2017. május 10., szerda

Interjú Kőszegi Judittal és Háda Fruzsinával

http://alfahir.hu/2017/05/10/kiallok_erted_prostitucio_emberkereskedelem_gyermekotthon

„AZ ÁLDOZATTÁ VÁLÁS ÚTJA SZEMÉT FÉRFIAKKAL VAN KIKÖVEZVE”

„Alexandra vagyok, tizenhét éves. Az egész itt kezdődött tavaly, a nyíregyi pályaudvaron. Egy idősebb barátnőmmel szálltam fel az IC-re, a Kittyvel. Előtte egy szobában laktunk az otthonban, de ő lelépett. Aztán amikor tizenhat voltam, visszajött értem. Azt mondta segít, hogy kihúz a retekből. Egy percet nem gondolkodtam, kiszöktem az otthonból, hogy mehessek vele Hollandiába. Azt mondta, hogy a faszija bevisz minket egy puccos elit diszkóba pultozni. Senkinek nem szóltam, hogy lelépek. Igaz, senki le se szarta. Rohadtul izgultam. Kitty az első osztályra vett jegyet.”

Háda Fruzsina és Kőszegi Judit a főszereplői a Norvég Civil Támogatási Alap támogatásával, a Bohócok a Láthatáron és a K. V. Társulat koprodukciójában létrejött Kiállok érted című előadásnak, amely a prostituálttá válás és az emberkereskedelem témáját bontja ki életszerű helyzetek, emberi sorsok, drámák ábrázolásán keresztül. Előadásaikat többnyire hátrányos helyzetű, veszélyeztetett fiataloknak mutatják be gyermekotthonokban. De nem csak nekik, hanem mindenki másnak tanulságos lehet, mert a magyar valóság egy fontos darabkájáról szól, amit azonban hajlamosak vagyunk szőnyeg alá söpörni.

Kiállok érted

Szereplők: Feuer Yvette, Háda Fruzsina, Hajmási Dávid, Kőszegi Judit, Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina, Varjú Nándor Dramaturg: Bíró Bence A dramaturg munkatársa: Bódi Zsófia Produkciós asszisztens: Lippai Krisztina Rendező: Romankovics Eda Az előadás partnere:Névtelen Utak Alapítvány
Lassan két éve járjátok az országot, illetve voltatok már határon túl is az előadással. Aki még nem ismeri, annak mit mondanátok róla, miről szól?
Kőszegi Judit: Két fiatal lány, Kitty és Sunny történetéről, akik egy vonaton utaznak. Ezt látjuk az elején. Az egyik lány, Kitty, ő tizennyolc éves. Alexandra, vagyis Sunny, tizenhat éves, és kiderül az út során, hogy ő éppen egy gyermekotthonból szökik, vagyis Kitty az, aki szökteti. Először arról beszélgetnek, hogy Hollandiába mennek Kitty vőlegényének a segítségével egy diszkóba pultosként dolgozni. Közben a vonatúton fény derül kettejük múltjára. Hogyan kerültek a gyermekotthonba, mi történt velük.
Háda Fruzsina: Aztán szép lassan mindenki számára világossá válik, hogy Kitty vőlegénye valójában egy strici, és szó sincs pultos munkáról. De van a történetben egy másik történet is, egy mese, Marlenkáról, a cigánylányról, akinek élete durva élethelyzeteket vonultat fel a prostituálttá válás útján. Romankovics Eda, az előadás rendezője és Bíró Bence dramaturg megérezték, hogy a mese mint fikció segít nekünk, hogy ezekről a dolgokról beszélni tudjunk a célcsoportnak.
KJ: Egy kicsit el is akartuk távolítani egymástól Kitty és Sunny, illetve Marlenka történetét, hogy ne traumatizáljuk a gyerekeket. Tudtuk, hogy olyanokhoz fogjuk vinni az előadást, akiket érint, vagy érinthet ez a probléma. Nem akartuk az arcukba tolni a saját gondjaikat egy az egyben. Sokáig keresgéltük, hogy mi legyen az a nyelv, mi legyen az a forma, ahogyan beszélnünk kell a prostitúció veszélyéről.
Hogyan készültetek az előadásra?
KJ: Azzal kezdtük, hogy leültünk a Névtelen Utak Alapítvány munkatársaival, akik az emberkereskedelem áldozatainak rehabilitációjával foglalkoznak. Védett házakat tartanak fenn, ahol olyan lányok vannak, akik a prostitúcióból kerültek ki. Szociális munkások, pszichológusok, védett házban dolgozó művészetterapeuták, és gyermekotthonok nevelői beszéltek nekünk arról, hogyan is működik ez a világ.
Mi is csak néztünk, mert a legtöbb megdöbbentő dologról nem is tudtunk. Elképzelésünk sem volt arról, hogy már tizenegy és tizenkét éves lányokat is fenyegető veszélyről van szó.
HF: Tóth Ákosnak, az Age of Hope Gyermekvédelmi Alapítvány alapítójának is rengeteget köszönhetünk. Nagyon sok megrázó történetet mondott el nekünk olyan lányokról, akiket prostitúcióra kényszerítettek. Több ilyen sorsot látott közelről. Ismeri, hogy mi az előzménye annak, hogy a lányok eljussanak a prostitúcióig.
Olyan megdöbbentő történeteket hallottunk, amelyekről azt gondoltuk, hogy ilyen nem létezik Magyarországon. De kiderült számunkra, hogy nem csak létezik, de jóval többeket érint, mint gondolnánk.
Nektek mennyire volt lelkileg megterhelő eljátszani Kitty és Sunny szerepét?
KJ: Engem az ütött meg a leginkább, amikor a felkészüléseken és az előadás utáni feldolgozó foglalkozásokon szembesültünk azzal, hogy amit eljátszunk, az tényleg megtörtént, megtörténik emberekkel. Amikor a szemükben láttam, hogy mennyi szenvedést őriznek magukban. Ez engem sokkal jobban megérint, mint az, hogy én ezt, hogy fordítom le a színpadon.
HF: Igen, én is valami ilyesmit érzek. Amikor elmegyünk egy nevelőotthonba, szeretetéhséget látunk ezeknek a fiataloknak a tekintetében. Ott, akkor azt érzik, hogy fontosak, és róluk beszélünk, az ő nyelvükön. Valami olyasmiről, amire rá tudnak csatlakozni, mert sajnos ismerik ezt a történetet. Valamelyik pontja az előadásnak már a legtöbbjükkel megtörtént. Ez egy húsba vágó élmény.
KJ: Biztos vagyok benne, hogy ezek az élmények, hatások is egyre inkább beépülnek a szerepeinkbe.
Mi a célja az előadásnak, mit szeretnétek elmondani vele?
KJ: Szeretnénk azt hinni, hogy ez az előadás prevenciós jellegű. Tudjuk, hogy ez csak egy csepp a tengerben, és ez egy olyan probléma, amit egy két órás színházi előadás nem tud megoldani, nem tudja megváltani senkinek sem az életét. Ezzel tisztában vagyunk, de nagyon szeretnénk azt hinni, és én hiszem is, hogy már az is segít, hogy ha az előadásban megjelenő szituációkat felismerik. Amikor egy lányt egy strici megkörnyékez azzal a tipikus sztorival, hogy ő a legszebb a világon, mindent megad neki, feleségül veszi… Ha csak egy pillanatra eszébe jut, amit ebben a darabban látott, és elgondolkodik, szerintem akkor már nyertünk valamit.
HF: Ez a legtipikusabb, hogy gyermekotthonos lányokat találnak meg a stricik és fűznek be, ez így van kitalálva. Lányok életét megmenteni nem fogjuk. Visszahozni nem fogjuk.
Elsősorban egy élményt adunk nekik, ami valamiféle tanulságot hordoz. Lehet, hogy ez az élmény tud olyan erővel hatni, hogy az életük bizonyos pontjain egyszer csak eszükbe jut, gondolatébresztő lehet.
Említettétek, hogy az előadáshoz tartozik egy feldolgozó foglalkozás is. Hogyan fogadják, hogyan csapódik le a színdarab, mit tapasztaltatok erről?
KJ: Egyéne válogatja. Van, aki nagyon megrendül. Voltak lányok, akik kimentek, vagy sírtak utána. Szóltunk is akkor az otthonban lévő pszichológusnak, nevelőknek, hogy figyeljenek rájuk, és beszélgessenek még velük. De vannak megdöbbentő reakciók is, főleg a fiúknál, akik a stricinek adnak igazat. Vagyis inkább menőnek tartják, mert szerintük tök jó, hogy nem csinál semmit, aztán mennyi pénze van. Talán a foglalkozás végére azonban megértik, hogy ez azért nem ennyiből áll. Van egy „forrószék” nevű játékunk. Beültetjük a székbe Máriót, a stricit, akit Hajmási Dávid játszik, és lehet tőle kérdezni. Neki azért forró szék, mert ha hazudik, akkor megég, szóval mindenképpen igazat kell mondania. Előfordult olyan eset, hogy a lányok azt kérdezgették tőle, kicsit se volt-e szerelmes Kittybe, a cigánylányba? Ő meg mondta, hogy dehogyis, csak magát, meg a pénzt szereti. A fiúk pedig már az fontolgatták, hogy odamennek és megverik. Nehezen tudták elválasztani a színészt a szereptől. Mondani kellett nekik, hogy ez csak egy játék, Dávid csak egy színész, mindjárt abbahagyjuk és leveszi ezt a szerepet.
HF: Annyira ki vannak éhezve a szeretetre, hogy egyszerűen nem tudnak túllépni azon, hogy az nem egy szerelem volt, amit az előadásban láttak. És hiába van teljesen egyértelműen bemutatva a strici lelepleződése, nem akarják elhinni. A foglalkozáson többször is megkérdezik, hogy biztos nem szerette, egy kicsit sem szerette Kittyt? Nehezen tudják megérteni, hogy a lány tényleg durván át van verve és ki van használva. Erre épül az egész biznisz.
KJ: Mindenki nagyon szeretné, ha szeretnék, de ezeknek a gyerekeknek és fiataloknak nagyon kevés tapasztalatuk van. Szeretnék elhinni, hogy valaki tényleg szereti őket, valaki igazából azt mondja nekik, hogy ők a legszebbek a világon, tőlük akarnak gyereket és örökre együtt lesznek.
Az már elhangzott, hogy Kitty, és Marlenka is egy cigánylány. A gyermekotthonokban is sokszor cigány fiatalok a nézőitek. Lehet azt mondani, hogy a rossz szociális helyzetéből fakadóan a cigányságot érinti a legjobban a prostitúció és az emberkereskedelem veszélye?
HF: Abszolút, kilencven százalékban.
Egyrészt a cigány gyerekeket nagyon sokszor kiemelik a családból és otthonba kerülnek, amelyek célpontjai a striciknek. De sajnos sokszor pont a saját szüleik adják el őket. A prostitúció, az emberkereskedelem, az uzsora, ezek mind összefüggnek.
KJ: De az előadás nem csak cigány gyerekeknek szól, hiszen nem csak ők vannak az otthonokban. Fruzsi cigánylányt játszik, de Sunny, akit én játszom, nem az, mégis ugyanaz a sorsuk.
Rendszerkritika is felfedezhető a történetben. A hatóság úgy jelenik meg benne, hogy nem képes megelőzni a tragédiát. Amíg nem történik semmi, addig a rendőrség nem cselekszik, amikor pedig már történik, akkor már lényegében késő.
KJ: A rendőrök is tudják, hogy sajnos sokszor először önszántukból szöknek meg a gyerekek az otthonokból, és ha visszaviszik őket, úgyis megint el fognak szökni.
HF: Ez egy szélmalomharc. Zárójelben jegyzem meg, hogy a legutóbbi előadásunkra a gyermekotthonos gyerekek fele érkezett meg, a többi lelépett útközben.
KJ: A nevelők még tennének is valamit, hogy megelőzzék a bajt. Sokan szívvel-lélekkel csinálják ezt a hivatást, de a legtöbb, amit tenni tudnak, hogy szeretettel és megértéssel fordulnak a gyerekek felé. Csakhogy egy nevelőhöz tartozik vagy negyven gyerek. Ez azért nem ugyanolyan, mikor egy normális családban van két-három gyerek.
Az egész előadásban nincs egy pozitív családi kép, eleve egy csonka családdal indul a történetben lévő mese. De nincs ennek a történetnek egy pozitív férfi figurája sem. Van egy olyan üzenete is, hogy az összes férfi szemét, és kihasználja a nőket.
KJ: Nem akartunk és nem akarunk férfigyűlölőként hatni, de azért lett ilyen az előadás, mert arról beszéltünk, hogy a prostitúció világában sajnos tényleg minden férfi szemét. A nevelőapa, aki erőszakos, a strici, aki kényszeríti és kiárusítja a lányokat, a használó, aki megveszi a szolgáltatást.
HF: Az áldozattá válás folyamatában minden kulcsfontosságú férfi szereplő bántalmazó és negatív. Mondhatni az áldozattá válás útja szemét férfiakkal van kikövezve. A lányok azzal vannak csábítva, ami a legjobban hiányzik nekik, vagy a legjobban vágynak rá, szerelemre és szeretetre. Erre a csalira ráharapnak és onnantól kezdve a következő lépés, hogy már ott találják magukat egy bordélyban. És ha már ott vannak, akkor onnan nagyon nehéz kijönni. Ott már elindul egy folyamat. Ezek a lányok teljesen tönkremennek, megnyomorodnak testileg és lelkileg is. Csak a szökés marad nekik, ami azonban nagyon nehéz. Hallottunk néhány ilyen történetet. Ez előre kitervelt, iszonyúan kockázatos lépés a részükről, ha bevállalják.
KJ: Sokan azt hiszik, hogy ezt csak pár hónapig kell csinálniuk, és akkor vége. De azért is hitegetik magukat ezzel, mert ha beismernék önmaguknak, hogy ez nem így van, akkor abba belehalnának, ezt nem lehetne kibírni.
„Alexandra vagyok, tizenhét éves. Márió azt mondta, hogy egy estét még Pesten leszünk. Bulizunk egyet Hollandia előtt. Minden piánkat ő fizette. Aztán elvittek, aszt' egy ilyen rakodós kisbusz hátuljába beraktak. Jött négy csávó, mind a négy megerőszakolt. Próbáltam védekezni, de nem tudtam megmozdulni. Úgyhogy becsuktam a szemem, hogy ne lássam, mit csinálnak velem. Két nap múlva már Hágában voltunk. Üzletben. Négyszáz euró mínuszról indultam. Meg kellett csinálni minden nap húsz-harminc ügyfelet. Szopás ötven euró, dugás nyolcvan, meg voltak még ilyen extrák is. Ha meg valamit rosszul csináltam, akkor a Márió ütötte-verte a fejem. Egyszer úgy megvert, hogy kiesett egy fogam, másik kettő meg letört. Meg úgy megrugdosott, hogy mehettem belső vérzéssel a kórházba. Hát, sírni azt nem lehetett, de az elején még számoltam a napokat, aztán később azt se tudtam, hogy mikor van este, meg mikor van reggel. Mindenkivel el kellett menni, mindent meg kellett csinálni, amit mondtak. Kétszer varrtak össze alul, szifiliszem volt, most meg ilyen csomókban hullik a hajam. Végül egy ottani alapítvány emberei mentettek ki. Először drogelvonón voltam, aztán egy védett házba vittek. Most meg itt vagyok megint, megyek a bátyámhoz, Záhonyba. Asszem én vagyok a szerencsés kivétel, mert nekem sikerült eljönnöm. De van ott kint még több ezer lány.”

Május 3, 4 - Kiállok érted Zenta-Topolya

Együttműködés a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalával - Kiállok érted

Áprilsitól együttműködés keretében 3 előadást játszunk Budapesten.
Az április 12-i Hold utcai előadás után kritika is született:

http://www.parokia.hu/v/kiallok-erted/



Kiállok érted


Saját, magánhasználatú elméletem szerint akkor igazán átütő egy színházi előadás, ha utána nemcsak a színház lényegéről gondolkodom másként, de az utcára kiérve az egész világot kicsit más fénytörésben látom. (Ugyanez a szubjektív mérce remekül működik könyvek, filmek, festmények esetében is.)
Tíz évvel ezelőtt Magyarországon a didaktikus, tanító-nevelő célú művészet még a szabad, esztétikai önértéken álló művekkel szembeállítva inkább „cikinek” számított, ma pedig mintha éppen az alkalmazott és konkrét társadalmi problémákat tematizáló művészet hozna friss levegőt: a prózában reneszánszukat élik a szociografikus igényű regények, de a lírától sem idegen ez a vonal (gondoljunk Erdős Virág verseire). Az elmúlt évek legizgalmasabb színházi kísérletei is kiléptek a színpad–nézőtér felosztás hagyományából és pedagógiai-csoportdinamikai eszközökkel bővítették az előadást: ilyen a Nézőművészeti Főiskola, a sajnos már megszűnt Szputnyik, de a nagy kőszínházi társulatok is ebbe az irányba mozdulnak: a Katona József Színház Behívó-programja a tantermi színházzal, Eltáv-programja pedig egy szegregált roma településen indított szociális színházi projekttel szélesíti a színház fogalmát.
Ebbe a színházi újhullámba illeszkedik a KV Társulat, a Bohócok a láthatáron és a Névtelen Utak Alapítvány emberkereskedelem és gyermekprostitúció ellen küzdő civil szervezet közös előadása, a Kiállok érted. A minimális eszközzel létrehozott előadás alig igényel technikai hátteret, díszletet, így szinte bárhol játszható. Ugyanakkor azt, hogy művészileg milyen minőséget képvisel, talán az is jól érzékelteti, hogy az egyik legelismertebb színházkritikus a hazai színház válságáról értekezve éppen ezt az előadást hozta fel olyan ellenpéldaként, ami mégis reményre ad okot.
A megtörtént eseteken alapuló történet kortárs rendezéseken edződött nézőre is erős hatást gyakorol, de minden színházi előképzettség nélkül is teljes értékű élményt nyújt. Megrázó látlelet a mindennapjaink színfala mögött jelen lévő valóságról: több ezer magyar lány él emberkereskedelem áldozataként itthon vagy külföldön. Közülük két, a nevelőintézetet frissen maguk mögött hagyó lány útját kísérhetjük végig egy Budapestre tartó vonaton. Terv szerint azonban nem állnak meg ott, Hollandiába készülnek, ahol egyikük „szerelme” egy „pultos” állást kínál mindkettejüknek. Útközben megtudjuk, kik ők, honnan jönnek és hova tartanak. Elbeszélésükbe annyi népmesei elem is szövődik, hogy az események nyers brutalitását elemelje, de csak épp annyira, amennyitől a mágikus realistává mesélt történet kicsit sem mágikus elemei még reálisabbá, megélhetőbbé válnak. Az erőszakos nevelőszülő, a szerelmet színlelő, manipulatív futtató, a rasszista kalauz és a jóindulatú, de naiv utastárs figurái, ha csak távoli benyomások alapján is, de mindannyiunknak ismerősök. Az előadás ezt a viszolygó ismerősséget hozza egészen közel.
És hogy miért jó ez nekünk? Mert keresztyénként küldetésünk része, hogy figyeljünk azokra, akik a peremen élnek, akiket kihasználnak, manipulálnak és nyomorban tartanak. A színház képes rá, hogy a figyelem középpontjába helyezze azokat, akiket a világ a perifériára szorított. Isten azonban mindig a széleken munkálkodik, ahogy a próféták is rendre felszólaltak az elnyomás és a kizsákmányolás ellen, és ahogyan Jézus is odafordult a prostituáltakhoz, a leprásokhoz, és mindazokhoz, akiket a korabeli társadalom kitaszított. Így tehát – bár a darabban semmi explicit keresztyén tartalom nincs – a szemléletmódja, a gesztusa, ahogyan egy szenvedéstörténetet felmutatva gyógyít, nem is lehetne evangéliumibb. És az sem, ahogy nem hagyja magára a nézőket: az előadás után a fiatalkorú célközönséggel közönségtalálkozókat tartanak, ahol a színészek a szerepükben maradva, az adott karakterként válaszolnak a nézők kérdésére.
A református cigánymisszió azt szeretné, ha az előadás eljutna minél több emberhez, veszélyeztetett gyerekekhez, nevelőotthonokba, periférián élő családokhoz, és azokhoz, akik tenni tudnak a változásért. Ezért a Magyarországi Református Egyház Missziói Irodája, a Budapest-Józsefvárosi Református Egyházközség, a TE†ÉN Református Közösség, a Névtelen Utak Alapítvány, a Bohócok a Láthatáron és a K.V. Társulat együttműködésével, újabb előadásokat szervez. A Kiállok érted ősztől így terv szerint több református gyülekezetben is látható lesz.
Aki e célra szívesen küldene adományt, az a következő számlaszámon teheti meg:
Budapest Józsefvárosi Református Egyházközség
12100011-10143746
Külföldi utaláshoz szükséges adatok:
Bank account (IBAN): HU79 1210 0011 1014 3746 0000 0000
Swift code: GNBAHUHB
A közleményben kérjük, tüntesse fel, hogy „Kiállok érted!”
Szereplők:
Feuer Yvette
Háda Fruzsina
Jaskó Bálint
Kőszegi Judit
Száger Zsuzsanna
Urbanovits Krisztina
Varjú Nándor
Rendező: Romankovics Eda
Kiállok érted legközelebb a Stúdió K Színházban látható 2017. május 26-án 19:00-tól.

Április 6 - Orosháza Függésben

vendégjátékon az Egy élet háromszor - Budaőrs POstArt




Március 21, 22 - Nagyalásony Csodálatos Zoli Robot

Március 8 - Győr Kiállok érted







Február 16, március 7 - Mónosbél Kiállok érted pilot

Hogy mit gondoltak a Mónosbéli Otthon lakói és vezetői az előadásról:



Mónosbéli Gyermekotthon - Kiállok érted
Kelemenné Kovács Erzsébet
gyermekotthon vezető

