vásárlás: Thália Színház Jegypénztár (a színház épületében)(+361) 331-0500
BUDAPEST TERMINÁL Öregedni képtelen férfias nők és nőies férfiak
Interjú Pelsőczy Rékával
Szerző: Vári Sasa | 2012. 02. 20.
Hogyan virágzott a Thália színpadára a Gardénia?
- Tavaly Markó Robert hívott fel, hogy lenne egy felolvasószínházi munka a Kortárs Drámafesztiválon. Küldött négy darabot, hogy válasszak olyat, ami érdekes, aktuális lehet számunkra. A Gardéniát választottam.
Találkoztam a KV Társulattal egy éve (Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina, Bartsch Kata, akikhez akkor Kiss Dia csatlakozott), és annyira jól dolgoztunk együtt, hogy elhatároztuk, hogy jövőre megcsináljuk előadásnak rendesen. A lányok pályázatokat írtak, megkerestük a Tháliát, hogy befogadnák-e a produkciót, és a KDF-től Szilágyi Marit, hogy mit szólna, ha ez lenne a nyitó előadás.
Miért pont ezt a darabot választottad?
- Leginkább egy szerzői instrukció miatt: „Az első egy harminchárom éves gyönyörű nő, a második egy harminchárom éves gyönyörű nő, a harmadik egy harminchárom éves gyönyörű nő, a negyedik egy huszonnyolc éves gyönyörű nő. Azaz egy dédnagymama, nagymama, anya, és az unoka.„
Tetszett ez a stilizáció, hogy nem a kor a lényeg, hogy mindegyik nő egyidős. Ezért egyből izgalmasabb volt, mint a többi darab. Elkezdtünk kísérletezni a szöveggel. Hogyha nem várják ki egymás beszédét a szereplők, – ezek főleg veszekedések – akkor szenzációsan működik, mintha több szólam szólna egymás mellett. A monológok pedig áriák lettek. Szerintem jól áll nagyon a darabnak ez a zenei felfogás.
Nagy Fruzsina jelmeztervező ruháin megjelent a lila szín a dédnagyanyán, aztán egy kék a mamán és az unokán ennek a két színnek a keverése, mit jelentenek ezek a jelzések az előadásban? Egyáltalán, hogyan alakult ki a Gardénia vizuális világa?
- Ez egy folyamat része volt, annyit mondtam, hogy operaénekeseket kell öltöztetnie, először különböző színekben gondolkodtunk, aztán éreztük, hogy a kapcsolódásnak, össze - és széttartásnak meg kell jelennie belül és kívül is. Nem először dolgozok együtt a csodálatos tehetségű tervezővel.
Elżbieta Chowaniec lengyel szerzőnő darabja, négygenerációnyi lengyel nő drámája. Van ebben a témában valami fontos?
- Talán azért lehet fontos ez a darab, mert egyrészt kiemeli a tipikusságokat, a motívumokat, amikre azt is mondhatnánk, hogy közhelyesek, de teremt egy érdekes távolságot is, valamint humorral tekint erre az egész borzalomra, amit úgy hívunk, hogy család. Lerombolja az ezzel kapcsolatos hazugságainkat.
Milyen borzalomra, a hisztériára?
- Igen, például arra is. „A nő sosem feledkezhet meg arról, nő…” - vannak a darabban ilyen mondatok. Fontosnak tartom a saját nőiségemet megélni, megérteni az anyukámat, a testvéremet, a női sorsokat körülöttem, de nem kívánok a nők szószólója lenni. Sőt! Rémesnek tartom magunkat.
Például?
- Rémesen erőszakosak, hisztérikusak, akaratosak vagyunk. Birtokolni akarunk. Nagyon sokszor mi magunk is hozzájárulunk, hogy ellehetetlenítsük a hagyományosan vett férfiviselkedés létezését, irányítani akarunk, feleslegessé tesszük az embereket magunk körül. Nagyon felgyorsultak a társadalmi változások az emancipáció kezdete óta.
Követnie, reflektálnia, purgálnia kell-e egy színdarabnak, előadásnak? Szerinted feladata a művészetnek mindez?
- Egyre több a válás, nők nevelik a fiúgyerekeket, akik nem találkoznak nap, mint nap férfiakkal, illetve férfi viselkedésmintákkal, hanem nők között élnek. Anyjuk, nagyanyjuk, óvónénik, tanítónénik. Nincsenek vagány dolgok az életükben, csak kapják folyamatosan ezt az érzelmi hullámzást, ezt az állandó tébolyt, amit egy nő képes magából kihozni.
A Gardéniát nézve többször is azt éreztem, hogy megidézted Pedro Almodóvár látószögét, világát? Így van?
- Nagyon. Vannak rendezők, akik nagy hatással vannak rám, meghatározó Woody Allen, Bergman, Fellini. Vizuálisan érintenek meg.
Almodóvar nem bűntényként tekint arra a folyamatra, ahogy a női-férfi szerepek változnak, szerintem ő egy természetes, elfogadható és szükségképpen fellelhető tézist lát, valami olyasmit, hogy téboly ide, téboly oda, azért csodálatos mindenféle viselkedés, legyen az férfiasan nőies vagy nőiesen férfias, nem?
- Hozzám is közel áll ez az elfogadó álláspont. Az Élet úgy gyönyörű ahogy van. Fájdalmakkal együtt.
Látsz bármiben esély a tébolyt felszámolására? Közösségi oldalak? Színház? Művészetek? Oktatás? Természet vagy tudomány?
- Valahogy infantilis, hogy az emberek 35 évesen mackóval alszanak, mintha nem tudnának az elveszett gyerekkorból kiszakadni, egy ideát, álmot kergetnek, kergetünk mindannyian.
Neked milyen álmod van? Olvasmányélmény, filmes élmény, amit szeretnél megrendezni?
- Most a MUSIQUE, MUSIK, MÚSICA előadásra készülünk, a Budapesti Tavaszi Fesztivál, a Katona József Színház és a Művészetek Palotája közös bemutatójára, valamint nagyon szeretnék az öregedésről csinálni egy előadást, dokumentumszerűen. Vannak még terveim, amik megvalósulnak majd , ha eljön az idejük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése