Tízből tíz lány
veszélyeztetett, hetet el is adnak prostinak
Ez a cikk 300 napja frissült utoljára. A benne
szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak
lehetnek.
A kamaszlány elszökik
az intézetből, várja őt a nagyvilág és a pultosmunka Hollandiában – de már a
tizenévesek is pontosan tudják, az ilyen utak nem a diszkóba, hanem a bordélyba
vezetnek. A gyermekkorukban megerőszakolt, később a gyermekotthonból elcsábított,
kurvának eladott lányok története a világ egyik legnagyobb tabutémája. Most
mégis két színházi előadás is foglalkozik vele.
„Alexandra vagyok, tizenhét éves. Az egész itt
kezdődött tavaly, a nyíregyi pályaudvaron. Egy idősebb barátnőmmel szálltam fel
az IC-re, a Kittyvel. Előtte egy szobában laktunk az otthonban, de ő lelépett.
Aztán amikor tizenhat voltam, visszajött értem. Azt mondta, segít. Kihúz a
retekből. Egy percet nem gondolkodtam. Kiszöktem az otthonból, hogy menjek vele
Hollandiába. Azt mondta, a faszija bevisz minket egy ilyen puccos elit diszkóba
pultozni. Senkinek nem szóltam, hogy lelépek. Igaz, senki le se szarta.”
Ez nem a valóság. Csak színház: így kezdődik a Kiállok érted című előadás, a K.V. Társulat és a
Bohócok a Láthatáron közös produkciója Sunnyról és Kittyről, a két
nevelőintézetben felnőtt kamasz cigány lányról. Az egyikük már korábban kiment
a lehetőségek hazájába, Hollandiába, a másik most követi. Pultozni.
És hiába hallja meg a
vonaton egy nála kicsit kevésbé naiv asszony, hiába találkoznak a lányok Kitty
korábbi nevelőjével, aki azóta már a minisztériumban dolgozik, senki nem tud
mit tenni. Miután az előadás véget ér, tudjuk: Sunny hamarosan munkába áll, de
nem lesz sem diszkó, sem pult, csak egy piros lámpa, egy kirakat és egy koszos
ágy. És napi néhány tucat férfi.
Ez a
rendszer úgy szar, ahogy van” – ez már nemcsak a Romankovics Edit
által rendezett előadásban hangzik el, de az abban bemutatott helyzetre (is) reagálva
mondta egy pszichológus a Kiállok érted alkotóinak,
amikor egy gyermekotthonban kutattak az előadásra készülve. Március 31-én
konferenciát is rendeztek a színháziak kezdeményezésére, a téma szakértői,
kutatói és az érintett hatóságok meghívásával.
Ez nem a valóság – Jaskó Bálint és Háda Fruzsina az előadásban
Forrás:
Tóth Artin
Mert persze, hogy a
színház mégiscsak a valóságot mutatja meg, elsősorban gyerekotthonokban
felnövekvő kamaszoknak és gyerekeknek. A Stúdió K-ban, a művelt, budapesti
közönség számára 14 év a korhatár, az érintett helyeken 12 évesek már
megnézhetik a bemutatót. Itt kezdődik ugyanis az érintettség.
Hát kurva lesz!
Amikor az egyik
szabolcsi intézet lakói nézték meg az előadást, a minden alkalmat követő
feldolgozó foglalkozás elején az alkotók megkérdezték a gyerekeket: szerintük
mi lesz a pultozni induló lánnyal? „Hát kurva lesz!” – vágták rá kórusban.
„Kenték-vágták a témát” – mondja Feuer Yvette, a Bohócok a Láthatáron egyik
alapítója, színész-drámapedagógus, az előadás szereplője.
Részlet a Kiállok érted című előadásból
Nem csoda: „Az állami gondozott gyerekek közül tízből tíz lány
veszélyeztetett, tízből hetet el is adnak prostituáltnak. A gyerekprostituáltak
80 százalékát szexuálisan zaklatták tízéves kora előtt, a felnőttek 40
százaléka pedig gyerekként kezdte” – sorolja a statisztikákat Balogh Felícia, a
projekt szakmai vezetője, a Névtelen Utak Alapítvány munkatársa. A prostitúció a
gyermekvédelem felvevőpiaca, remény pedig nem
nagyon van. „Itt nincsenek látványos eredmények, se happy endek. Jó, ha
elérjük, hogy a gyerek ne legyen tetves” – mondta egy otthon munkatársa a
kutatás készítése során.
A kutatás
Balogh Felícia öt éve dolgozik együtt gyermekotthonokkal, nem reprezentatív
kutatása egyrészt az intézetekben végzett kérdőíves felmérések kiértékelésére,
másrészt a személyes történetekre, harmadrészt az otthonok saját jelentéseire,
valamint a Központi Statisztikai Hivatal állami gondoskodásról szóló
felmérésére és az Anthropolis Egyesület Modernkori rabszolgaság című
kézikönyvére támaszkodik. A Névtelen Utak alapítvány
a nemzetközi szinten több mint 20 éve működő Servants Anonymous Foundation
franchise program modelljét alkalmazza a munkája során, az alapítvány
célcsoportjába tartozó nők helyzetének és életsorsának megváltoztatása
érdekében. Az alapítvány célja az érintett nők személyes felépülése, a
társadalomba való visszailleszkedés segítése, támogatása és az, hogy egyetlen
leánygyermeknek és nőnek se legyen sorsa a rabszolgaság, a kihasználtság.
A színháziakból és
civilekből álló alkotócsoport az előadás létrehozására készülve épp azt akarta
felmérni, vajon miért van ez így. Mi kell ahhoz, hogy valaki számára egyenes út
vezessen az otthon kapujától a piros lámpás negyedig, vagy még rosszabb esetben
a főút széléig?
Ráadásul a szakmai
vezető hozzáteszi: „Azokban a megyékben, ahol a leginkább súlyos a helyzet – a
nemzetközi hatóságok Magyarországra visszaérkező bejelentései alapján Borsod,
Szabolcs és Baranya megyéből indul el a legtöbb magyar prostituált –, korántsem
azt jelenti a prostitúció, mint amit a pesti értelmiség ismer a jól megcsinált
honlapokkal, amelyek szinte csak tartalmukban különböznek a pizzarendelő
site-októl, a bordélyként használt lakásokkal, a tizenötezres tarifával.
Ott egy
gázpalackért eladnak egy lányt, vagy egy zacskó chipsért mehet az aktus. Egész más a
prostitúció szerkezete, és az emberi jogokért való küzdelem is mást jelent,
mint Pesten, a polgári közegben. Itt arról szól a vita, dolgozzon-e a nő, vagy
inkább gyereket szüljön, ott pedig olyasmikről, mint hogy kényszerítheti-e a
lányt szexre a barátja, ha neki nincs kedve hozzá. Találkoztunk olyan esettel,
amikor egy tinilány teherbe esett a barátjától, és meg akarta tartani a babát.
A barátja ezt nem szerette volna, ezért kiverte a hasából a magzatot. Aztán a
pár együtt maradt, mintha mi sem történt volna.”
Ne legyél áldozat! – az alkotók prevenciós kisfilmje
az előadás mellé
Épp ezért az okok
megértéséhez nem csak olyasmiket érdemes vizsgálni, mint a mélyszegénység, a
gyerekkorban történt szexuális zaklatás és az, hogy az érintetteket jellemzően
még soha nem szerette senki, soha nem voltak olyan közegben, ahol fontosnak
érezhették magukat, így a későbbi stricik, a „loverboyok” könnyen el tudják
csábítani őket pusztán azzal, hogy törődnek a lányokkal.
De ha valaki tényleg eredményt akar elérni, mindennél mélyebbről kell
kezdenie: „Amíg valaki úgy tekint magára, hogy vele bármit meg lehet tenni,
mert úgy sincs beleszólása, addig a prostitúció súlya nem lesz a helyén
kezelve, addig nem gondol arra, mennyi lelki sérüléssel járhat az ilyesmi.
Először azt
kell megértetni vele, hogy ő is ér annyit, mint más, hogy mondhat nemet, és
hogy neki is van emberi méltósága” – magyarázza Balogh Felícia, aki öt éve
foglalkozik intézeti gyerekekkel.
Feuer Yvette
hozzáteszi: a gyerekkori nemi erőszak hatására a lányok sokszor már nem is a
sajátjukként tekintenek a testükre, elidegenednek tőle. Az előadásra való
felkészülés során beszámoltak nekik olyan esetekről is, amikor a kislányokat
már előre kinézték az emberkereskedők, és épp azért erőszakolták meg őket még
kisgyerekként, hogy később egyszerűbben menjen a „rábeszélés”.
Jaskó Bálint, Urbanovits Krisztina és Feuer Yvette az előadás próbáján
Forrás:
Stúdió K Színház
A meggyőzés technikái között egyfajta sajátos uzsorarendszer is szerepel:
amikor a mélyszegénységben élő családnak nagy szüksége lenne pénzre – például,
mert a komoly betegség közben nem tudják megvenni az antibiotikumot –, előbb
segítenek, majd később elkezdik pedzegetni: vissza kéne adni a pénzt
kamatostul, de
megoldjuk magunk között, elrendezzük, egy kicsit elvisszük a kislányt”. És amíg minderről nem
folyik diskurzus, addig a helyzeten még nehezebb változtatni.
Nincs visszaút
A gyermekotthonok
sokszor nyitottak, azaz egyrészt könnyű elszökni, másrészt, ha vissza is
küldenek valakit, másnap újra megszökhet, harmadrészt pedig a loverboyok is
könnyen kapcsolatba léphetnek a lányokkal. „A gyerekotthonok dolgozói vagy
tehetetlenek, vagy a hosszú évek alatt már kiégtek. Sokan nem is tudják, hogy
léteznek alapítványok, amelyek a megelőzéssel vagy a rehabilitációval
foglalkoznak” – mondja Balogh.
Ezt az Origo kérdésére L. Ritók Nóra, az ország egyik leghátrányosabb
térségében működő Igazgyöngy Alapítvány igazgatója
is megerősíti: „Nálunk is kerültek be azért lányok, mert erősen ki voltak téve
a prostitúció kockázatának, és az állami gondozási rendszer nem tudta
megállítani ezt a folyamatot. Ehhez nagyon átgondolt, alapos stratégiára és
gondos, szakember-ellátottságú rendszerre lenne szükség. Az állami gondozási
rendszerben ez nincs meg, így a bekerülő gyerekeket nem képesek megfelelően
kezelni. A bekerülő gyerekek problémáihoz sokkal több pszichológusi segítségre
lenne szükség, a traumáikat nem dolgozzák fel, azokra még több rakódik, így
később óhatatlanul félrecsúszik az életük. A rendszer tehetetlen, nem tud
választ adni a traumatizált gyerekek problémáira, a nyomorúság kényszerére, ami
olyan útra visz el, ahonnan nincs visszaút.”
L. Ritók Nóra – aki éppen egy külföldről hazatért prostituált
abortuszkérelme ügyében próbált segíteni beszélgetésünk előtt – beszámol az
Origónak arról is: volt olyan eset, amikor egy intézetből elszökött gyerek
hónapokig kóborolt anélkül, hogy a hatóságok tudtak volna a hollétéről, aztán,
amikor előkerült, megfürdött, ruhát cserélt, majd újra eltűnt. Hozzáteszi: ha
egy lánynak már van múltja a prostitúcióban, a strici mindig
megtalálja a módját, hogy újra elszöktesse az otthonból, akárhová is helyezik
át.
A rendőrség nemigen tud segíteni, mert eltűnés miatt nyomozni csak 24 óra
után lehet, ennyi idő alatt pedig aki akar, már rég Hollandiában „pultozik”,
ráadásul a rendőrség prioritási listáján előrébb vannak a rablások vagy a még
komolyabb ügyek. És akkor az esetleg érintett rendőrökről – akikről nem egy
beszámolót hallani – még nem is beszéltünk. Erre Németh Ágnes ezredes, az ORFK
bűnmegelőzési osztályának vezetője annyit mond az előadásról szervezett,
március végi konferencián: a kötelékben több tízezer rendőr dolgozik, és ők
„elég pontosan reprezentálják a társadalmat”.
Egyébként a rendőrség
prostitúció gyanúja miatt hivatalból nem indíthat eljárást, feljelentés kell
hozzá, de – így Németh – problémát jelent, hogy „a feljelentések olyankor
érkeznek, ha a lány összevész a stricijével, és miután kibékültek, rendre
visszavonják azokat”.
Nem létező gyermekprostitúció
L. Ritók Nóra hozzáteszi: „Arra nem tudok választ adni, milyen arányban
prostituálódnak a gyerekek, de a szakemberekkel konzultálva az ország minden
területéről hallunk ilyen tapasztalatokat. Az országban ma egy
sikerkommunikációra épülő rendszer működik, ahol a rendszeren belül
dolgozók nem beszélnek a problémákról, a hibákról. Ez áthat mindent, így
az intézményvezetők sem számolnak be a negatív tapasztalatokról. Mindenki félti
az állását, senki nem meri azt mondani, hogy ez a rendszer így nem oldja meg a problémákat.”
Mindeközben állami
szinten sem feltétlenül a legjobban kezelik a kérdést. Nincs a civilek között
senki, aki ne emlegetné felháborodottan a témáról szólva Pintér Sándor
belügyminiszter 2010-es nyilatkozatát: ő akkor közölte,
Magyarországon nem létezik gyermekprostitúció, az elvétve előforduló esetekben
pedig a gyerekek önként választják.
