Az április 12-i Hold utcai előadás után kritika is született:
http://www.parokia.hu/v/kiallok-erted/
Kiállok érted
Saját, magánhasználatú elméletem szerint akkor igazán átütő egy színházi előadás, ha utána nemcsak a színház lényegéről gondolkodom másként, de az utcára kiérve az egész világot kicsit más fénytörésben látom. (Ugyanez a szubjektív mérce remekül működik könyvek, filmek, festmények esetében is.)
Tíz évvel ezelőtt Magyarországon a didaktikus, tanító-nevelő célú művészet még a szabad, esztétikai önértéken álló művekkel szembeállítva inkább „cikinek” számított, ma pedig mintha éppen az alkalmazott és konkrét társadalmi problémákat tematizáló művészet hozna friss levegőt: a prózában reneszánszukat élik a szociografikus igényű regények, de a lírától sem idegen ez a vonal (gondoljunk Erdős Virág verseire). Az elmúlt évek legizgalmasabb színházi kísérletei is kiléptek a színpad–nézőtér felosztás hagyományából és pedagógiai-csoportdinamikai eszközökkel bővítették az előadást: ilyen a Nézőművészeti Főiskola, a sajnos már megszűnt Szputnyik, de a nagy kőszínházi társulatok is ebbe az irányba mozdulnak: a Katona József Színház Behívó-programja a tantermi színházzal, Eltáv-programja pedig egy szegregált roma településen indított szociális színházi projekttel szélesíti a színház fogalmát.
Ebbe a színházi újhullámba illeszkedik a KV Társulat, a Bohócok a láthatáron és a Névtelen Utak Alapítvány emberkereskedelem és gyermekprostitúció ellen küzdő civil szervezet közös előadása, a Kiállok érted. A minimális eszközzel létrehozott előadás alig igényel technikai hátteret, díszletet, így szinte bárhol játszható. Ugyanakkor azt, hogy művészileg milyen minőséget képvisel, talán az is jól érzékelteti, hogy az egyik legelismertebb színházkritikus a hazai színház válságáról értekezve éppen ezt az előadást hozta fel olyan ellenpéldaként, ami mégis reményre ad okot.
A megtörtént eseteken alapuló történet kortárs rendezéseken edződött nézőre is erős hatást gyakorol, de minden színházi előképzettség nélkül is teljes értékű élményt nyújt. Megrázó látlelet a mindennapjaink színfala mögött jelen lévő valóságról: több ezer magyar lány él emberkereskedelem áldozataként itthon vagy külföldön. Közülük két, a nevelőintézetet frissen maguk mögött hagyó lány útját kísérhetjük végig egy Budapestre tartó vonaton. Terv szerint azonban nem állnak meg ott, Hollandiába készülnek, ahol egyikük „szerelme” egy „pultos” állást kínál mindkettejüknek. Útközben megtudjuk, kik ők, honnan jönnek és hova tartanak. Elbeszélésükbe annyi népmesei elem is szövődik, hogy az események nyers brutalitását elemelje, de csak épp annyira, amennyitől a mágikus realistává mesélt történet kicsit sem mágikus elemei még reálisabbá, megélhetőbbé válnak. Az erőszakos nevelőszülő, a szerelmet színlelő, manipulatív futtató, a rasszista kalauz és a jóindulatú, de naiv utastárs figurái, ha csak távoli benyomások alapján is, de mindannyiunknak ismerősök. Az előadás ezt a viszolygó ismerősséget hozza egészen közel.
És hogy miért jó ez nekünk? Mert keresztyénként küldetésünk része, hogy figyeljünk azokra, akik a peremen élnek, akiket kihasználnak, manipulálnak és nyomorban tartanak. A színház képes rá, hogy a figyelem középpontjába helyezze azokat, akiket a világ a perifériára szorított. Isten azonban mindig a széleken munkálkodik, ahogy a próféták is rendre felszólaltak az elnyomás és a kizsákmányolás ellen, és ahogyan Jézus is odafordult a prostituáltakhoz, a leprásokhoz, és mindazokhoz, akiket a korabeli társadalom kitaszított. Így tehát – bár a darabban semmi explicit keresztyén tartalom nincs – a szemléletmódja, a gesztusa, ahogyan egy szenvedéstörténetet felmutatva gyógyít, nem is lehetne evangéliumibb. És az sem, ahogy nem hagyja magára a nézőket: az előadás után a fiatalkorú célközönséggel közönségtalálkozókat tartanak, ahol a színészek a szerepükben maradva, az adott karakterként válaszolnak a nézők kérdésére.
A református cigánymisszió azt szeretné, ha az előadás eljutna minél több emberhez, veszélyeztetett gyerekekhez, nevelőotthonokba, periférián élő családokhoz, és azokhoz, akik tenni tudnak a változásért. Ezért a Magyarországi Református Egyház Missziói Irodája, a Budapest-Józsefvárosi Református Egyházközség, a TE†ÉN Református Közösség, a Névtelen Utak Alapítvány, a Bohócok a Láthatáron és a K.V. Társulat együttműködésével, újabb előadásokat szervez. A Kiállok érted ősztől így terv szerint több református gyülekezetben is látható lesz.