A Kiállok érted című előadás nagy hatással volt a gyerekekre. A nyelvezet, a szereplők és
maga a téma közeli volt számukra, könnyen tudtak saját élményeket kapcsolni a látottakhoz.
A nehéz és fájdalmas emlékek művészeten keresztüli, dramatikus feldolgozása hatékony
terápiás módszer. Jól látható módon a gyerekekben is megindult egy feldolgozási folyamat. E
mellet új perspektívából nézhettek sorsukra, aminek köszönhetően mostantól kicsit másképp
néznek önmagukra. – Vass Vera pszichológus
Az előadást követően a következő vélemények érkezetek a gyerekektől:
„Az ének tetszett a legjobban, mert emlékeztet otthonra. Teljesen olyan volt, mint az élet, van
ilyen.” (S. P. 16 éves fiú)
„Fura, erős volt, hogy az otthonos létről szólt. Felkavart valamit bennem. Az életben majd
másképp csinálom, hogy ne jussak ilyen sorsra.” (S. P. 16 éves fiú)
„Kitti volt a legjobb. a szemüveges rossz volt, mert rossz érzést hozott fel.” (K. Sz. 12 éves
fiú)
„Nagyon jó volt, a mese is jó volt meg a beszéd, hogy olyan volt, mint az élet. Most már
annyira nem szeretnék szökni, meg bajba kerülni.” (H. Zs. 12 éves fiú)
„A mi életünkről szólt, hogy milyen nehéz itt. Én is sokszor el akarok innen szökni, nekem is
rossz. De jó volt látni, hogy nem vagyok vele egyedül.” (V. Zs. 13 éves fiú)
Nekem az tetszett a legjobban, amikor a vasutas nő kifizette a lányok jegyét. Meg a
cigánylány anyukája, hogy annyira tudott örülni annak az egy szem almának. az életben is
meg kell becsülni mindent. Szerintem felébresztett minket az előadás, hogy jobban kellene
alkalmazkodnunk az élethez meg egymáshoz.” (V. L. 14 éves fiú)
„A lányok nevelője tetszett, hogy úgy bánt velük, mint a saját gyerekükkel.” (V. L. 14 éves
fiú)
„Maga a történet tetszett, a lányok, az intézetis dolgokat játszották el. Megismertem benne
magamat, a striciben, rossz volt.” (K. R. 16 éves fiú)
„Szép volt a lány, meg a beavatás nagyon érdekes volt.”(K. Sz. 12 éves fiú)
„Azt mondta a darab, hogy ne térjünk erre az útra. Egy lány életét lehetett látni, hogy mibe
keveredett és mi lett belőle. A helyükbe én féltem volna. Az a rész volt szerintem a legjobb,
mikor a nő fel akarta szabadítani, és odakiabált a telefonszámát. A strici viszont szerintem
nem volt jó hatással ránk, mert néhányan azt gondolják, hogy ők is stricik szeretnének lenni.
Mondjuk nagyon kicsi koromban én is akartam lenni, hogy nem kell semmit csinálni csak ülni
és hozzák a pénzt. Mondjuk ebből a szempontból tényleg jó. ” (K. O. 12 éves fiú)
„Marlenka úgy szerette a Rómeóját, hogy még le is feküdt neki a gyógyszerért. ”(K. O. 12
éves fiú)
„Én azt tanultam a történetből, hogy pl. elszökök attól, aki ver. Meg, hogy ha összejövök
valakivel, figyelek, hogy ki az. Inkább ülök a csöves otthonban, minthogy kimenjek
„kurvának” az utcára.”(K. Zs. 12 éves lány)
„Amikor Marlenka meg Rómeó először szerelmesek, és ellöki és visszaveszi és újra és ellöki.
Akit szeretek, azt nem dobom el soha, mert rossz neki.” (K. Sz. 12 éves fiú)
Megható, megrázó volt az egész előadás. Mélyen érintette a gyermekek egy részét, de a
kollégákat is. Véleményem szerint minden fiatalnak látni kellene az előadást.
Gyermekotthon vezetőként köszönjük a szervezőknek, az egész társulatnak, hogy részesei
lehettünk az előadásnak. Kívánjuk, hogy ez a darab jusson el minél több fiatal kamaszhoz.!

2017. február 6., hétfő

Kiállok érted - Otthonok visszajelzései

Mostanra több mint 15 vidéki és budapesti otthonban és iskolában jártunk, a színházi előadások mellett. Nagyon fontosak számunkra  a visszajelzések, mert megerősítenek minket, hogy nagy szükség van az előadásra, vagyis ahogyan egy nevelő fogalmazott; "Ezt mindenkinek látnia kéne..."



"...Például amikor látok egy olyan előadást, mint a Bohócok a Láthatáron Csoport és a K.V. Társulat minimális erőforrásból létrehozott, minimális közönség által észrevett csodája, a Kiállok érted, amely érintettek közreműködésével, az érintetteknek is beszél a gyermekprostitúció eddig szinte láthatatlan tabutémájáról művészi értelemben is nagyszerű forma segítségével Az alkotók ráadásul felismerték a színház lehetőségeit, és nem álltak meg sem az „egyszerű” előadásjátszásnál, de még a gyerekotthonok folyamatos látogatásánál sem, hanem a társadalmi folyamatokba a lehető legkonkrétabban is beleszólni szándékozó, tudományos konferenciát is szerveztek a téma köré..." http://szinhaz.net/2016/10/11/kovacs-balint-miert-szavaztam-megis-a-kritikusok-dijara/
Zárókonferencián együtt a pilot: Bohócok-NUA-K.V.

Otthonok visszajelzései:


KIÁLLOK ÉRTED - vélemények az előadásról a partnerintézmények diák és felnőtt nézőitől


SZOCIÁLIS ÉS REHABILITÁCIÓS ALAPÍTVÁNY

1152 Budapest, Aporháza u. 63.
tel.: 06 1 308 1301
küldte: Kerepesi Krisztina munkatárs

"Abban mindegyikünk - gyerkőcök, szocisok egyaránt -egyetértett, hogy nagyon jó volt az előadás, a darab, és máskor is szívesen jönnek, ha lesz rá lehetőség. (Gyerkőcöket megkérdeztem, vállalják névvel a véleményüket, ha kell. Ha nem feltétlen, akkor vezetéknév nélkül. :) )

Budai Kitti - 16 éves

Nagyon felkavaró volt a darab, utána napokig ezen gondolkozott. Leginkább Márió/Rómeo karaktere fogta meg, legszívesebben fejbe verte volna. :)

Sunnynak azt üzenné, hogy ne legyen buta, ne ugorjon bele bármibe, még ha a "legjobb" barátnője is mondja.

Kóczé Bianka -17 éves:

Lelkileg nagyon megérintette a történet, felkavarta. Marlenka élete néhány ismerőse révén ismerős neki. "Beleégett az agyamba az a jelenet, mikor Marlenkát a nevelőapja megerőszakolja."
Sunnynak üzenné, hogy ne higgyen vakon a barátaiban.
Ilyen előadásra bármikor elmennék, minden ismerősömnek elmeséltem."
Kóczé Izolda - 15 éves:
A darab megérintette, meglepődött és meg is ijedt. Az agresszivitás maradt meg benne, az a jelenet a leginkább, amikor Kittit és Sunnyt a kalauz szóban bántalmazza. (Rasszizmus)
Sunnynak azt üzeni, hogy maradjon "otthon", tanuljon, és adjon időt magának arra, hogy egy rendes sráccal megismerkedjen.
Pataki Jancsi - 15 éves:

Felkavaró volt az előadás, napokig gondolkodott rajta, mert egy havercsaj révén személyesen is érintve van. Azért is volt hasznos, mert felhívta a fiatalok figyelmét arra, hogy van más kiút is a jobb életre, mint Kitti útja.

Bizonyos jelentek elég erősen beleégtek az agyába, pl mikor megérkeznek a Nyugatiba és Rómeó-Márió csapja a szelet Sunnynak. Meg mikor Marlenkát megerőszakolja Kálmán bácsi.

Marlenkának azt üzenné, hogy hallgasson a nevelőire, nem akarnak neki rosszat, gondolkodjon, mielőtt cselekszik.

Rómeó-Máriónak, hogy gondoljon abba bele, milyen lehet a lányoknak ezt megélni, de úgysem fog. És nem minden a pénz, és hogy ne csak önmagát szeresse. (És csökkentse a kuncsaftok számát a lányoknál/nap.)

Sunnynak: ne legyen hiszékeny, becsülje meg azt, ahol van.

Szocisok véleménye: Dankó-Gáncs Krisztina, Gosztonyi Ágnes, Kerepesi Krisztina, Kelemen Gábor
Ha egy szóval kellene jellemezni a darabot, semmi mást nem tudnék mondani, minthogy Z-S-E-N-I-Á-L-I-S.
Napokig a darab hatása alatt voltunk mindannyian, újra és újra átbeszéltük a jeleneteket.
Nagyon rég nem láttam ennyire jó darabot, ami megfogott volna.
Volt néhány jelenet ahol ki akartam menni, mert annyira a hatása alá kerültem, hogy legszívesebben közbeléptem volna. Nem túl szociálisan. :)
A kisfilmmel kapcsolatban azt tudom mondani, most valamiért jobban tetszett, mint az előadás után. (K.K.) Még mindig túl sok a telefonszám, de ha legalább egy megmarad, az is jó."


FŐVÁROSI ÖNKORMÁNYZAT HŰVÖSVÖLGYI GYERMEKOTTHONA
                          
1021 Budapest, Hűvösvölgyi út 165
tel.: 394 12 11
web: http://www.hgyermekotthon.axelero.net/
küldte: Vass Marcsi igazgató helyettes

"Kiállok érted, véleményezés:

Az alábbiakban, kérésüknek megfelelően az előadást megtekintett egynéhány  növendékünk véleményét továbbítom. Az általuk leírtakat, változtatás nélkük, saját szóhasználatukat megtartva írom le. A hitelességet személyem jelentheti, ugyanis az anonimitásukat néhányan megkívánják őrizni, ezért ezt az elvet követtem mindnyájuknál.

Sz.18 éves lesz, leány: fantasztikus és tanulságos volt az előadás.Mindennapi életünket is bemutatták és azt, ha megbízunk, akkor is elárulnak. Benne van, hogy mennyi segítőkész ember van, nevelők, utas. De a család a legfontosabb! Komoly, egyben vicces is volt. nagyon megható volt, mert velem is megtörtént ez.

V.16 éves leány:szerintem nagyon élethű volt az előadás.Sok embert ismerek,akikkel ez a történet valójában igazából is megtörtént.Egyébként tetszett az előadás, tetszett benne, amit énekeltek.Egyedül csak Mario szerepe nem tetszett. mert rossz ember volt.

Sz.18 éves leány:Fantasztilus előadás volt és cicces is. Kitti naív volt ,mindent elhitt Máriónak.Nagyon megható volt, és ez velünk is megtörténhet. Tanulságos előadás volt. mindennapi életünkben is előfordul sokszor.

L. 18 éves leány: fantasztikus előadás volt a mai világról. Elég mélyen érintett a téma,ezáltal is tudtam azonosulni a darabban lévő dolgokkal. Köszönöm mindannyiunk részéről, akik megnézhessék, mert nagyon tanulságos történetet nézhettünk végig.Egyszóval, hálásan köszönöm! A színészek nagyon hitelesen adták át a dolgokat. Vicces és egyben megrázó történet jött át. Csak így tovább!

Sz.15 éves lány:nagyon tetszett, még egyszer megnézném, a humora is tetszett, jó volt a szereposztás, Marió a vagány cigány fiút nagyon jól adta vissza a srác, de mindenkire illett a szerepe. Jól bemutatta, a gyermekotthonos gyerekek, a lányok, fiúk könnyen befolyásolhatók, nem veszélynek élik meg a prostitúciót, hanem kalandnak. nem a szüleik nevelik őket, nem tanulják meg tőlük, mi a jó és mi a rossz.

An.13éves leány:teljesen igaz volt, ez megtörténhet a zacisokkal, nem zacisokkal is, a régi nevelője próbálta visszatartani, de nem hallgatott rá...ha családban nevelkedett volna, elgondolkodott volna...a szerep mindenkire pont rá illett...

Nevelő kolléganő /26éves/. :mivel a darabban nagyon sok a káromkodás, a trágár kifejezés, ezért  16-18 éves korosztálytól fölfelé ajánlaná csak a bemutatást. Viszont jól bemutatta azokat az élethelyzeteket, amekyeket  megkívánt jeleníteni. Külön tetszett, ahogyan a segítő dilemmáját megragadta,mit tehetünk, hogy jobb belátásra bírjuk... És hogy csak ennyit tehetünk... eszköztelenség, tehetetlenség ( rendőrségi bejelentésre nem történik semmi)


Marcsi igh.:
Magam is osztom a fent idézett gondozotti véleményeket: a darabot minél több helyre el kell vinni, be kell mutatni, mert nagyon jól megjeleníti azokat a traumákat, amelyeket átélnek, a szeret és kötődési hiányokból, az érzelmi kiszolgáltatottságból fakadó veszélyeket, a sodorhatóságot, a befolyásolhatóságot, az áldozattá válás lelki és fizikai gyötrelmét, kínjait .A darab jól "ismeri" azt a szociokulturális hátteret, miliőártalmakat, ahonnan ezek az egyéni és közösségi drámák indulnak,ahol keletkeznek.Az alkotók jártassága a megjelenített szubkultúrákban, a szereplők hiteles közvetítése által, teljes mértékben igazolódott, "átjött".
Mivel nem kritikus vagyok, leginkább a nézőkre tett hatást figyeltem, hiszen hitem szerint, hozzájuk van a legtöbb közöm, (s remélem őket értem a leginkább...)
Döbbenet volt látni a reakciókat, az arcok változását, a szemek párásodását, a kényelmetlen feszengést egy- egy fiatalnál, akikről tudom, számukra az eljátszott szerepek, sorsok----a sorsuk, vagy szeretteik sorsa.
Köszönjük és sok sikert kívánunk Önöknek további munkájukhoz, küldetésükhöz!

Ildikó néninek üzenem, legközelebb nyugodtan hagyja ki a minisztériumi állást- lehet, hogy kilátástalannak tűnik a küzdelem a" végeken", de, akit ilyen szeretettel fogadott a találkozásnál egy régi "gyermek", annak mindig lesz annyi muníciója, hogy akták helyett, lelkeket ....rakosgasson rendbe."



KIKÖTŐ GYERMEKOTTHON, BALATONBOGLÁR
8630 Balatonboglár, Kikötő sétány 5.
tel.: 85 550 374
web: http://kikotogyermekotthon.hu/index.php/contact
küldte: Dr. Balázsné Jarabek Katalin

Gyermekek: Nagy László, Bogdán Kriszna, Ráduly Evelin, Bapenda Mbombo Clemence
Pszichológus: Szulimán Szidónia
Igazgatóhelyettes: Dr. Balázsné Jarabek Katalin
Gyermekotthon-vezető: Bálintné Zöld Zsuzsanna
Gyermekvédelmi ügyintéző: Gothárd Katalin
Nevelők: Francz Ibolya, Sipőczné Oláh Mária, Huszkáné Papp Éva

"1. Szulimán Szidónia – pszichológus véleménye az előadásról:
Az előadás alapvetően tetszett, a témaválasztás aktuális volt, a színészek játéka lekötötte a
gyermekek figyelmét, mert ehhez a beszédstílushoz vannak hozzászokva, így szocializálódtak.
Viszont túl töménynek találtam, hiszen az idehelyezett gyermekek szinte mindegyike átélt
hasonló traumákat a családból való kiemelése előtt, ezért a darab nézése közben újra
traumatizálás következett be, melyre szerintem nem voltak kellőképpen felkészítve. Pont a sok történés miatt kevés volt a feldolgozás. Csak egy részt ragadott ki, miközben a feldobott labda rengeteg volt. Lehet, hogy könnyebb lenne a gyermekek számára feldolgozni a látottakat, ha a történet több részletben, részletenként megbeszéléssel kerülne előadásra.

2. Nagy László – növendék véleménye az előadásról:
Nagyon tetszett az előadás. Kicsit bizarr volt, de jó. Tanulságos és érdekes. A színészek egyszer sem estek ki a szerepükből, még akkor sem ha nagyon zavarták őket. Az utána lévő "játék" is tetszett. Ők se estek ki a szerepükből, még akkor sem amikor összevissza kérdeztek vagy mondtak dolgokat. Szerintem jó volt, de nem csak szerintem :D . Remélem máskor is lesz ilyen.

3. Bogdán Krisztina – növendék véleménye az előadásról:
Nagyon tetszett az előadás, jó lenne ha többször is lenne ilyen, különösen az a rész ragadott
meg, amikor a lányok a vonaton voltak és táncoltak, valamint amikor Márió megkérdezte
Fruzsinától hogy lehetek-e a pasid. Az a rész tetszett még amikor a vonaton a néni kifizette a
lányok helyjegyét hogy ne büntessék meg őket. A Szani túlságosan befolyásolható és
hiszékeny volt, és rossz volt látni hogy akit a barátnőjének tartott, csak áltatta.

4. Bapenda Mbombo Clemence – növendék
Számomra a darab nagyon felkavaró volt. Szerintem ez a történet bármelyikünkkel
megtörténhetett volna, sőt több olyan korú és lány ismerősöm is van, aki ugyanezt átélte, vagy
benne volt ugyanebben a helyzetben. Jó volt hallani hogy van segítség ha ilyen helyzetbe
kerülnénk. Nagyon életszerű volt a vonaton a kalauz megnyilvánulása a jegyek ellenőrzésénél.
Rossz volt hallani hogy milyen előítélettel rendelkezik az állami gondozottakkal és a roma
származásúakkal szemben. Ehhez hasonló helyzeteket már én is többször átéltem.
Nagyon és szükséges is volt az előadás utáni „játék”, amikor kérdezhettünk a forró székben ülő színészektől. Itt különösen Márió szereplése tetszett, valamint az hogy amikor befejeződött a játék, milyen gyorsan „ledobta” magáról a szerepet, teljesen kilépett belőle."
PILISI GYERMEKOTTHON

tel.: 29 696 123
web:
küldte: Tóthné Mátrai Edit munkatárs

„Nekem azért tetszett az előadás, mert olyan témát foglal magába, ami sajnos nagyon elterjedt. Nagyon jól felvezették a történetet, beleláthattunk abba, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha mi is ebbe a helyzetbe kerülünk. A színészek nagyon jól megvalósították a történetet. A végén, mikor volt az a rész, hogy kérdezni lehetett az egyik színésztől, ott az nem tetszett, hogy nagyon sokan nem voltak tisztában azzal, hogy valójában milyen kérdéseket kellene feltenni. Az előadás közben is olyan dolgokon nevettek, aminek elég nagy súlya van a valóságban. De persze ők értelmileg akadályozottak, de akkor is egy kicsit idegesítőnek találtam.”  (lány, 20 éves)

„Nem jól hatott rám, mert sok mindent visszaidézett. Eléggé élethű volt, és szerintem néhány embernek még rajtam kívül is megrázó volt. Milyenek emberek vannak már, úristen! Tiszta szívtelen, hogy a lányokat úgy kihasználta! Hallottam egy olyan lányról, aki itt élt, és ő is kiszökött, és úgy tudjuk, hogy ő is kurválkodik. Nem tudom igazán sajnálni, ő csinálta magának a bajt, nem gondolt a jövőjére.” (lány, 17 éves)

"Megköszönve türelmüket, intézményünk vezetője nevében, a gyermekotthon pszichológusaként szeretnék reagálni múlt szerdai előadásukra, amelyet elhoztak hozzánk. Azt hiszem, magam és részt vevő többi kollégám nevében mondhatom, hogy megrázó élményben volt részünk.  Bár gyermekotthonunkból a szökés szerencsére ritka, olyan fiatalokat mindannyian ismerünk, akikkel éveken át szakmai igyekezettel és szeretettel törődtünk, próbálva „megragasztgatni” bennük, ami „összetört”, azonban az állami gondoskodást elhagyva minden erőfeszítésünk ellenére könnyedén beszippantotta őket az oly hitelesen elénk festett, „jóakaró” közeg. Vannak, akik ezután egy életen át az elnyomott, bántalmazott partner szerepét játsszák különböző kapcsolatokban, másokat elnyelnek a drogok és a kétes pénzkereseti lehetőségek, a lopás, bűnözés, és néha – szerencsére intézményünk esetében viszonylag ritkán – akár a prostitúció. Így a vonaton utazó, segíteni akaró felnőttek tehetetlenség-érzése számunkra, az előadást néző felnőttek számára bénítóan ismerős élmény volt. Mit tudunk ajánlani, mivel tudunk érvelni a látszólag kevésbé fényes, sok nyűgöt, erőfeszítést jelentő úton maradás mellett? Mikor tettünk meg mindent a fiatalért? Ezek olyan kérdések, amelyekről fontos a közös előregondolkodás, mert ahogyan a darab is mutatta, jöhet olyan helyzet, amelyben majd csak percek állnak rendelkezésünkre, hogy hassunk, és jobb belátásra bírjunk. Különösen értékessé teszi számunkra a foglalkozáson összegyűjtött érveket, hogy maguk a fiatalok adták az ötleteket hozzá, hiszen ki tudná legjobban, mivel lehet meggyőzni őket, ha nem ők maguk?
A gyerekek reakcióit figyelve és hallgatva azt tapasztaltam, hogy bár akadtak, akik ezt a súlyos témát nem értették, vagy nem engedték magukhoz közel, a többség értette, miről szólt a darab, és azonosult a főszereplő hányattatásaival. Hiszen Marlenka/Kitty vagy Sunny életútját akár a „mi gyermekeink” történeteiből is össze lehetett volna gyúrni, és tudom, hogy sokan közülük úgy ültek ott, hogy az éhezés, a családon belül vagy azon kívül elszenvedett fizikai és szexuális bántalmazás, kihasználás, a testi-lelki összetöretés, a felnőtt világgal szembeni teljes bizalomvesztés élményét fájdalmasan közelről ismerik. Igazán azonban talán a gyermekotthoni „életérzésből” elcsent, humorral tálalt momentumok hozták legközelebb a darabot a gyerekekhez, hiszen egy-egy jellegzetes mondatban szinte mind magukra ismerhettek. A feldolgozó foglalkozáson, ahogyan én láttam, a gyerekek élvezettel és aktívan vettek részt, és a közös gyakorlatok fontos kérdéseket válaszoltak meg számukra. A visszajelzések alapján a történet sokuk érzés- és gondolatvilágát erősen megmozgatta, ezért a soron következő pszichológiai foglalkozások keretében további lehetőségük nyílik majd a látottak átbeszélésére, feldolgozására. Ennek keretében tekinthetik meg majd a fiatalok az Önöktől kapott rövid videót is - amelyet ezúton is köszönünk - , illetve írnak majd néhányan visszajelzést. A vélemények elkészítése tehát folyamatban van, de a foglalkozások ütemezéséből adódóan ezzel kapcsolatos szíves türelmüket kérjük!
Pszichológusként számomra nem csak a társulat színészi játéka volt megrendítő és hiteles, hanem a történeti szál és az „intézetis” sorsokban felbukkanó tipikus karakterek lélektani kimunkáltsága is. Ezzel kapcsolatban azonban, amennyiben elfogadnak tőlem egy visszajelzést, szeretném megemlíteni, hogy bár az előzetes tájékoztatóban volt utalás a potenciális áldozatok lehetséges lélekrajzára és múltjára, az nem derült ki egyértelműen a résztvevő gyermekeket összeválogató szakemberek számára, hogy a családon (nevelő családon) belüli fizikai és szexuális bántalmazás élethű jelenetei ilyen részletességgel szerepelnek majd a darabban. A nézőtérre így kerültek olyan fiatalok is, akik ilyen irányú, feldolgozatlan traumákkal küzdenek. Bár az előadás üzenete nekik is szólt, és az említett jelenetek történetben elfoglalt szerepe is teljesen érthető volt, ezen gyerekek esetében fontosnak tartottam volna nem csak az utólagos feldolgozást, hanem az előzetes felkészítést is (pszichológus vagy nevelő részéről), hogy a látvány ne érje őket váratlanul, és csak annyira viselje meg, amennyire elkerülhetetlen. Hiszen másképp sokkoló egy ilyen jelenet azok számára, akik empátiájuk révén azonosulnak az áldozattal, mint azok számára, akikben saját konkrét, húsba vágó emléküket idézi fel. Kérem, amennyiben van rá mód, fontolják meg, hogy a jövőben egy ezen tartalmakkal kapcsolatos figyelmeztető jelzést is beleillesztenek a tájékoztató levélbe, hogy a gyermekotthonok munkatársai a családon belül súlyosan bántalmazott gyermekek esetében megfelelő körültekintéssel járhassanak el!
Végezetül, kollégáimmal sokszor tapasztaljuk azt, amit a darab is megjelenített, hogy milyen nehéz olykor a traumatizált gyermekekkel jól „szót érteni”. A szeretett személyektől elszenvedett bántalmazás annyira összezavarja a gyermekek belső világképét, hogy a felnőtt világban gyakran ott látják az ellenséget, ahol nincs – sokszor bennünk, segítőkben is –, a valós veszélyeket ugyanakkor nem érzékelik. Azonban erről meggyőzni őket akkor, amikor a hívogatónak tűnő élet már ott kopogtat az ajtajukon a tizennyolcadik születésnap környékén, szinte lehetetlen. Szívből remélem, hogy az Önök rendkívül hiteles, megrázó előadása, és az azt követő feldolgozó foglalkozás során sok gyerekben megszületett és elraktározódott valamilyen felismerés a hasonló helyzetek veszélyeivel kapcsolatban, elültetve bennük az óvatosság magját, ami egyszer majd szükség esetén, hasonló helyzetben működésbe léphet. És talán azt is lehetővé teszi, hogy a fiatal állami gondozott lányok és fiúk ne megtiport gyermeki vágyaik beteljesülésének kulcsát lássák a nekik felkínált „lehetőségben”, hanem a veszélyforrást és a mögötte álló manipulatív, embertelen számítást, és képesek legyenek azt kimondani, hogy „Nem.”
Intézményünk vezetője nevében is nagyon köszönöm tehát hasznos, értékteremtő munkájukat, és hogy színvonalas előadásukkal megtisztelték gyermekeinket és minket! Reméljük, hogy a jövőben is lesz még alkalmunk vendégül látni Társulatukat!
További sikeres munkát és minden jót kívánva, üdvözlettel: Kollár Fanni pszichológus, Pilisi Gyermekotthon"


BMSZKI

1134 Budapest, Dózsa György út 152
tel.: 1 238 9500
web: www.bmszki.hu
küldte: Lakatos Zsuzsanna munkatárs


"Nekem nagyon tetszett az előadás! Nagyon nagy élménnyel néztük mindannyian! Jó lenne, ha itt a TEGYESZBE is előadnák ezt a darabot, mert nagyon nagy hatással lenne a lányokra! Köszönöm szépen, hogy elvittek és megnézhettem!' (SZ. SZ., lány, 17)


Nekem félig tetszett, az eleje kicsit unalmas, félig nem, de a vége jobb volt, mint az eleje, akkor is tetszett főleg, mikor Máriót ki faggattuk, és alig tudott rá választ adni, de ha újra el kéne mennem, akkor elmennék szívesen. De amúgy jó volt, főleg, ha sokáig van kimenőm.
Ja, egy 10-es skálán olyan 7-est adnék. (F.I. , lány, 14 )


Hát az előadás jó volt és érdekes. Sokat lehetett tanulni belőle. Nekem tetszett nagyon az előadás. Jó volt és vicces, főleg a Rómeó. (B. SZ., lány 14)

Sokan kábítószerhez fordulnak, hogy kibírják. A legveszélyezettebbek a gyerekek, a nők, a gyermekvédelmi intézetekben élő gyermekek. Senkinek nincs joga ahhoz, hogy azt tegye veled, amit nem szeretnél. Több évi börtönnel büntethetik. (F.K., lány, 11,5)

- Megrázó volt.
- Nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni.
- Olyat is megtudtam, amit nem tudtam eddig.
- Megtudtam, hogy hogy lehet segítséget kérni. (M.E., lány, 14)"


FÜZES UTCAI ROMA NEMZETISÉGI ISKOLA

Tatabánya, Füzes út 38.
tel.: 34 324 060
web: http://fuzesiskola.hu/
küldte: Pintér Béla igazgató

"Horváth Sándor osztályfőnök, 8. osztály: Az előadás olyan témákat feszegetett, mint a gyermekprostitúció, a veszélyeztetettség, kiszolgáltatottság. A gyerekek a délutáni előadáson már feszélyezettek voltak, hiszen aznap volt a Kihívás Napja és az iskolai sportnap is. Lehet, hogy ez volt az oka annak, hogy a nyitások során a kérdések és megnyilvánulások „poénosra” sikeredtek. A roma fiataloknál egyébként is probléma a korai szexualitás, sokan 14-16 évesen prostitúcióra kényszerülnek. Náluk ez komoly megélhetési forrás!!!! (Ez bármilyen durván hangzik is!)
Az előadás egyébként jól megszerkesztett, jól felépített volt.
Tanítványainkon kívül (35 fő) az előadás a vendégeknek, (mintegy 80 fő), lakásotthonos, nevelőszülőknél nevelkedő gyerekeknek is tetszett."


"A társadalmi problémákon csak akkor lehet változtatni, ha mindenki tudomást szerez róluk. Ilyen például a (akár a gyermek) prostitúció és erőszak. Ezt a Kiállok érted c. színdarab nagyon jól, valóságosan, részletesen mutatja be. Érdemes mindenkinek megnézni, vagy legalább utánanézni a témának, mert rengetegen vannak, akiknek fogalmuk sincs róla, hogy ez márpedig létezik, és, hogy ennyire durva. Persze, hogy inkább a hátrányos, szerencsétlenebb helyzetben lévő fiatalokat érinti. Elképesztő, hogy egy ember élete és észjárása gyakorlatilag attól függ, hogy hova születik, erről meg ugye nem tehet. De ha a „jobb" helyzetben lévők segítenek, tesznek érte, hogy ne történjenek meg, akkor javíthatunk az ilyen helyzeteken. A darabban is volt egy jelenet, amikor egy segíteni próbáló nő hívja a rendőrséget, de azok meg sem mozdulnak. Engem ez eléggé megdöbbentett és elszomorított. Majd én eldöntöm, hogy szerintem mi az igazi probléma, és mivel nem kell törődni? Én is sokkal szívesebben élnék a halvány rózsaszín felhőbirodalmamban görögdinnyés limonádét szürcsölgetve, de ezt addig nem szabadna megtennem amíg történnek ilyen szörnyű dolgok a világban.
Az előadás után jó sok minden járt a fejemben, ezért nagyon örülök, hogy ott maradtam az utána lévő foglalkozáson, ahol nem csak beszélgettünk a darabról és üzenetéről, de izgalmas módon át is élhettünk egy-két jelenetet."
Pátrovics Nóra, aki 14 éves, 2016 február

 Szociális szakemberként is sokszor tehetetlennek érezzük magunkat, amikor azt látjuk, hogy a tizenéves kislányok csavarognak, és felnőtt férfiak társaságában töltik a fél délutánjaikat, estéiket. Csak reménykedni tudunk, hogy nem válnak áldozattá, árucikké  amikor már  nem áll mellette a családgondozója és nem rángatja be az intézménybe bezárva az intézmény bejáratának ajtaját. 2015-ben féltucatnyi gyermekkel voltunk a Stúdió K-ban megnézni a Kiállok Érted című előadást, részt vettünk a gyermekkel a feldolgozó beszélgetésen is. Sajnálatos módon nem tudtam magammal vinni az összes érintett gyermeket, anyagi okok miatt. Mivel lehetősége az intézménynek nem volt a belépőjegyek megvásárlására, így nem láttam más lehetőséget arra, lemondtam a karácsonyi ajándékomról és a férjemtől azt kértem ajándékba, hogy vásároljon nekem pár jegyet az előadásra, a férjem megtette sőt.   Ő is csatlakozott hozzám, így tudtunk elmenni az előadásra és az előadás utáni beszélgetésre, ahol egy félmaréknyi gyermek tudott részese lenni egy olyan élménynek, ami a mai napig dolgozik bennük. Fontosnak tartom, hogy az előadást ne csak az a féltucatnyi gyermek lássa, hanem égető lenne, hogy az összes Családok Átmeneti Otthonába élő kiskamasz és nagy kamasz részese legyen a Kiállok Érted című előadásnak és a feldolgozó beszélgetésnek, annál is inkább mert ennél érthetőbb nyelvezeten senki sem tudná a figyelmüket felhívni a rájuk leselkedő veszélyre.   Örömmel vennénk, ha az előadást elhoznátok hozzánk, ahová más otthonban élő gyermeket is megtudnánk invitálni.

Lakatos Zsuzsa családgondozó, XIV. kerületi Családok Átmeneti Otthona

„A közelmúltban a Bohócok a Láthatáron Csoport és a K.V. Társulat a SZÉRA-val kapcsolatban álló fiatalok számára is bemutatta a Kiállok érted! című interaktív színházi előadást, amely a téma aktualitásának és az előadóművészek hitelességének köszönhetően mélyen megérintette a nézőközönséget. Az előadást és az ahhoz kapcsolódó feldolgozó programot követően megkérdeztük a fiatalokat arról, hogy milyen hatással volt rájuk a darab.
Íme néhány a válaszok közül:
- "Nagyon felkavaró volt, lelkileg nagyon megérintett! Marlenka élete néhány ismerősöm révén ismerős nekem is.
- "Felkavaró volt az előadás, napokig gondolkoztam rajta, mert egy ismerősöm révén személyesen is érintve vagyok. Azért is hasznos volt, mert felhívta a fiatalok figyelmét arra, hogy van más kiút is a jobb életre, mint Kitti útja."
- "llyen előadásra bármikor elmennék, minden ismerősömnek elmeséltem."
...és, hogy mi volt számukra a tanulság, mit üzennének Sunny-nak, az előadás főszereplőjének?
- "Ne legyen buta, ne ugorjon bele bármibe, még ha a "legjobb" barátnője mondja is!"
- "Ne higgyen vakon a barátainak!" 
- "Maradjon otthon, tanuljon, és adjon időt magának arra, hogy egy rendes sráccal megismerkedjen!"
- "Ne legyen hiszékeny, becsülje meg azt, ahol van!"
Mindnyájan úgy éreztük tehát, hogy értékes tapasztalatokkal és tanulságokkal gazdagodtunk, amelyekért ez úton is szeretnénk köszönetet mondani a Bohócok a Láthatáron Csoportnak és a K.V. Társulatnak!
Külön köszönjük az együttműködést és a segítséget a Fióka Család és Gyermekjóléti Központnak, valamint az Újpalotai Család- és Gyermekjóléti Központnak!”
Kelemen Gábor. szociális munkás, SZERA

Vélemények a „Családon belüli erőszak, és annak következményei” témájú előadásról.

Viktor, 15 éves:
Beszéltünk az előadás témájáról a csoportban, hogy tudjuk, miről is lesz szó. Kicsit duzzogva indultam el, mert azt gondoltam, megint valami kötelező program…
Még én is meglepődtem, hogy egyre jobban érdekelt az egész téma. Valóságos helyzeteket láttunk, amiket filmből is, meg máshonnan is ismerek. Azt vettem észre, hogy van véleményem, először magamban, aztán ki is mertem mondani. A körülöttem élő, vagy a csoportban lakó lányok viselkedése, szavai, stílusa jött elő. Jó volt, élethű volt az egész. Ami érdekes volt még, hogy inkább mi fiúk szóltunk hozzá, a lányok csak vihogtak, először. A segítségkérés, hogy kijöjjön az ember egy ilyen helyzetből, itt is arról szólt, hogy kell valaki az életben, akiben megbízunk. Ez elég nehéz, de nem lehetetlen.
A végén a megbeszélés izgalmas volt, mert feladatot is kaptunk, hogy mi hogyan oldanánk meg a helyzetet. Legközelebb, ha lesz ilyen, már szívesebben megyek.
Olivér, 15 éves:
Én sem indultam szívesen, mert azt gondoltam, ez inkább lányoknak kell. Aztán egyre jobban beleéltem magam a szituba. Voltak lányok a csoportban, akik ilyenek voltak, ugyanígy járhattak volna, meg így is járt némelyik. Az nekem is feltűnt, hogy az elején bekiabálások voltak, aztán a fiúk mondták el a véleményüket, vagy kérdeztek, a lányok meg, mintha nem is róluk szólt volna, úgy viselkedtek. Nem gondoltam, hogy ilyen jó lesz ez az előadás. Amikor csoportban dolgoztunk, az is tetszett.
Bianka,16 éves:
Én azért nem szóltam bele, meg nem mondtam ki, amit gondoltam az eseményekről, mert ha szóltam volna, a fiúk biztos azt hitték volna, hogy én is voltam már ilyen rosszban. Van olyan lány, aki így járt az ismerőseim közül. Tényleg fontos, hogy legyen kitől segítséget kérni, de én inkább magam próbálom megoldani a dolgaimat, mert eddig nem nagyon tudott senki segíteni. Azt jó volt látni, hogy más is lehet rossz helyzetben, nem csak mi. Engem nagyon bántott, amit azzal a lánnyal csináltak otthon. Azért hitte el a másik lánynak, hogy segít rajta, mert bízott benne. Lehetne még ilyen előadás, de csak lányoknak is, hogy a fiúk ne hallják, mert utána gúnyolódnak.
Kísérő nevelő:
Az induláskor még nekem is voltak fenntartásaim, hogy vajon szerencsés-e sebeket feltépni, szembesíteni a gyerekeket az esetleg átélt traumákkal. Vajon tudjuk-e majd kezelni a látottak következményeit…
A hozzászólásaik, vélemény nyilvánításaik, az aktív részvételük meggyőzött arról, hogy nagyszerű gondolat volt ennek a témának a bemutatása, velük együtt történő feldolgozása. Meggyőződhettek arról a gyerekek, még ha nem is mondták ki, hogy nem csak az ő életükben, múltjukban vannak ilyen sérelmek, fájdalmak.
Jó gondolat volt, hogy nem egy egyszerű előadással, nem filmvetítéssel, hanem életszerűen mutatták be az őket érintő problémákat.
A gyerekek is utaltak már rá, hogy érdemes lenne csak lányoknak is külön, hasonló előadásokat tartani. Talán ott bátrabban, őszintébben mernének véleményt nyilvánítani, esetleg olyan gondolatok, történések is felszínre kerülnének, amik nagyon mélyen, elrejtve dolgoznak bennük. Igazolást nyert, hogy igényük van a meghallgatásra, a történeteik feldolgozására.
Köszönjük a lehetőséget: A Késmárki utcai Lakásotthon lakói, 2016 december


Aga Gyerekotthon Bp., 2017. január

Köszönjük, hogy ott lehettünk. Ez nem csak üres mondatok. Éppen ellenkezőleg, hiszen a darabban szereplő téma bármilyen döntési mechanizmusra érthető, hiszen minden kérdésben hasonlóan működnek gyerekek és felnőttek egyaránt. Legközelebb kisebbeket is elszeretnék vinni, éppen a sokrétűség miatt, hiszen nem csak prostitúcióra, hanem bármi másra is rávehetik őket "nagyon jó barátok". Úgy láttam, hogy akik ott voltak nekik nagyon jól átment a lényeg. Szerintem szívesen beszélgetnek felnőttekkel, csak nehezen nyílnak meg. De a darab erre a nyitásra nagyon jó volt.
                                                          
                                                                                   Király Zsuzsa nevelő

Aga Gyerekotthon Bp., 2017. január

A gyerekek azt mondták, hogy „Gabi néni, végre egy jó színházban voltunk. Mer’ ez tényleg nagyon jó volt!”

                                                                                   Gyuris Gabriella ig. h.