Sajnos
egyre több lány anyagi haszonszerzési szándékkal, önként árulja a testét” – mondta.
Állami szinten sem kezelik a legjobban a kérdést
Forrás:
Tóth Artin
Dr. Nagy-Megyery
Linda, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala Gyermekjogi Osztályának munkatársa
arról számolt be a konferencián, hogy amikor 2014-ben a témát próbálták kutatni,
a megkeresett hivatalok vagy csak szóban nyilatkoztak, mert írásba semmit nem
mertek adni, vagy egyszerűen azt mondták, nem találkoztak ilyesmivel.
Szabó Máté, az akkori ombudsman vizsgálati jelentésében olvasható,
hogy a
gyermekprostitúcióval, vagy annak gyanújával csaknem minden fellépni hivatott
szerv találkozott már. Mivel azonban a
jelenség a legtöbb esetben rejtve marad, az esetek valódi számát nem lehet
meghatározni. A biztos megállapította: az intézkedő rendőrök elkövetőként és
nem áldozatként tekintenek a gyermekekre. Mindezek miatt felkérték az emberi
erőforrás minisztert, segítsen abban, hogy a helyzetben változás
történjen.
Csakis a színtiszta igazat
A Kiállok érted című színházi előadáshoz nem is csak
azért kellett óvatosan közelíteni, mert kényes tabutémáról van szó. „Hogyan
csináljunk olyan előadást erről a témáról úgy, hogy az esetleg érintett
néző ne
kapjon sokkot, ne traumatizálódjon újra? Hiszen, ha valaki az arcába kap egy
jelenetet, amiben brutálisan megerőszakolnak egy gyereket, azzal lehet, hogy
benyomunk nála egy gombot, és ezt aztán nem tudjuk kezelni, mivel nem vagyunk
pszichológusok. Komolyan vettük, hogy semmiképp se csússzunk át pszichodrámába,
mert ahhoz nincs képzettségünk” – emlékszik vissza Feuer Yvette.
Alkotmányos visszásságok – Jaskó Bálint és Háda Fruzsina az előadásban
Forrás:
Tóth Artin
És részben pont emiatt
az óvatosság miatt lett nagyszerű az előadás. Mert az alkotók így tökéletesen
megtalálták azt a mezsgyét, amin a nagyon is konkrét események és a rendszerkritika
bár egyértelműen és érthetően jelenik meg, mégsem válik egy cseppet sem
didaktikussá: a realista cselekményt ábrázolásában ugyanis többszörösen
elemelik.
Egyrészt Kitty – és
vele együtt ezernyi intézeti lány – élettörténete a színpadon egy Marlenka nevű
lányról szóló gyerekmeseként hangzik el. Másrészt soha nem Marlenkát bántják,
hanem mindig a nála lévő cserepes virágról tépnek le leveleket, azt pofozzák
meg, vagy az adott ponton annak törik össze a cserepét. És a nézők mindig,
minden életkorban megértik, mit jelképez a növény.
Részlet az előadásból
Az előadást az alkotók csak az azt követő feldolgozó foglalkozással
tekintik teljesnek. Ennek egyik része, hogy a stricit játszó Jaskó Bálint beül
az úgynevezett „hot seat”-be, forró székbe, azaz a színész karakterben marad,
bármit lehet tőle kérdezni, de neki ezúttal csakis a színtiszta igazat szabad
felelnie. A módszer hatásosságát jelzi, hogy volt eset, amikor a gyerekek a
beszélgetés végén meg akarták verni a színészt. „Ez egyébként nagyon jó, mert azt jelzi,
a fiúk meg akarják védeni a lányokat” – lelkesedik Száger Zsuzsanna színésznő,
hozzátéve, fontos a férfiakhoz, fiúkhoz is eljuttatni a témát. Igaz, ami igaz:
a konferencián is csak két-három férfi vendég volt jelen.
Jellemző, hogy a
gyerekek általában képtelenek elhinni, amikor Jaskó Bálint a szituációs játék
során bevallja: igazából egyáltalán nem volt szerelmes Kittybe.
A foglalkozás ugyanakkor nem szólhat csakis az ellenérvekről: ha egyszer
ennyi lány érintett, muszáj foglalkozni azzal is, milyen érvek szólnak számukra
a szökés mellett. „Fontos, hogy megfogalmazzák a vágyaikat, hogy tudjanak
reflektálni magukra. A rettenetes nyomor és kilátástalanság miatt sokan
egyszerűen törlik az agyukból, hogy mivel jár a prostitúció. Pedig valahol biztosan
van róla tudomásuk, hiszen maguk is láttak lányokat, akik végigmentek ezen. De
a saját eset mindig más: amikor ők – akik soha életükben nem éreztek még
kötődést senkihez – hiszik el, hogy valaki szereti őket, nagyon nehéz kívülről nézni
a dolgot” – fogalmaz Balogh Felícia.