Tíz évvel ezelőtt Magyarországon a didaktikus, tanító-nevelő célú művészet még a szabad, esztétikai önértéken álló művekkel szembeállítva inkább „cikinek” számított, ma pedig mintha éppen az alkalmazott és konkrét társadalmi problémákat tematizáló művészet hozna friss levegőt: a prózában reneszánszukat élik a szociografikus igényű regények, de a lírától sem idegen ez a vonal (gondoljunk Erdős Virág verseire). Az elmúlt évek legizgalmasabb színházi kísérletei is kiléptek a színpad–nézőtér felosztás hagyományából és pedagógiai-csoportdinamikai eszközökkel bővítették az előadást: ilyen a Nézőművészeti Főiskola, a sajnos már megszűnt Szputnyik, de a nagy kőszínházi társulatok is ebbe az irányba mozdulnak: a Katona József Színház Behívó-programja a tantermi színházzal, Eltáv-programja pedig egy szegregált roma településen indított szociális színházi projekttel szélesíti a színház fogalmát.Ebbe a színházi újhullámba illeszkedik a KV Társulat, a Bohócok a láthatáron és a Névtelen Utak Alapítvány emberkereskedelem és gyermekprostitúció ellen küzdő civil szervezet közös előadása, a Kiállok érted. A minimális eszközzel létrehozott előadás alig igényel technikai hátteret, díszletet, így szinte bárhol játszható. Ugyanakkor azt, hogy művészileg milyen minőséget képvisel, talán az is jól érzékelteti, hogy az egyik legelismertebb színházkritikus a hazai színház válságáról értekezve éppen ezt az előadást hozta fel olyan ellenpéldaként, ami mégis reményre ad okot.A megtörtént eseteken alapuló történet kortárs rendezéseken edződött nézőre is erős hatást gyakorol, de minden színházi előképzettség nélkül is teljes értékű élményt nyújt. Megrázó látlelet a mindennapjaink színfala mögött jelen lévő valóságról: több ezer magyar lány él emberkereskedelem áldozataként itthon vagy külföldön. Közülük két, a nevelőintézetet frissen maguk mögött hagyó lány útját kísérhetjük végig egy Budapestre tartó vonaton. Terv szerint azonban nem állnak meg ott, Hollandiába készülnek, ahol egyikük „szerelme” egy „pultos” állást kínál mindkettejüknek. Útközben megtudjuk, kik ők, honnan jönnek és hova tartanak. Elbeszélésükbe annyi népmesei elem is szövődik, hogy az események nyers brutalitását elemelje, de csak épp annyira, amennyitől a mágikus realistává mesélt történet kicsit sem mágikus elemei még reálisabbá, megélhetőbbé válnak. Az erőszakos nevelőszülő, a szerelmet színlelő, manipulatív futtató, a rasszista kalauz és a jóindulatú, de naiv utastárs figurái, ha csak távoli benyomások alapján is, de mindannyiunknak ismerősök. Az előadás ezt a viszolygó ismerősséget hozza egészen közel.És hogy miért jó ez nekünk? Mert keresztyénként küldetésünk része, hogy figyeljünk azokra, akik a peremen élnek, akiket kihasználnak, manipulálnak és nyomorban tartanak. A színház képes rá, hogy a figyelem középpontjába helyezze azokat, akiket a világ a perifériára szorított. Isten azonban mindig a széleken munkálkodik, ahogy a próféták is rendre felszólaltak az elnyomás és a kizsákmányolás ellen, és ahogyan Jézus is odafordult a prostituáltakhoz, a leprásokhoz, és mindazokhoz, akiket a korabeli társadalom kitaszított. Így tehát – bár a darabban semmi explicit keresztyén tartalom nincs – a szemléletmódja, a gesztusa, ahogyan egy szenvedéstörténetet felmutatva gyógyít, nem is lehetne evangéliumibb. És az sem, ahogy nem hagyja magára a nézőket: az előadás után a fiatalkorú célközönséggel közönségtalálkozókat tartanak, ahol a színészek a szerepükben maradva, az adott karakterként válaszolnak a nézők kérdésére.A református cigánymisszió azt szeretné, ha az előadás eljutna minél több emberhez, veszélyeztetett gyerekekhez, nevelőotthonokba, periférián élő családokhoz, és azokhoz, akik tenni tudnak a változásért. Ezért a Magyarországi Református Egyház Missziói Irodája, a Budapest-Józsefvárosi Református Egyházközség, a TE†ÉN Református Közösség, a Névtelen Utak Alapítvány, a Bohócok a Láthatáron és a K.V. Társulat együttműködésével, újabb előadásokat szervez. A Kiállok érted ősztől így terv szerint több református gyülekezetben is látható lesz.
Aki e célra szívesen küldene adományt, az a következő számlaszámon teheti meg:
Budapest Józsefvárosi Református Egyházközség
12100011-10143746
12100011-10143746
Külföldi utaláshoz szükséges adatok:
Bank account (IBAN): HU79 1210 0011 1014 3746 0000 0000
Swift code: GNBAHUHB
A közleményben kérjük, tüntesse fel, hogy „Kiállok érted!”
Szereplők:
Feuer Yvette
Háda Fruzsina
Jaskó Bálint
Kőszegi Judit
Száger Zsuzsanna
Urbanovits Krisztina
Varjú Nándor
Bank account (IBAN): HU79 1210 0011 1014 3746 0000 0000
Swift code: GNBAHUHB
A közleményben kérjük, tüntesse fel, hogy „Kiállok érted!”
Szereplők:Feuer Yvette
Háda Fruzsina
Jaskó Bálint
Kőszegi Judit
Száger Zsuzsanna
Urbanovits Krisztina
Varjú Nándor
Rendező: Romankovics Eda
A Kiállok érted legközelebb a Stúdió K Színházban látható 2017. május 26-án 19:00-tól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése