kérdést, hogy miről szól és mit gondol arról, amiről szól. A Függésben című előadásban ez körülbelül úgy fogalmazható meg, hogy vannak szenvedélybetegségek. Igen, vannak.

Fotó: Toldy Miklós

Függésben - Ivák Bence

Az első jelenetben egy frissen az anyamellről leválasztott kisgyerek próbálja betölteni az űrt: Bárdi Gergő hisztérikus energikussággal és izompólóban egy fél életutat jelképez az első feldolgozatlan hiánytól egészen a verőember karrierig. Itt még őt húzzák le, de fortyogó agresszivitása alapján van rá sansz, hogy meg fogja találni a másik oldalt. Czukor Balázs rendezése feldobja az 1.0-ás függés verziót, és az előadás felvezető szövege is valamiféle összefüggéseket ígér, ám végül mégiscsak (körülbelül) az 1.12-ig jutunk el. A darab egy szenvedélybetegség katalógus, ami önmagában ötletes lehetőség a közhelyesség és a fültapasztó tanítva óvás elkerülésére. Az előadás azonban olyan dolgokat is elkerül, amelyek így a nézőtéren okozhatnak hiánytüneteket.

Fotó: Toldy Miklós

Függésben - Némedi Árpád és Száger Zsuzsanna

Az alkotóknak sikerül egy platformra hozni a három felől érkező színészeket: se zökkenés, se illesztési varrat nincsen a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola diákja, a K.V. Társulat tagjai és a Kolibri saját színjátszói között. Kisebb szórással, de mindenki jól hozza a saját figurákat a játékfüggő nagykamasztól a különféle szerfüggőkön és a vásárlásban ragadt nőn keresztül egészen a mézaddikt Micimackóig (Krausz Gábor), miközben a különféleképpen terhelt családmodellek képei is pontosak. A rövid és velős, kifejezetten nézőbarát jeleneteket a színészek által előadott koncert számai kötik össze – hol az elvesztett, hol a (szerrel) megtalált világ alterrockos hangzású etapjaival.

A jelenetek a kettéosztott nézőtér közötti térben zajlanak: nem csupán a függések sokszínűségét hozzák így testközelbe, de a bennük való jelenlétünket is pedzi ez a helyzet. Dekódoljuk a gesztust, miközben a függéseket mosollyal bámuló önmagunk látványa jelzi, hogy ez a kódfejtés a maximum. Nem azért nem lesz hozzá közünk, mert mi szerencsés csillagzat alatt születtünk, és zsigerileg vagyunk függetlenek, hanem mert az előadás a felszín közelében marad.

Fotó: Toldy Miklós

Függésben - Urbanovits Krisztina

Poénokból, sőt, jól kitalált poénokból nincsen hiány: az egyik csúcspont a gyászbeszéd az ifjú temetésén, aki szomjan halt, miközben World of Warcraft-ozott, és akit Brutal Killer 6357-ként a Blizzard Entertainment saját halottjának tekint. De Ivák Bence saját, pazar látványára folyamatosan éhes nagykamaszának monológja is frappánsan odateszi magát. Az előadás messze legerősebb jelenete viszont az, amikor Urbanovits Krisztina szeretve menekülő, értetlen anya figurája találkozik az elszánt kétségbeeséssel önmagába bújó lányával (Barna Lillai) a pszichiátrián. Nem a „sötét oldal” teszi harapóssá ezt a jelenetet, hanem testközelből látható, kézzel fogható valódisága: egy hétköznapi anya és annak lánya – és nincs megoldás egy olyan helyzetre, amire kell, hogy legyen. Az alapvetően szellemesen pszichologizáló sablonok az alkoholfüggő apával (Némedi Árpád), akinek a felesége (Száger Zsuzsanna) sem a maga ura, és – hangsúlyozottan ezért – a gyerekük is ki tudja, milyen dependenciára hajlik, a játékfüggésből partnerfüggővé váló Bárdi Gergő, és egyáltalán az, hogy az egyes függéseket mint Függést látjuk, szórakoztatóan plakátszerűvé teszik a látottakat.

Fotó: Toldy Miklós

Függésben - Barna Lilla

Ez egy ifjúsági előadás, ami egy fontos – és messze nem csak ifjúsági – problémára fókuszál. Tisztán fogalmaz és igazat beszél: könnyű melléképzelni egy olyan beszélgetést, foglalkozást vagy akár osztályfőnöki órát (lehetőség szerint osztályfőnök nélkül), ahol ebből kiindulva egy izgalmas eszmecsere kezdődhet el. Én mégis inkább egy fiatalembert vizionálok utána az előadás nézői közül, aki talán vörösboros kólát iszogatva azon mosolyog, hogy mekkora gyíkarcok voltak ezek a kilét formák.

(2014. november 21.)

Török Ákos

2015. január 27., 07:07

Norvég pályázat 2. forduló - Kiállok érted projekt

A Norvég Civil Alap pályázatán második fordulóba jutott a Névtelen Utak Alapítvány (www.nevtelenutak.com) pályázata, amelyben külső szakmai közreműködők vagyunk. A pályázat keretében a Bohócok  Láthatáronnal (http://bohocokalathataron.hu/index.php/hu/) együtt egy komplex társadalomérzékenyítő és prevenciós színházi előadást hozunk létre Kiállok érted címmel. A projekt együttműködő partnere a Nyírszőlősi Gyermekotthon.

A Kiállok érted projekt két fázisból áll, ami szakmailag egymásra épül, de pályázatilag, költségvetésileg teljesen elkülönül egymástól. Az EMMI Színházi Nevelési Pályázata támogatja a 2015. február-2015 májusig tartó szakaszt, és –sikeres pályázat esetén - a Norvég Civil Alap a 2015 júniustól-2016 márciusig tartó szakaszt.

12 hét az AKG-ban december 17-én - Bibók Bea cikke az előadásról

http://www.nlcafe.hu/szexesmas/20141229/kamaszkor-szex-bibok-bea/

Te beszélgetsz a gyermekeddel a szexről?

Kamaszkor és szex. Hormonok és szexuális kíváncsiság. A kérdésekre sem a szülőktől, sem a pedagógusoktól nem érkezik válasz. Kamaszos tapogatózás, ám nincs fogódzkodó. Teherbe esés. Megtartsák, vagy elvetessék a magzatot? Tizenkét hét. Ennyi idő van arra, hogy döntést hozzanak. A saját életükről és a magzatuk életéről. Krízishelyzet, amiben mindenki sérül. Ki a felelős azért, ha egy fiatal belesodródik ebbe a helyzetbe?

A nem kívánt terhességtől fél a szülő, és fél a kamaszgyerek is. Levelek tömkelegét kapom, amiben különböző szexuális helyzeteket írnak le nekem, és konkrét kérdéseket tesznek fel, vagy félelmeiket fogalmazzák meg a 14-15 éves fiatalok. Kíváncsiak, és nagy szükségük van arra, hogy választ kapjanak.

Fotó: Bibók Bea

Pont ezért hiánypótló kezdeményezés a 12 hét című ifjúsági előadás, amelynek témája a kamaszkori szexualitás, teherbe esés és ennek következményei. Az előadás egy műhelymunkából született, amelynek keretében – családsegítő szakemberekkel, pedagógusokkal, pszichológusokkal, szülőkkel és diákokkal folytatott – interjúkra támaszkodtak. Ez képezte a szereplők improvizációinak dramaturgiai alapját, mely Novák Eszter és Kárpáti Péter Íróiskolájának növendékeinek munkája. 