Kevesen tudnak beszélni róla – Háda Fruzsina és Kőszegi Judit az előadás
próbáján
Forrás:
Stúdió K
A loverboyok, stricik
bevett stratégiája, hogy eleinte többet, szebbet, jobbat adnak a lányoknak,
hogy továbbadják a pozitív élményt a többieknek – aztán amikor a lány rájön,
hogy már nincs kiút, amikor már jönnek a betegségek, a bántalmazások, addigra
úgyis eltűnik szem elől. Kevesen vannak, akik egyáltalán túlélik a
tapasztalatokat, és ha ki is tudnak mászni belőle, még kevesebben vannak olyan
lelkiállapotban, hogy beszélni is tudjanak róla.
„Az a lényeg, hogy minél több helyen beszéljenek a témáról. Akkor talán
változhat valami” – mondja Feuer Yvette. A Kiállok érted című
előadást játsszák otthonokban, a Stúdió K-ban, és szeretnék elvinni „elit”
gimnáziumokba is, hogy „a polgári közegnek is legyen köze ahhoz a világhoz,
amihez egyébként nincsen”.
Árvaálom
És a Kiállok érted nem is az egyetlen előadás, ami
erről a témáról született: a Trafóban nemrég mutatták be Árvaálom címen Schermann Márta rendezését. A
dokumentumszínházi műfajban régóta otthonosan mozgó alkotó a speciális –
drogfüggő gyerekeket nevelő – Esztergomi Gyermekotthon munkatársaival és
lakóival dolgozott együtt több mint egy éven keresztül, drámajátékokkal,
színházi gyakorlatokkal.
„A dokumentumszínház
akkor a legérdekesebb, ha a résztvevők saját magukról, a saját problémáikról
mesélnek. Ugyanakkor ez ebben a helyzetben nem jöhetett szóba: egyrészt ők
kiskorúak, tehát az enyém a teljes felelősség, másrészt az előadásban
elhangzottaknak nyoma marad még akkorra is, amikor ők már felnőttek” – mondja
Schermann.
Így az Árvaálom című, a Trafóban
látható előadásban a problémáikról, életükről szóló jelenetekkel, dalokkal
részt vesznek a gyerekek is, de a vázát annak a rengeteg interjúnak az anyaga
jelenti, amit Schermann prostituáltakkal készített. A főszereplő profi színész:
Lázár Kati mondja el monológszerűen egy prostituált – önmagán persze túlmutató
– élettörténetét.
„A világ két
legnagyobb tabutémája a családon belüli erőszak és a gyermekek elleni szexuális
abúzus. A bulvárhíreken kívül ezekről kevés információ kerül be a köztudatba,
arról nem is beszélve, milyen tájékozatlanok és érzéketlenek a politikusok.
Súlya van annak, amit ők mondanak, úgyhogy amennyire az erőmből telik,
szeretném felvenni a kesztyűt, és velük szemben valós információkat eljuttatni
az emberekhez” – mondja Schermann.
„Nincs ember, aki most meg tudná mondani, mit ért el egyrészt az intézet,
másrészt esetleg az Árvaálomban való részvétel: látom bennük a törekvést, az
akaratot a változásra. De hamarosan elhagyják az intézetet, és többen olyan ártó közegbe
kerülnek vissza, ahonnan jöttek. A csoport legfiatalabb tagja 14, a
legidősebb 18 éves: ha kilépnek az otthonból, olyan döntéseket kell meghozniuk,
amikre sok szociális hálóval, családdal, lakással rendelkező felnőtt sem képes.
És azt várjuk el az ilyen háttérrel érkező gyerekektől, hogy nekik
sikerüljön.”
Schermann hozzáteszi:
volt olyan emberi jogi aktivista, aki nem is értette igazán a
problémafelvetést, mondván, prostitúció mindig is volt, mindig is lesz. „Én
viszont azt gondolom: kétszáz évvel ezelőtt még sehol nem szavazhattak a nők,
és nálunk előbb volt állatvédelmi törvény, mint gyerekvédelmi. Az, hogy valami
rossz régóta létezik, még nem jelenti azt, hogy örökké léteznie is kell.”
A Kiállok érted legközelebb április 12-én látható a
Stúdió K Színházban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése