2019. március 3., vasárnap

MÉDEIA kritika - Hajnal Márton: Az antik hősökre is ráférne egy jó pszihológus

http://www.kutszelistilus.hu/szinhaz/kritika/632-hajnal-marton-az-antik-hosokre-is-raferne-egy-jo-pszichologus

Hajnal Márton: Az antik hősökre is ráférne egy jó pszichológus

Euripidész: Médeia -

A néző számára nem a gyilkosság lesz tehát drámai erejű, hanem a terápián kibukkanó vágy a gyilkolásra…

Szegény Médeiát nincs okunk irigyelni, hiszen sokszorosan hátrányos helyzetből indul: egyrészt nő egy férfiak uralta világban, másrészt új hazájában idegen (népét elárulta, és elhagyta férjéért), harmadrészt talán őrült is, arról már nem is beszélve, hogy az eredeti mítosz szerint ráadásul boszorkány.

Radnay Csilla, Spiegl Anna, Urbanovits Krisztina és Száger Zsuzsanna / Fotók: Kovács JuJu / A fotók forrása a KV Társulat fb-oldala

Euripidész drámájának feldolgozása kapcsán így az a kérdés, hogy ezekből a tulajdonságokból melyiket hangsúlyozza az aktuális rendezés, illetve összekapcsolja-e őket valamiféle ok-okozatiságba. Az alkotók előtt egyszerre nagyon sok lehetőség áll, hisztérikus rombolástól a feminista hőstörténetig, és egyaránt megkedveltethetik, illetve megutáltathatják a címszereplőt. Ezzel szemben egy súlyos megkötés Médeia felfoghatatlan bosszúja, amely kihívás elé állítja a hagyományos, realisztikus szerepformálást. Itt van tehát a milliódolláros kérdés: hogyan tegyük átélhetővé a nézőknek egy gyerekgyilkos anyuka helyzetét?

Czukor Balázs rendező és a KV Társulat, valamint a meghívott vendégalkotók nem csupán modern ruhába öltöztették Médeiát, örök (és emiatt kissé megfoghatatlan) értékeket kutatva benne. Sőt, ha nem is végig, de legjobb pillanataiban többről van szó, mint egy egyszerű trouvaille-ról: az előadásnak nem csak az a célja, mint sok más görög dráma-rendezésnek, hogy megmutassa, egy kifejezetten más kornak és kulturális közegnek írt tragédiát is meg lehet csinálni a mai közönségnek izgalmasan. Több ez szerencsére, mint a gimnáziumi irodalomóra látványos kiegészítése. Az előadásnak mondanivalója van konkrétan a mi életünkről, érzéseinkről, az idegenekhez való viszonyunkról, és ehhez a darabot eszközként használja – miközben azért ötletesen reflektál a Médeia és napjaink közötti távolságra is. Hab a színházi ínyencek tortáján, hogy mindezt ráadásul úgy teszi, hogy többé-kevésbé a realisztikus színjátszás keretein belül marad.

Száger Zsuzsanna

Az előadás egy egyszerű, de jól eltalált keretbe helyezi a történetet. Egy csoportterápián vagyunk, ahol a résztvevők szerepjátékokon keresztül igyekeznek feldolgozni a problémáikat, az ezekből a játékokból kirajzolódó ív tulajdonképpen maga a Médeia, miközben a páciensek és az általuk eljátszott szerepek viszonyában érzékelhető, hogy miben más a mai értékrend ahhoz képest, amit a drámának tulajdonítunk. A párokban megcsinált terápiás gyakorlatok összemosódnak az euripidészi alapanyag mindig csak két főbb karaktert szerepeltető jeleneteivel, míg a gyakorlatok közös megvitatása lényegében a kar modern felfogása.

A terápiára érkező új páciens tulajdonképpen maga Médeia (Száger Zsuzsanna). Bevándorló és két gyerek édesanyja, akit most, hogy egy új nőért elhagy az exe, valószínűleg kiutasítanak az országból. A másik páciens egy üzletasszony (Radnay Csilla), a terápiás szerepjátékokban ő játssza a hűtlen férfit, miközben a valóságban is hasonló helyzetben van: otthagyta párját, így azonban nem láthatja gyermekét. Spiegl Anna karaktere maga az ártatlanság, fiatalkori traumái miatt ő elsősorban a szülők közt tévelygő gyerekekkel kerül párhuzamba, míg Urbanovits Krisztina pszichológusa a király szerepét játssza a főhős életét elvontan feldolgozó gyakorlatok során.

Urbanovits Krisztina és Száger Zsuzsanna

Ez a talán túlságosan is kézenfekvő alaphelyzet azért működhet itt, mert Médeia végletes cselekedeteire ráismerünk egy mai ember elfojtott érzéseiben, különösen ha egy olyan impulzív személyiségről van szó, mint az előadás főhőse, aki mint elmondásából kiderül, egyébként is hajlamos botrányt kavarni. A néző számára nem a gyilkosság lesz tehát drámai erejű, hanem a terápián kibukkanó vágy a gyilkolásra, amely megfelelő előkészítés után életszerűbb, ismerősebb és emiatt sokkolóbb is a modern ember számára.

A koncepció sajnos azért párszor meginog. A terápiás gyakorlatokban az élőbeszédtől elütő drámaszöveg indokolatlanul kiugrik, ami egy kissé mégis csak a korábban említett trouvaille-szándékot erősíti, hogy lám belecsempészték az eredetit az aktuálisba, ahelyett hogy bátrabban változtattak volna az alapanyagon. Ugyanígy formanyelvileg kilóg Spiegl Anna egyébként nagyszerű bábjátéka, amellyel a terápián életre kelti a gyermekeit. És bizonytalan érzésem volt Száger Zsuzsanna játékával kapcsolatban is, különösen az elején: nem tudtam eldönteni, hogy különös hanghordozása inkább a szereplőtől való távolságtartással függ-e össze vagy így próbálja ábrázolni annak másságát. Az előadásban ugyanis Médeiának a mássága lesz a fő magyarázó elem a viselkedésére, amely miatt érzékenyebben és élénkebben reagál a terápiára, szétfeszítve annak határait (ahogyan Euripidésznél direkten a társadalmi korlátokkal teszi ugyanezt). Az, hogy ez elsősorban kulturális, osztályhelyzetből adódó vagy pusztán személyiségből fakadó másság-e, számomra nyitott kérdés marad. Mindenesetre emellett a nőiesség csak átlátszó máz, valódi jelentése nincs, már csak azért sem, mert minden karaktert nő játszik. A nemi szerepeknek ez a fajta finom rombolása ugyanazt az eszmeiséget követi, amiért már a korábbi és egyébként kedvenc KV-s darabom, a Földi paradicsom kapcsán is nagyon hálás voltam.

Radnay Csilla és Spiegl Anna

Ami még kissé zavart, hogy a dialógusok alatt a szereplők statikusan álltak hosszú percekig, ráadásul rendre ugyanazokon a helyeken. A körben elhelyezett nézőtér egyes pontjairól így egy-egy színésznek az arca szinte végig láthatatlan maradt (számomra például Urbanovitsé), ebben nem igazán tudtam meggyőző koncepciót felfedezni. Ezzel együtt, ez a Médeia, akárcsak főhőse, esetlenségeivel együtt egyszerűen érthető és szerethető. Jó lenne még sok ilyet látni!

Euripidész: Médeia (KV Társulat)

Rakovszky Zsuzsa fordítása nyomán készült. Látvány: Szabados Luca.

Bábkészítő: Palya Gábor. Produkciós asszisztens: Cseh Adrienn. Rendező: Czukor Balázs.

Szereplők: Radnay Csilla, Spiegl Anna, Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina.

Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2019. február 27.

SZÍNHÁZ

Az első kritikák: Stuber Andrea Naplója

http://stuberandrea.hu/materials/HUN/naplo_2019_feb.htm?fbclid=IwAR2BRhi2FOpo0rlG2lxdrDmLPFVL0riG5YGMzJ57j7OKWmwoJ1Mzpugp1kQ#28

28. csütörtök

Nekem Médeia egyszer s mindenkorra Lázár Kati. 1988 nyarán Pécsen játszotta. Sok évvel később beszéltünk róla, a rádióban vagy interjú kapcsán, és mondta, olyan volt az élethelyzet, hogy dőlt belőle akkor ez a szerep. Magam is benne voltam a problémakörben, emlékszem, másnap írtam az előadásról a Vasárnapi Hírekben, a cikk egy mondatát kedves férjemnek üzentem, akiről akkor még nem tudtam, hogy a kedves férjem lesz. (Nemrég láttam azt a cikket, elolvastam, hát voltaképp fanyalogtam. Van ilyen, nem tudni rögtön, hogy melyik előadásból mi marad meg.)

Amikor láttam, hogy a KV Társulat bemutatja a darabot és Radnay Csilla is játszik benne, azt hittem, ő lesz Médeia. De nem. Ő kar, és Iászon, és szintén problémás asszony, és a további három szereplő is pont az, aki kell, ott és úgy, ahogy kell, különös tekintettel Urbanovits Krisztina ellentmondást nem tűrő modorára, fölényes és civilszerű tónusára. Amikor szereplőink – a még nem említett Spiegl Annával együtt – lazítani kezdtek, és a „Hanggal is lehet!” jelszóra a zilált, mindenestül barna Száger Zsuzsa elbődült, akkor Médeia beköszönt az előadásba.

Nem akarom elspoilerezni Czukor Balázs rendezői találmányát. A Médieáról az elmúlt kétezerhányszáz évben biztosan mindig azt gondolták, hogy Médeia ma is van, van az élethelyzete, van a fájdalma, a felháborodása, a kétségbeesése. Ez a nagyívűen szellemes és apró részleteiben pontosan felépített produkció idehozza őt, Médeiát, úgy, hogy közben kicsit el is téríti, hadd menjünk utána és találjunk rá.

Én nagyon bírtam ezt a dolgot. Egyedül az előadás végét vitatnám: Urbanovits Krisztina „karvezető” rémületét, döbbenetét és iszonyát. Szerintem lelkesnek és elégedettnek kellene lennie. Médeiánk kiadta magából, amit kellett, szépen hazamegy, nyugodtak lehetünk, nem lesz baj. Hát hiszen pont erre való a színház! Erre használják maguk a színészek is, ha megadatik nekik.

MÉDEIA - fotóspróba Kovács Juju képei

Kovács Juju társulatunk állandó fotósa. A Médeia fotóspróbáján ezeket készítette:

2019. február 22., péntek

Kiállok érted - MÁV telepi Wesley János Ált. Isk és BRFK Teve utca.

A héten kétszer is eljátszottuk a Kiállok értedet.
Február 20-án a MÁV Telepi Wesley János Általános és Középiskolában tartottunk pilot programot - lejátszottuk az előadást utána pedig a gyerekeknek feldolgozó foglakozást tartottunk. ezalatt pedig Doncsecs Ildi a NUA-tól a felnőtteknek tartott workshopot.

És valóra vált egy nagy álom, hogy eljuttassuk a Kiállokot a Rendőrséghez. Február 22-én több mint 100 rendőri vezető előtt játszottunk.

2019. február 20., szerda

Interjú Czukor Balázzsal - Librarius

https://librarius.hu/2019/02/20/az-eloadasban-medeia-megoli-a-gyerekeit-de-megsem/

Médeia megöli a gyerekeit,

de mégsem

Szerző:Nagy Enikő

Közzétéve 2019-02-20

Czukor Balázs Euripidész Médeia történetét felhasználva rendez második alkalommal a KV Társulatnak. Vele beszélgettünk a premier kapcsán.

Czukor Balázs Euripidész Médeia történetét felhasználva rendez második alkalommal a KV Társulatnak. Médeia kegyetlenül elpusztít mindenkit az útjából, még a gyerekei életét is feláldozza. Miért tudunk empatikusak lenni Médeiával? Hol van ma a határ a színész személyisége és szerepe közt? Czukor Balázs színész-rendezővel beszélgettünk a február 27-ei trafós premier kapcsán.

Miért a görög mitológiához nyúltál vissza? És miért a Médeia?

Czukor Balázs: A görög színháznak a rítusszerűsége foglalkoztatott, és az, hogy milyen lehetett úgy írni egy drámát, hogy tudod, hogy mindenki maszkban játszik, és, hogy a női szerepeket is férfiak játsszák.

A maszk használata miatt a közvetítésnek egy más formája dominánsabb lehetett. Talán nem a színész személyisége volt lényeges, hanem az, hogy hogyan tudott egy színész lemondani a személyisége bizonyos részeiről, hogy át adja magát egy figurának, és szolgálja a történetet. Manapság egy színészért mész be a moziba, nem egy történetért. Sokszor eszembe jut, hogy hogyan lehet színésznek lenni a mai színházi közegben, ahol hülye vagy, ha nem akarsz ismert lenni, és hülye leszel, ha ismert leszel. Ma egy színésznek a saját arcát kell használnia akár filmben, akár színházban, ez erős pszichés teherrel jár, ami az önkeresésnek gátja lehet. Én inkább azt várnám, hogy a színjátszásnak legyen olyan funkciója, hogy bizonyos terheket le tudjon venni a színész válláról, és ezáltal a nézőéről is anélkül, hogy a sikerre való vágy jelen legyen.

Czukor Balázs

Az a kérdés feszeget akkor, hogy hogyan lehet a mai világban úgy színésznek lenni, hogy nem kell a teljes személyiségeddel benne lenni egy szerepben? Hol van a védelem?

CZB: Vagy, hogy mennyire van szükség a személyiségre a játékhoz. Talán pont az az érdekes, hogy ha elmerül valaki a játékban, megszűnik a személyisége, mert a játék fontosabb lesz, mint saját maga.

Adott esetben nem is tudták, hogy ki van a maszk mögött.

CZB: Valószínűleg a színészek több szerepet játszottak. Ez egyfajta feszültséget adhatott, hogy vajon épp ki volt az adott maszk mögött.

A KV Társulat választotta a Médeiát vagy te?

CZB: A társulat kért fel a rendezésre, de a Médeiát már én dobtam be. Vágytam rá, hogy görög színdarabbal foglalkozzak.

Médeia története mennyire rajzolódik ki a darabodban? Megrázó karakter a kegyetlen gyilkolásaival, saját gyerekeivel tetézve. Hogy kerül ez a mai valóságba?

CZB: Egy keretet találtunk ki az előadáshoz, ami nem jelenti azt, hogy ne mesélnénk el a történetet. Csak talán más hangsúlyt kapnak benne bizonyos dolgok. Itt arra épül az előadás, hogy a férfi szerepeket is nők játsszák, erre próbáltunk egy viszonylag reális szituációt kitalálni.

Egyébként, ha nem realitásként tekintünk a gyilkosságra, hanem mint szimbólumra, akkor megjelenik az a kérdés, hogy ha egy nőt elhagynak, és egyedül kénytelen tovább nevelni a gyerekeit, akkor a férje felé érzett harag milyen módon csapódik a gyerekeken.

Médeia férfiasságot jelent. Ez azt is jelenti, hogy ezek a nők elkezdenek valamilyen férfias szerepben működni?

CZB: Amikor újraolvastam a darabot, azt éreztem, hogy teljesen megértem Médeiát. Lehetetlen helyzetbe került azáltal, hogy miközben neveli a gyerekeit, a férje lelép egy másik nővel. Nagy empátiával fordulok Médeia felé, akinek a személyiségétől nem áll távol az sem, hogy kreatív energiák feszítik, amellett, hogy anya. Azt gyanítom, hogy az írás egyrészről azért született, mert jellemző lehetett a görögöknél, hogy a nők nem mutatták, vagy nem mutathatták ki fájdalmukat, ha elhagyták őket.

Az eredeti történet sarkosabb, kegyetlenebb, ma ritkán jut el egy nő odáig, hogy megöli a gyerekeit egy elhagyás miatt.

CZB: Ezért helyeztük át az előadást egy olyan közegbe, ahol a gyilkosság hiteles lehet. Ebben az előadásban Médeia megöli a gyerekeit, de mégsem, illetve nem öli meg őket, de mégis.

KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK

Életveszélyes mozdulatok és szexi csipkecsodák

Száger Zsuzsa és Czukor Balázs az ATV-ben - Médeia

http://www.atv.hu/videok/video-20190220-klasszikusok-ujragondolva-11-eve-mukodik-a-kv-tarsulat

2019. február 18., hétfő

MÉDEIA - egy saját verzió. Dolgozunk...

A KV Társulat ismét aktuális, női témához nyúl: Euripidész Médeia című klasszikusát dolgozza át Czukor Balázs rendezésében, Rakovszky Zsuzsa fordítását véve alapul.

„…De ilyenek vagytok ti nők - ha
szerelem van minden jól van, ha a
szerelem elmúlt semmi se jó nektek!...” Iaszón

Mi történik, ha egy látszólag jól működő házasságban a férfi el akarja hagyni a nőt, de a nő ezt nem akarja, nem tudja elfogadni? Milyen megoldások, kiutak maradnak számára? Bevonhatja-e kettejük konfliktusába a gyerekeit?

Szereplők: RADNAY Csilla, SPIEGL Anna, SZÁGER Zsuzsanna, URBANOVITS Krisztina
Látvány: SZABADOS Luca
Bábkészítő: PALYA Gábor
Produkciós asszisztens: CSEH Adrienn

Rendező: CZUKOR Balázs

Külön köszönet: KARSAI Györgynek.

Készül az új bemutató - MÉDEIA. Megint Czukor Balázzsal dolgozunk.

Képek az olvasópróbáról:

január 26 Terike & Irén - MOZSÁR Műhely TELTHÁZ

Gianina Carbunariu: Artists talk - Magvető Café December 19

KV Társulat/E-Mancik - egy újabb együttműködés

rendező: Király Anna

Gianina Cărbunariu a többszörös UNITER díjas román drámaírónő, rendező, a kortárs dráma nemzetközi hírű, tabutémákat feltáró, progresszív alakja. Művészek találkoznak c. színdarabja kíméletlen őszinteséggel és maró gúnnyal vizsgálja a művészet és a művészek helyét és szerepét a mai társadalomban. A darab, amely a bukaresti ARCUB Kulturális Központ előadásában szerepelt már a TRAFÓ programjában, magyar nyelven most kerül először közönség elé.

“Kerestünk darabot és elkezdtük kutakodni a Színház folyóirat mellékleteiben megjelent új darabok között, amik most már digitálisan is hozzáférhetőek és rábukkantunk erre. Én nagy rajongója vagyok Gianinának, láttam előadását még 10 éve Marosvásárhelyen, meg a Trafóban is. És annyira megörültem neki, amikor láttam, mennyire aktuális és mennyire rólunk szól. A sok világjobbító szándékról, amivel a művészet része akar lenni a valóságnak, a jelen időnek, társadalmi szerepet akar vállalni. És hogy valahogy mégsem sikerül mindez. Gianinának ezt tűpontosan sikerült megragadni, iszonyatos sok és jó humorral. Mind a ketten forgattunk vele vizsgafilmben. Egy nagyon érzékenyen gondolkozó rendező, jó volt együtt dolgozni vele. Nagyon örült a KV Társulat felkérésének, szereti a kihívásokat, és nagyon tetszett neki a szöveg. Ez az első úgy mond színházi munkája. Az egész női csapat remekül működik, úgy hogy ez egy izgalmas kaland nekünk is az E-Mancikkal és Annával!” – nyilatkozták az alkotók.

2018. november 25., vasárnap

Jööööön - Földi paradicsom KÍSÉRŐPROGRAMMAL 12.08 - moderál Csáki Judit

December 8-án látható legközelebb a KV Társulat Földi paradicsom című előadása, ami után az alkotók "Ez a mi családunk, ez a mi házunk" – címmel beszélgetést tartanak. A beszélgetést Csáki Judit színikritikus moderálja

Caryl Churchill a kortárs dráma "nagyasszonya", az egyik legtöbbet játszott kortárs szerző. Külföldön. A műveiért többször is Obie-díjjal jutalmazott, 2018-ban pedig Életmű-díjjal kitüntetett szerző a Földi paradicsomot 1979-ben írta. Csaknem 40 évvel a megírás után, 2017-ben került a darab magyar közönség elé. Mért telt el ennyi idő? Hogyan reagál a hazai közönség a darabra és az előadásra? Az évszázadokon átívelő családtörténet témája univerzális: a darab a nő és a férfi családban betöltött szerepének kérdését két különböző társadalmi közegbe és korszakba helyezve vizsgálja. Vajon van remény egy korszerű és működő családmodellt kialakítani, amelynek minden tagja megbecsült és egyenrangú félként vesz részt a közösségben?

Ezekre a kérdésekre is keresi a társulat a választ december 8-án, amikor is az előadás után meghívott vendégük, Csáki Judit színikritikus moderálásával beszélgetnek az alkotókkal és a nézőkkel az előadásról, illetve Caryl Churchill művéről.

Új bemutatóra készülünk - December 19 Gianina Carbunariu - ARTIST TALK

A KV Társulat 2008-ban indította el kortárs felolvasó színházi programsorozatát azzal a céllal, hogy a nemzetközi kortárs drámairodalom kiemelkedő szerzőivel illetve műveivel ismertessék meg a hazai közönséget.

Olyan darabokat olvasnak fel, amelyek elsőként a KV Társulat tolmácsolásában szólalnak meg magyar nyelven. A programban kitüntetett szerep jut és jutott a női szerzőknek; többek között Caryl Churchill, Elzbieta Chowaniec darabjait olvasták fel eddig.

December 19-én szintén női szerző, Gianina Carbonariu egyik új művével, az Artists talk (Művészek találkoznak) c. darabbal ismertetik meg a hazai nézőket. Ezúttal az E-Mancik Színházi Manufaktúrával közösen jön létre az est; a 6 színésznőhöz egy 7. nő, Király Anna filmrendező szakos hallgató csatlakozik rendezőként.