Célközönség ugyan a középiskolás korosztály, de azt gondolom, akkor lehetne a kommunikációs hiányosságokon továbblépni, ha ezt a szülők is megnéznék. Hiszen szülőként pontosan olyan helyzetekbe kerülünk, mint amiket a darab felsorakoztat. Nézőként jól látjuk a megoldatlan helyzeteket, ugyanakkor amikor a saját gyermekünk állít hasonló helyzet elé, akkor nem vagyunk képesek meglátni, hol hibázunk. Az előadók olyan élethelyzeteket jelenítenek meg, amiket ha egy szülő kívülről néz, pontosan látja, melyek azok a válaszok, amikkel biztosan nem fog segíteni kamasz gyermekének. Csakis az őszinte beszélgetés, a támogató, informatív hozzáállás tud segíteni, amiben a kamasz biztonságban érezheti magát.

Fotó: Bibók Bea

Te beszélgetsz a gyermekeddel a szexről?

Hiánypótló az előadás azért is, mert nagyszerű lehetőséget ad a gyermeknek és szülőnek, hogy meginduljon köztük egy párbeszéd a szexualitásról. Lehetőség arra, hogy az együtt megnézett előadás után a fiatalok merjenek kérdezni, a szülő a látottakból tanulva pedig próbáljon meg válaszolni. A darab pontosan bemutatja a kamaszok szexuális útkeresését és a szülők, pedagógusok nehézségeit is.

Igen, nehéz szülőként a szexualitásról kommunikálni akkor, ha kicsi kortól kezdve nem alakult ki a családban nyílt, őszinte kommunikáció. Nehéz szülőként egy-egy kritikus szituációban jól és nyíltan beszélgetni, választ adni a néha igen meredek kérdésekre. A kamasz azonosul a színpadon látottakkal, hiszen pontosan azok a jelenetek játszódnak le a színpadon, amik már vele is előfordultak, vagy a baráti társaságból hallott róluk. Az improvizációs alapokon nyugvó jelenetek őszintén, félreérthetetlenül mutatják be azokat a nehézségeket, amivel a kamaszok szembesülnek napjainkban. Az óvszerhasználat, a szerelmeskedés, a teherbe esés, a dilemma, mi legyen ezek után. Elvetessem vagy megtartsam?

Hogyan reagál egy szülő, amikor szembesül azzal, hogy 15 éves gyermeke már nem szűz?

Megijed, dühös, tanácstalannak és tehetetlennek érzi magát. Amikor a tiltás ellenére azt tapasztalja, hogy a kamasz gyermeke továbbra is él szexuális életet, akkor összetörik. A megoldás az lehetne, ha a szülő kíváncsi lenne a gyermekére. Mindezt úgy, hogy ő is elmesélné a saját tapasztalatait. Mert sajnos enélkül nem megy. A szülő csak akkor tud hiteles lenni, ha a képes őszintén beszélgetni a kamasz gyermekével akár a saját szexuális tapasztalatairól is. Ennek óriási ereje van. Ez az erő a kapcsolódásban rejlik, bizalmat ad, és őszinteségre sarkallja a kamaszt.

A mai fiatalokat rengeteg hatás éri. A nyílt szexuális képek, a pornó, a rájuk ömlő, könnyen elérhető információmennyiség. Tapogatóznak, de nem látják a jó utat. A szülőnek segítenie kellene, mégpedig nem tiltással, nem veszekedéssel és büntetéssel, hanem beszélgetésekkel és párbeszéddel. Ő tud gyermeke számára olyan értékrendet mutatni, ami megvédheti a kamaszt a rossz hatásoktól. A szülő passzív hallgatása és elfordulása – olyan szexuális szituációk esetén, amikor a kamasznak a legnagyobb szüksége lenne egy beszélgetésre – arra ösztönzi a fiatalt, hogy más, nem éppen a legmegfelelőbb forrásból szerezzen információkat. Ilyen a pornó és online csatornák, ahol extrém képek és videók vannak feltöltve, ami a kamasz pszichoszexuális és személyiségfejlődésére nagyon károsan hat.

Miközben néztem a darabot, azt éreztem, hogy fáj.

Fáj valami ott belül. Fáj, hogy itt tartunk a 21. században. Fáj, hogy a szex – ami az egyik legszebb emberi élmény – azért olyan lecsupaszított, mert nem tanítjuk meg a fiataloknak azt, hogy csakis akkor szép, ha megvannak az érzések is hozzá. Fáj, hogy sok kamasz még mindig nem tud védekezni, mert előre tudja, hogy nem kapná meg a szülői támogatást hozzá.

Inkább titokban, védekezés nélkül, áldatlan körülmények között élnek szexuális életet, néha próba-szerencse alapon, amiből aztán könnyen lehet nem várt terhesség. Fáj, hogy a szülők többsége eszközként csakis a tiltást ismeri, nem próbálja meg a kamasz helyébe képzelni magát. Nem értik a szülők azt sem, milyen nehéz ebben a beláthatatlan világban, a sok útvesztővel tarkított 21. századi életben megtalálni a helyes utat segítség nélkül.

Azt éreztem, a gyerekek áldozatok. Korunk áldozatai, akiknek szükséges lenne segítenünk, mert ha nem tesszük, akkor sérülnek.

A darab tükröt tart, mégpedig olyat, amibe nem lehet nem belenézni. Láthatjuk magunkat mint szülőket, esetleg eszünkbe juthat az is, amit kamaszként megéltünk. Az érzés mélyre megy, oda középre, legbelülre. És ebben rejlik az ereje, mert hiszem, hogy aki megnézte, az tudja, mi a dolga, érzi, milyen nehéz a mai fiataloknak, és képes lesz segítséget adni gyermekének. Legalábbis megpróbál beszélgetni, és értő figyelemmel, nyitott fülekkel meghallgatni őt. Mert ez fontos, talán a legfontosabb. Ekkor, és csak ekkor lehet a gyerekeket biztonságban tudni.

Az előadás az Oktatásfejlesztő és Kutató Intézet Köznevelési Díját kapta a 2014-es ASSITEJ Kaposvári Gyermek és Ifjúsági Biennálén. Az előadás a Marczibányi téri Szabadidőközpontban és budapesti középiskolákban tekinthető meg, hossza 90 perc, és elsősorban 14 éven felüli diákoknak  és szüleiknek ajánljuk. Jegyinformáció: Sevcsik-Magyar Anna: 12hetszervezes@gmail.com

Függésben december 10-én 11-én

A K. V. Társulat decemberi műsora:

December 10   17:00h     Függésben - Kolibri Pince előadás után foglakozás
December 11   19:00h     Függésben - Kolibri Pince előadás után foglakozás
December 17   14:30h     12 hét - AKG
December 18    16:00       Gombagyökér - Wesselényi utcai lakásszínház
December 19    17:00       Gombagyökér - Wesselényi utcai lakásszínház

Tóth Berta interjúja szinhaz.hu-n a Függésben-ről

http://szinhaz.hu/budapest/58645-mas-ez-a-gepezet-n-villaminterju-urbanovits-krisztaval-es-szager-zsuzsaval

"MÁS EZ A GÉPEZET" – VILLÁMINTERJÚ URBANOVITS KRISZTÁVAL ÉS SZÁGER ZSUZSÁVAL

2014. december 8. hétfő, 07:00

A a K. V. Társulat a Kolibri Színházzal korodukcióban november végén a 9-12 éveseknek szóló zenés darab, A trollgyerek mellett egy ifjúsági darabot is bemutatott.  A Függésben Czukor Balázs rendezésében debütált a Kolibri Pincében. Ennek kapcsán nyilatkoztak a a kaposvári színház egykori színészei, a Külön Vélemény Társulat alapítói Száger Zsuzsanna és Urbanovits Krisztina

Ajánló a darab elé:

A Függésben című színdarab egy 12 lépéses programon alapuló, felépülő szenvedélybetegeknek létrehozott drogterápián játszódik. A történet az egyik szereplő bekerülésén keresztül mutatja meg a felépülés fázisait. Betekintést nyújt a Függők zárt világába, sikereikbe és tragédiáikba. Bemutatja, hogy a terápia során hogyan változik meg a gondolkodásmód, az érzelmi és lelki világ, és hogy milyen nehéz újra beilleszkedni a társadalomba egy drogterápia után.

Villáminterjú:

Hogy találtatok rá és mi foglalkoztatott benneteket a Függésben című darabban?

Kriszti: Kaposváron dolgoztunk együtt Szücs Zoltánnal, aki 15 éven át volt masszív függő. Majd elment egy 12 lépéses rehabilitációs programra és most már évek óta tiszta. És színdarabokat ír. És ezeket elküldi azoknak, akiket még aktív színházi idejéből ismer. Így jutott el hozzánk az Addictus c. műve, amire ráharaptunk. Iszonyú fontos téma a függőség. Úgyhogy a darab jelentette a kiindulópontot és az inspirációt, de aztán nagyon messze távolodtunk az eredeti anyagtól.

Zsuzsa: Kriszti hívta fel a figyelmem a darabra. Aztán sokat beszélgettünk az íróval. Rettenetesen arcul csapott az az őszinte és kíméletlen szembesítés, ami a darabban is megjelenik és ami ennek a 12 lépéses programnak a valós része.  Olyan tükröt tart, ami nem ártana párunknak idekint. Elgondolkoztató ez is, ez az  odabent-idekint… És ott van a napról napra küzdés: „Ma tiszta vagyok”. Ami lehetne az is, hogy ma nem iszom…vagy ma nem játszom stb. és akkor elkezdett tágulni a kör…

Száger Zsuzsanna és Urbanovits Krisztina

A K.V társulat megalakulása kapcsán azt nyilatkoztátok fontos volt, hogy olyanokkal gondolkodhassatok együtt, akiket ti választotok. Miként és miért vált ez egyre fontosabbá számotokra?

Kriszti: A kőszínházi években nem volt választási lehetőség. Hiába szerettem volna valakivel dolgozni, ha mégse kerültem bele az illető rendezésébe, hanem pont másvalakiében dolgoztam, akivel nem annyira vágytam az együttműködésre. Most mindent bepótolok…

Zsuzsa: Meghatározó, hogy olyan rendezőket, alkotótársakat válasszunk, akikkel –érzésünk szerint – a legjobban tovább tudjuk gondolni az adott témát, nyitottak ránk és arra, amit képviselünk, de közben hozzáteszik azt a pluszt, ami belőlük fakad. Nyilván nincs garancia a végeredményre, de az út maga rendkívül izgalmas, és mindig van hozadéka.

Hogy áll össze egy-egy előadás alkotócsapata?

Kriszti: Először a témát jelöljük ki, aztán választunk rendezőt, olyasvalakit, akiről azt gondoljuk, hogy az adott téma izgatja majd. És aztán már közösen találjuk ki a szereplőket és a többi alkotót.

Zsuzsa: Természetesen mindig van elképzelésünk, de nyitottak vagyunk. Sok új alkotótársat ismertünk már meg a rendezőkön keresztül. A Függésben alkotócsapatán belül is akadnak, akik még nem dolgoztak együtt. Ez mindig mindenkinek inspiráló.

 

Urbanovits Krisztina és Krausz Gábor

Miért Czukor Balázst kértétek fel erre a munkára?

Kriszti: Úgy gondoltuk, hogy a téma érdekelheti és így is lett. Egyébként láttam Szputnyikos rendezését, mai nagyon tetszett és az első találkozások is azt ígérték, hogy jó lesz vele dolgozni ezen az anyagon.

Zsuzsa: Konkrétan nyakig voltunk a tervezgetésben, amikor egy kedves szakmabelivel, Székely Rozival beszélgettünk arról, hogy mennyire meghatározó élmény volt számára Balázzsal dolgozni. Akkor született meg a gondolat, hogy ez egy nagyszerű találkozás lehet Balázs, a téma és a társulat között.

Ez alkalommal miért a Kolibri Színházat választottátok koprodukciós partnernek?

Kriszti: A Kolibrinek nagyon erős az ifjúsági repertoárja, nagyon bátor előadásai vannak, húsbavágó témákról. Úgy gondoltuk, hogy esetleg érdekes lehet nekik a mi előadásunk és az ahogy mi nyúlunk ehhez a témához. És mindenképpen szerettünk volna színházi nevelési foglakozást az előadáshoz, olyat, amit szakember tart és ehhez is remek bázis a Kolibri, ahol Végvári Viki felel a drámapedagógiai programért.

Zsuzsa: Novák János igazgató nagyon nyitott volt az együttműködésre, és Vikit is foglalkoztatta a téma. Balázzsal nem az első közös munkájuk a Függésben, ráadásul értik egymás nyelvét. A Kolibri társulatából két fiatal színész Krausz Gábor, és Bárdi Gergő csatlakozott az alkotógárdához. A  próbafolyamatnak a Jurányi Inkubátorház adott helyet, innen költözött az előadás a végső otthonába, a Kolibri Pincébe.

 

Bárdi Gergő

Mennyiben rugaszkodik el az előadás az eredeti darabtól?

Kriszti: Nagyon. Az eredeti egy rehabilitáció mindennapjait mutatja meg drog-alkohol és gyógyszerfüggőkkel. Czukor Balázs viszont a kezdetektől szerette volna, ha tágabban értelmezzük a függőséget és többféle függőséget is érintünk.

Zsuzsa: Az is szempont volt a változtatásban, hogy az előadás fiataloknak szól. Közvetlen hangon, sok humorral, élőzenével szerettünk volna szólni hozzájuk. Nem akartuk, hogy nyomassza őket a téma, hogy eltartsák maguktól.

Milyen feladatok, próbák, megpróbáltatások elé állította a csapatot ez a produkció?

Kriszti: A legnehezebb munkamódszert választottuk, felvetettünk témákat és azokhoz gyűjtöttünk anyagot. Illetve elmentünk és kitaláltunk jeneteket, amiket aztán megmutattunk Balázsnak. Illetve Balázs is folyamatosan feldobott témákat, amikre várt jelenetet. Ennek megfelelően hosszú, idegtépő, maratoni próbákat tartottunk. A kimerülésig… nagyon fárasztó volt.

Zsuzsa: A végleges szövegkönyv megszülése…, na,az igazi  csapatmunka volt! Írt az írónk, a rendezőnk, az alkotótársak, a színészek. Ki jelenetet, ki monológot, ki dalszöveget. Az utolsó hétre tisztult ki a kép.

Számos ifjúsági előadást jegyez a K.V. Társulat. Miért fordultatok a fiatalabb közönség felé? Miben különbözik a velük való találkozás a felnőtt nézőkkel való találkozástól?

Kriszti: Tulajdonképpen mi mindig választunk egy témát, ami érdekel minket, és aztán feldolgozzuk. Nem úgy indultunk neki, hogy elhatároztuk, ifjúsági előadást csinálunk, hanem az előkészítés során arra jutottunk, hogy függőségeinkről leginkább középiskolásoknak kéne beszélni. A fiatalok őszintébben reagálnak, mint a jól nevelt felnőttek, beszólnak, ha úgy tetszik, vagy ha uncsi, rögtön nyomkodják a telefonjukat, de mély csönd ül rájuk, ha valami igazán megérinti őket. Ilyen koncenrtált figyelmet a felnőttekkel nem tapasztalunk. Ugyanakkor azt mondhatjuk,  hogy minden előadásunk szól a felnőttekhez is.

Zsuzsa: Az ifjúsági produkciók ugyanúgy szólnak a szülőknek, mint a gyerekeknek. Ezt mint szülő is tapasztalom… Látom az érem másik oldalát. Rengeteg olyan fontos, fiatalokat érintő  téma van, amiről véleményem szerint nagyon is érdemes kommunikálni a fiatalokkal a színházon keresztül, kortárs színházi nyelven, közvetlenül és tabuk nélkül. És én is szeretem, hogy bátran reagálnak, van véleményük, lázadnak, hogy meg lehet szólítani őket.

 Krausz Gábor és Bárdi Gergő

Egy ízben arról számoltatok be, hogy a K.V. Társulatnak a függetlenség a szabadságot jelenti, de folyamatosan pályáztok, küzdötök a létezésetekért. Hogy viselitek a küzdelmet?

Kriszti: Én rosszul és egyre rosszabbul. Főleg azért, mert számtalan olyan dologgal kell foglakoznunk, ami egyáltalán nem érdekel minket. Ennek az az oka, hogy nincs annyi pénzünk, hogy megfizethessünk valakit, aki csinálná helyettünk.

Zsuzsa: Egyetértek Krisztivel, ugyanakkor számomra az a fajta alkotói szabadság, amit a  függetlenség lehetővé tesz az, amiért megéri küzdeni. Sőt, kötelező.

Előfordult már, hogy arra gondoltatok,  feladjátok?

Kriszti: Én minden héten abba akarom hagyni, sőt a  Zsuzsának minden próbafolyamatban elmondom legalább egyszer, hogy na, ezt még megcsinálom, és aztán ott hagyom a pályát.

Zsuzsa: Nem.

Mely pillanatokra gondoltok mélypontként és mely momentumok bizonyították eddig, hogy van értelme folytatni?

Kriszti: Az igazi mélypontot nekem az jelenti, amikor nekiállunk valaminek, ami nagyon izgat és nagyon ígéretes és csupa olyan emberrel dolgozom, akivel mindig is akartam és valahogy mégse sikerül. Nem szeretik, nem kell a közönségnek. Én ezt nem tudom feldolgozni. Viszont sokszor sikerül és az leírhatatlanul jó! Főleg azért, mert tudjuk, hogy az egészet a legelső találkozótól, az olvasópróbán át a bemutatóig, a Zsuzsa és én találtuk ki, terveztük el és váltottuk valóra.

Zsuzsa: Engem az visel meg , amikor köztünk feszültség támad, és  megtorpan a közös gondolkozás. Akkor hirtelen nem látom értelmét. De ez eddig kevésszer fordult elő, és mindig kijöttünk a hullámvölgyből. Jelenleg az ifjúsági előadásaink okoznak boldogságot. Jó érzés, amikor egy előadás betalál.

Nemrég azt mondtátok, működésetek ugyanolyan, mint bármelyik kőszínházé, de más a hozzáállásotok. Ez mit jelent általában és miként jelentkezik a Függésben c. produkcióban?

Kriszti: Ugyanúgy hozunk létre bemutatókat, van olvasópróba, vannak próbák, ugyanúgy színészek, tervezők és rendező dolgozik a darabon, ráadásul egyszerre több különböző előadást tartunk műsoron. Ez olyan, mint bármelyik színházban. Úgy gondolom, hogy a munkához való hozzáállásunkban különbözünk, szabadabban gondolkodhatunk, bármikor megtörténhet, mint most is, a Függésbennél, hogy a tervezettnél jobban elszakadunk a kiindulási ponttól és  másfelé indulunk. Jó, hogy ezt megtehetjük. A végén kiderül, hogy jól döntöttünk-e, de addig is egy bizonyos: van választásunk.

Zsuzsa: A rugalmasság a kulcsszó… Én ma már úgy gondolom a működésünk is más. Más ez a gépezet, más szempontok érvényesülnek.

A Függésben december 10-én (szerdán) 19 órakor és  december 11-én (csütörtökön) 17 órakor is megtekinthető.